Egy gazdag bankár vacsorára hívta Karinthyt az akkori legelőkelőbb étterembe. Pomásnál pompásabb étkeket szolgáltak fel. Karinthy jó étvággyal evett mindegyikből. A vacsora végén a bankár fizetett, majd tüntetően kivett a zsebéből húsz pengőt – ami akkoriban egy heti fizetésnek felelt meg – s a főpincérnek nyújtotta:
– Ezt osszák el!
Karinthy is a zsebébe nyúlt, kivett egy húszfillérest,
majd így szólt a pincérhez:
– Ezt pedig szorozzák meg.
10 hozzászólás
Nagyon jót nevettem!!! (igaziból, hangosan) Egy nagyon nehéz nap után olvastam, és igazán felvidított!
Köszi!
Nagyon szívesen.
Egyébként megtörtént eset. 🙂
Karinthy gyakran került pénzzavarba, ekkor többnyire egy-egy novella megírásával enyhített anyagi gondjain. Ilyen eset volt ez is:
A New York kávéház egyik asztalánál írta – sürgősen – egyik karcolatát. Ugyanazon asztalnál ült Somlyó és Kosztolányi akik hangosan, egymást túlkiabálva vitatkoztak.
Egyszer csak hozzájuk szólt:
-Uraim, nem zavarja önöket a tollam sercegése?
Karinthy gyakran került pénzzavarba, ekkor többnyire egy-egy novella megírásával enyhített anyagi gondjain. Ilyen eset volt ez is:
A New York kávéház egyik asztalánál írta – sürgősen – egyik karcolatát. Ugyanazon asztalnál ült Somlyó és Kosztolányi akik hangosan, egymást túlkiabálva vitatkoztak.
Egyszer csak hozzájuk szólt:
-Uraim, nem zavarja önöket a tollam sercegése?
"-Uraim, nem zavarja önöket a tollam sercegése?"
Ezt egy humoreszkben is megírta… :-)))
Nagyon szeretem Karinthy Frigyest, köszönöm, hogy megosztottad velünk ezeket a történeteket, jót szórakoztam.
Üdv: Sanyi
Egyszer, egy rég nem látott barátjával futott össze és ezt szóvá tette neki.
– Igen. Mostanában ritkán járok a Hadik kávéházba. – válaszolt a barát, mire Karinthy:
– Mostantól én is ritkábban járok majd oda, hogy sűrűbben láthassalak.
jó kis egyéb cikk
köszönöm szépen!
Jajj, ezen nagyon jót nevettem.:D Szeretem Karinthyt, nagyon nagy koponya volt. Ez a történetecske is tetszik. Köszi!:)))
Karinthy a kicsiben is nagy volt. Nagyon jó cikk:)))