Böngészés: sorsképek
levetni a múltat mint kinőtt kabátot elhagyni sok öntelt szívtelen barátot hűtlen szeretőket…
Már repedeznek a sárga kövekben a nagy feszülések, görgeti őket a víz, sodorában a múlt…
Hová foszolt megannyi szenvedélyed mivé csitult a büszke gondolat, vagy átutazható kaland…
Be szépek és kikezdhetetlenek lehettünk, hiszen megannyi hév feszült a melleinkben…
Hallgat a szád, lelapulsz, felemásan fordul alattad a Föld, nyikorog tengelyetörve…
a nagy melegben kókadnak a virágok hiába ülök itt nem jön akit várok bicaján a várost…
Bolond világ ez, úgy hiszem, hogy az, nem éri el csupán a híg malaszt, amely profán a lelkeinkre…
Lassan osonnak mellettem az emberek! Mint alattomos, alvilágból kikelt sunyítók…
Fáradt lelkemben csak nyomokban koslat a remény, vacogva ülök egy züllött, rozoga…
Ma már a régi álmok elszeleltek, alig maradt nyomuk, peregtek el, akárha volna mind csak…