Olyan volt…

Olyan volt, mint amikor egy ódon ház lépcsőin mászkálsz.Múltad már nincs, jövőd már nem lesz.Szeretni akarod azt, akit eddig is szerettél, de ez meg lett tiltva.Mostantól nem érdekelnek a határok, hogy kinek tegyél szépet, de nem jót ,csak szépet és tetszetőset, ami semmiben sem nemesít, csak elfogadtat, de nem fogadtat el, mert nem nemesít.El akarod felejteni azt a világot, ami elválaszt tőle, el akarod neki mondani a titkodat, amit féltél elmondani, amikor még éltél a gyönyörben, de erősen szorítottad, nehogy kicsusszanjon ujjaid között a boldogság.Nem akartad leírni, azt hitted elveszíted, ha rögzíted a jelenben a jövőnek szánt ajándékként.De nem lett jövő, s elveszett a múlt.S mi gyönyör volt most keserű ízként ül a szádban, mi kimoshatatlan hatalom a létben.Féltél, s meg lett az eredménye.Elveszítetted, pedig nem rég még átölelt egy padon, nevettél, és most sírsz, nem voltál egyedül, de most csak egy kiüresedett, magányos test vagy.Egyedüli ebben az egész nyomorult világban, senkire se bírsz ránézni, mert senkiben sem érzed, hogy ő az.Ha közeledben van legszívesebben hálóval szaladnál utána, és ejtenéd fogságba, édes fogságba, mely olyan mint a méz.Önzőn és mohón ragadnád magadhoz, mint egy kisgyerek, ki összenyom egy hangyát.Tudod, hogy neki is csak Te kellesz, érzed, hogy mindenki más csak egy üreges test mellette, egy bábú, akiből hiányzik a szenvedély, mert képtelen velük úgy bánni, mint veled.Mert mikor még nem is tudtad ki ő, már valami megfoghatatlan tűz égett köztetek, ami köré leültetek, és a lobogó tűzön keresztül néztétek egymást, olvastatok a másik személyében, éreztétek, és élveztétek, hogy egyek vagytok.És ez egy láthatatlan kötelék mi megfoghatatlan, és magával ragadó, csak számotokra köttetett egyezség.Tündérek fonala, mely körbesző, és beleragadsz, de a mámortól nincs kedved szabadulni.Élvezed, hogy erőtlen vagy, és minden egyes mozdulatod zsibbadságodba esik össze.És összeborulsz vele, és nem érdekel semmi, nem érzed az időt, csak vele akarsz lenni, csak csókolni számtalanszor, megfoghatatlan pillangóként repülni előle.