Böngészés: műfordítás
NÉHA úgy érzem: Bú s kín múltán sorstól áldáshoz lesz közöm, ha vasárnap…
A táj fakul, s az alkony itt terem. A búcsút hozza. Érzem: nyűtt remény… Ég veled!… Hagyd…
Az ősz jött, a Nap gyorsan lebukott, és a saját vérében halt meg. A szürkületben csak virág…
Felkelt a Nap, az ég boldogabb, harangok bongnak köszöntve tavaszt, rigó, s pacsirta…
Az égostromló Titanic Már fekszik a tengerfenéken, Az ég pedig áll mostanig Örök magasban…
Két karodban ringatózom csöndesen. Két karomban ringatózol csöndesen.
Szálljon fel pillantásom zöld fák fölébe! Ott madár suhan, s visz oda téged, mesés madár…
Egy gyertyaszálnak fénye mellett, Agg zárda zordon rejtekén, Az éjt meglopva, múlt időknek…
A vén fa nem zöldell ma már, Mely itt állt hajdanában; Csúcsáról napsütött határ…
Látszott: ősz jön. A nappali világ önmaga vérébe fulladt már. Szürkületben…