Emlék
Ó, én!
szoknyás gyerek még,
fölemelt karral álltam
az ég alatt és
teli volt a rét
csillaggal és katicabogárral!
Akkor fordította el rólam
egy isten a szemét!
Radnóti Miklós: 1909 – 1944
Erinnerung
Ach, ich
selbst ein Kind im Rock,
mit erhobenen Armen
unter dem Himmel
Gras voll wie immer,
‘d Sterne, wo Marienkäfer leben!
Dann wandte er sich von mir weg,
Gott die Augen abzog!
Fordította: Mucsi Antal-Tóni
3 hozzászólás
Ohh…. Ez milyen szomorú…
Amilyen vidáman indul, olyan szívbemarkoló a vége…
Kedves Tóni, köszönöm ezt a verset is!
Szeretettel: gleam
Én köszönöm a segitséget tőled is és Kankalintól is, remélem mostmár rendesen teszem fel a verseket…üdv Tóni…
Szívesen, kedves Tóni!
Szeretettel: gleam