Mikor lépéselőnyben a holnap dübörög,
sóvárgásom tamtamja porol rendületlen,
kifogástalannak hitt jelen csak lődörög –
naptári napok futnak lúzerlendületben.
Mert ugyanis szerdán, még nem lehet csütörtök,
bármennyire szeretném a lazulós napot,
torlaszt állít az idő, mint a sziklatömbök,
árnyékában eltűnnek idilli távlatok.
Mint kitáruló ajtó mögül a valóság,
hűs fuvallatával tört rám a felismerés,
s feltörő kacajommal elszállt a csalódás,
mikor rájöttem, téves volt az időzítés.
1 hozzászólás
Kár, hogy ez a szép vers a cikkeknél van.
deb