Browsing: Versek
Idők sarkába beszórítva, akár megkínzott hordák, kicsinyes, fetrengő patkány-falkák…
Rút kacaj gyalulja forgáccsá a csöndet. Apró lábak iszkolnak föl a kivájt rögön, a nehéz víz…
Míg az vagy: boldogság-vadász, Ily létre meg kell érni még, Legyen bár minden nő tiéd.
Javítsunk most a jelenen, nem várva semmi nagyra, mert a múlt örökre eltűnt, csak gondjai…
Lassan terül szét a tájon az alkonynak szürkesége és követi a világunkon az éjnek álomhozó…
Egy igaz nő önzetlenül is ad. Nem csak üzletszerűen, ha ő kap. Egy igaz nő gyengéd is tud lenni.
Csak ami szép, és ami jó, csak ami biztató, és bátorító, csak ami felüdít és felemel téged…
Te vagy a párom. Te forró, te szép. Hallgasson el most a langyos beszéd, Csak takarjon el…
Itt állok és töprengek és agyalok, mint vesztes álmodozók töprengnek. Teljes szívem…
Nap ívén nyugszik időnk mutatója, s ha majd a szikla agávét terem, a szél lesz fenn szíved latolgatója…