Böngészés: Versek
nem jöhetsz közel nem adhatsz sebet hegek borítják rozzant lelkemet magam sebeztem…
Olyan szeretnék lenni én, mint ők, kik vad lovakkal száguldanak éjben, kiknek fáklyaként száll…
Ha volna még időm, föléd hajolva utószor ájuló szemedbe néznék, akárha régi éjszakánk…
Zöld hegysor alján, zöld hantu sirban Hat drága megtört szív porladoz; Virágot rája csak…
Szellő cirógatja arcom, dúdolását ím hallgatom, csodás az illat, mit érzek, a tavasztól jót remélek. Éled a természet újra, megrezdül…
nem tudhatom mire gondol a másik nem tudhatja ő én mire gondolok emberek között…
A leghosszabb készülődés egy egész Életen át; hozzátapadva a szívekhez, az hogy Ki voltál…
Olyan szeretnék lenni, mint azok, kiknek vad lova az éjen átrobog, s a fáklya lángja…
A markomban megroppan a rög és elkezd morzsolódni a félelem – Isten tenyerében a szög valós táplálék, a lelkemnek élelem…
De rég volt, – de rég volt … mikor – nem tudom – falu tornyában harangszó csendült, pacsirta…