Jön be a szépen feldíszített, elegáns terembe a hat fiatalember, egyikük melegítőben, másik ingben, ki-ki stílusához, szokásához híven, zúg a taps, zeng a bevonulási induló és a moderátor hol magyarul, hol angolul konferál, dicsér, magasztal, lelkesít, mesél. Bemutatni nem nagyon kell a fiatalokat, hiszen az elegáns szálloda egyik gyönyörűséges termében szakemberek gyűltek össze, újságírók, teniszrajongók, de azért csak meg kell adni a módját. Az újságírók és más, teniszhez értő, teniszért rajongók között egy nyelvtanár is élvezettel figyeli a műsort.
Jelenünk, közel- és nem egészen régmúltunk 6 nagyszerű teniszezője mellett a teremben a versenyigazgató, hazánknak a tenisz „Open Érájának” eddigi legjobb eredményeit magáénak tudó játékosa. A hét férfi hat különböző országból, és a műsort vezető riporter, mind angolul beszél, mind különleges zene az angoltanár fülének. Az most nem jut eszébe, hogy milyen jó, hogy pont ez a nyelv lett a központi, a mindenki által használt, csak egyszerűen élvezi a nyelvi sokszínűséget. Az egyetlen „angol” anyanyelvű mellett magyar, német, francia, svéd és ciprusi veszi több-kevesebb sikerrel az akadályokat. Idézőjelbe az „angol” azért került, mert azért az ausztrál nyelvjárás okoz bizony némi nehézséget annak, aki európai vagy amerikai iskolázottsággal akarja azt megérteni.
A műsor pereg, repkednek a különböző akcentussal/dialektusban elhangzó, magabiztos és kevésbé magabiztos meghatározások: egy üveggömbből is cédulák kerülnek elő, egy-egy kevésbé ismert információval a játékosokról. Ők maguk olvassák fel, de nem lehet tudni, kiről is szól a történet. És a nyelvtanár, ugyan ott a helyszínen felhőtlenül nevet a magukon, egymáson, egymással viccelődő fiatalokon, de aztán hazafelé menet elgondolkodik a látottakon. Jó. Kifejezetten jó a feladat, olvasd fel, találd ki, kiről szól. És akiről szól, itt ül veled egy asztalnál. Ismered. Rendszeresen játszotok, találkoztok. Időnként gyilkos csatákat vívtok. De tudtad te azt, hogy ifiként világelső volt? Hogy felmentették az egyébként kötelező katonai szolgálat alól, hogy a teniszre koncentrálhasson? Hogy ugyan nem világelső, de a jelenlegi négy legjobb játékos mindegyikét megverte, amikor az világelső volt? És pörögnek a kérdések. Vagy nem pörögnek? Hogy lehet kiolvasni azt a kifejezést, nem az anyanyelveden, egy idegen, nehezen döcögős nyelven, hogy „egyébként mindenkire nézve kötelező sorkatonai szolgálat”. Persze, ezen a nyelven nyilatkozik, néha napjában többször, elmeséli, milyen jó volt ma az ellenfél, méltatja azt, mesél a saját fizikai állapotáról, az edzéseiről, backhandről, forhandről, tiebreakről, game-ekről, megköszöni a szervezést, a labdaszedők, vonalbírók aktív közreműködését, a közönség támogatását. Na de kiolvasni?! Egy ennyire idegen kifejezést? Hisz még akire vonatkozik sem nagyon használta, mert felmentették alóla. Aztán kiderül, milyen jól tud segíteni az egyik francia a másiknak – az angol tanulásban. Lassan leesik a tantusz, ja, ez azt jelenti, amit?? Én is csak két napot voltam katona! Nevetés, lazaság, pihenés.
A cédulák üveggömbből kerültek elő, nem kristálygömbből, ahogy ezt a moderátor meg is említette, de nincs is szükség kristálygömbre, látja itt a jövőt mindenki, hogy a másnapi tenisz versenyen a jó hangulatú, pörgős labdamenetek, a majdnem vérre menő csaták és a bemutatókon szokásos poénok már nem csak a nyelvtanárnak, hanem minden teniszt szeretőnek a tetszését el fogják nyerni. Azt is lehet tudni, hogy utána gördülékeny angolsággal fog elhangzani, hogy köszönik hogy itt lehettek, hogy számukra a megtiszteltetés, hogy milyen nagyszerű pont itt és pont ma a közönség és hogy igen, nagyon szeretnének megint eljönni. De hát pont ezért jöttünk ide!