A hadistennő 7

VII.
Szerencsétlen bizonyítás

Antonia ismét el kezdett edzeni, ám ez az edzés keményebb volt, mint amikor a démon ellen harcolt. Óriási erőfeszítésbe került, hogy Tyr-t követni tudja, és az első edzés programja alkalmával komolyan is megsérült a hasán. Egy félresikerült támadásban sérült meg, ahol elhibázta a védekezést a férfi egyik támadásával szemben, és a férfi kardja a hasába fúródott. Tyr is megijedt, mikor a lány felsikoltott a fájdalomtól. Villámgyors mozdulattal kihúzta belőle a kardját, majd a karjába vette.
– Nyugi, semmi baj, mindjárt meggyógyítom.- ígérte, majd két perc múlva csak a lány felsőjén lévő vérfolt emlékezetett a sebesülésére.
– Köszi szépen!- mondta lány, és felült.
– Mára elég lesz ennyi, majd holnap folytatjuk.
– Ha úgy gondolod.- morogta a lány.
Az edzés elég kimerítő volt a számára, de tudta, hogy a férfi csak fel akarja készíteni a rá váró nehézségekre. Egyszer már megtapasztalta, hogy milyen átkozottul gyors és kíméletlen tud lenni, de tudta a módszert ennek a problémának a megorvoslására. Ha valaki el akarja pusztítani az embert, a legokosabb, ha az élni akarását és az ösztöneit veti be ellene. Nem szabad átengednie magát a kétségbeesésnek, és halálfélelemnek, mert akkor mindenképp el fog pusztulni. Tudta, hogy leendő ellenfelének is ez lesz a célja a győzelme érdekében, ezért még jobban nekilátott, hogy fejlessze az ösztöneit, és szította magában az élet tüzét. Tyr is pont ezt tanította és tanítja neki most is. Nem kímélte, és igyekezett minden egyes gyengeségét kihasználni ellene, és ezeket kellett neki kiküszöbölnie. Minden egyes gyengepontját be kellett tömnie, nem szabad, hogy egyetlen rést is hagyjon a pajzsán, mert akkor biztos, hogy el fog bukni. Nem hagyhatta.
Tyr néhány nap múlva ismét híreket hozott a lánynak.
– Meg van az ellenfeled!
– Ki lesz az a szerencsés? Vagy szerencsétlen?- tette hozzá egy huncut mosoly kíséretében.
– Odin.
– Ettől féltem.- sóhajtott fel a lány.
– Vajon mennyi esélyem van vele szemben?
– Az eddigi gyakorlások alapján 50%, de ha továbbra is szorgalmasan gyakorolsz, feljebb tornázhatjuk még azt a statisztikát.
– Reméljük, sikerül legalább 80%-ra feltornázni a győzési esélyeimet. Meg van már az időpont?
– Három hét múlva lesz az összecsapásotok. Az öreg akarta így.
– Gondolom, hogy legyen időm alaposan felkészülni. Hát, ha sikerül három hét alatt annyit fejlődnöm, hogy győzzek, akkor megtapsollak.
– Minden rajtad áll, kedves gyermekem.- mondta a férfi csendesen. A lány megölelte, majd ennyit mondott.
– Rajtad is áll, drága barátom.- súgta a fülébe.
– Tudom.- súgta vissza az isten.
Egy hét hamar elszállt, és Tyr egy nap megmondta, hogy a földön fog megküzdeni Odinnal. Kijelölték a helyet, és a lány elment Tyr-rel megnézni, milyen a terep. Tiszta, napsütéses idő volt, a hó szinte vakított, ahogy mindent elborított.
– Szóval ez az a hely!
– Igen. Elég elhagyatott, és nekünk pont ez kell! A halandók legalább nem fognak észlelni ebből semmit!
– Igen, igazad van, valóban nem kell feltűnést kelteni, így is lesznek szép számmal nézőink.
– Valóban, lesznek.- mosolygott a férfi ravaszul.
Visszatértek Azgadra, ahol már várt rájuk Odin.
– Antonia kedvesem, elrabolhatlak egy percre?- kérdezte az öreg, aki épp az istállóban volt.
– Hogyne!- mondta a lány készségesen.
Követte az öreget, aki beinvitálta a palotájába.
– Nos, kedvesem, remélem, tudod, hogy bizonyítanod kell, ha itt akarsz maradni Azgardon.-mondta, miután a trónteremben voltak, és az öreg intett a lánynak, hogy üljön le mellé, és maga is letelepedett a trónhoz vezető három lépcsőfok tetejére.
– Igen, tudom. Mit kell tennem, hogy maradhassak?- kérdezte a lány, bár Tyr-től tudta a választ, de úgy tett, mintha semmit se tudna.
– Meg kell harcolnod velem!- mondta az öreg.
– Magával? Miért pont magával?
– Mert én vagyok a főnök, és én döntöm el, hogy alkalmas vagy-e arra, hogy az unokámnak fogadjalak!
– Na de, miért akar örökbe fogadni? Csak nem Tyr mesélt valamit rólam?
– Ő is, de mi is tudunk pár dolgot rólad!
– Értem, és úgy gondolja, hogy leteszteli, mennyit tudok. Nos, rendben, én nem fogok kitérni maga elől! Mondja meg, mikor legyen, és a rendelkezésére állok.- mondta a lány, és felállt. Odin látta, hogy komolyan beszél.
Tetszett neki a hangjának magabiztos kicsengése, és bátorság is, ahogy kimondja ezeket a szavakat. Tudta, hogy különleges lány, és ezért akarta az unokájának fogadni.
– Jól van, örülök, hogy ezt hallom tőled! Jól van, van még két szép heted, készülj a viadalunkra!
– Ne aggódjon, öregúr, készülök!- nevetett a lány, bár már négy hete mást sem tett, mint Tyr-rel gyakorolt.
– Helyes! Remélem, nem okozol csalódást!
– Majd minden kiderül akkor és ott! Akar még valamit, vagy mehetek?
– Mehetsz!
Antonia elment, majd beszámolt Tyr-nek a beszélgetésről. A férfi elgondolkozva hallgatta.
– Akkor nincs más, mint még keményebben edzeni.- összegezte végül a hallottakat.
A két hét gyorsan elszállt, s egy reggel Tyr korán ébresztette a lányt.
– Antonia kedvesem, mennünk kell!
– Mi?- kérdezte a lány, mivel álmos volt még.
– Indulnunk kell, már vár rád az öreg.
– Jaj, ne!
Kimázott az ágyából, és megborzongott a hidegtől, ám a férfi látta ezt, és segített rajta azzal, hogy néhány fahasábot dobott a tűzre.
– Köszi szépen.
– Öltözz melegen, elég hideg van kint!
Antonia nem szólt semmit, csak nekilátott, hogy felöltözzön, mire a férfi gyorsan és nesztelenül elhagyta a szobát. A lány tíz perc múlva készen volt, lement, hogy megkeresse Tyr-t, mikor Röszkva anyó állt elé.
– Gyere lányom, egyél valamit, hiszen nem lesz erőd, ha éhesen állsz Odin elé.
– Köszönöm, Röszkva mama.
– Ne köszönj semmit, hanem gyere!
Hamarosan felséges reggelit varázsolt elé az öregasszony, amit a lány meg is evett. Tyr is elégedetten figyelte, majd a lány vállára csapott.
– Na, most már tényleg elrabollak, mert az Öreg utál várni.
– Menjünk, ne várassuk akkor!
Rövidesen lent voltak az elhagyatott tájon, ahol már az egész istencsalád ott volt, és sok szerencsét kívántak a lánynak. Odin is várt már rá.
– Kapd el, kislány!- súgta a fülébe Tyr.
– Meglesz!- súgta vissza a lány, majd kivonta a kardját, és az öreg elé állt.
– Kezdhetjük?
– Én készen állok.
Azzal egymásnak ugrottak. Az istenek elképedve figyelték az egyre veszélyesebbé és keményebbé váló harcot. Antonia szénája kezdetben nem állt valami jól, mivel csak nehezen tudta kivédeni az öreg támadásait. Rengeteg sebet szerzett pár perc alatt, ám vitézül állta a sarat. Odin nagyon kemény ellenfél volt, még Tyr-nél is keményebb, és gyorsabb. Volt a lánynak is lehetősége a támadásra, és ő is kiosztott néhány sebet. Odin épp egy halálos csapást akart mérni a lányra, mikor hirtelen egy robbanásszerű hang hallatszott, ellenfele felsikoltott, és eltűnt, mintha megnyílt volna alatta a föld.
– Antonia!- kiáltotta fel egyszerre az istenek.
A lány feje hirtelen előbukkant, a haja csurom víz volt, és igyekezett megkapaszkodni a hóban. Beszakadt alatta a jég. Senki sem tudta, mikor választották a helyet, hogy itt egy befagyott tó van, ugyanis a hó vastag volt.
– A nyavalya törje ki ezt az átkozott tavat, meg a ráfagyott jeget!- kezdett átkozódni hirtelen Tyr. Mindenki megdermedt, és aggódva nézték, ahogy a lány küzdeni kezdett.
– Ki kell hoznunk onnan, különben meghal!-szólalt meg Frigg aki Tyr mellett állt. Odin volt a lányhoz a legközelebb, és óvatosan indult el a jégen.
– Nyugi, kölyök, mindjárt kihúzlak.- mondta. Antonia egyre erőtlenebb lett, ám az öreg elkapta a csuklóját, mielőtt újra elmerült volna, és egyetlen mozdulattal kihúzta. Antonia reszketve bújt az öreghez, aki a vállára terítette a köpenyét.
– Gyere, menjünk!- súgta a lánynak, aki azonban nem mozdult, és még jobban hozzábújt, aki gyengéden dörzsölgette a karját. Tyr tehetetlenül figyelt a partról, majd elindult a lány felé, de Odin parancsa megállította:
– Maradj ott, ahol vagy, nem örülnék, ha még a jégen vagyunk, mindhármunk alatt beszakadna!
„Egye meg a fene!”- mérgelődött a férfi, majd kutyává változott, és az odasietett a lányhoz, és nyalogatni kezdte.
– Jó van már Tyr! Nem kérek puszit, hallod?- morgott mérgesen a lány.
– Elég lesz már, fiam!- intett Odin is, majd talpra állt, és a lányt, is felsegítette. Az istenek is megkönnyebbülten sóhajtottak fel, mikor odaértek hozzájuk. Antonia hamarosan azon kapta magát, hogy a ráterített köpenyek súlya húzza a vállát.
– Köszönöm, de azt hiszem így is sok van rajtam, nincs szükségem többre!- morogta, és kezdett melege lenni.
– Irány haza, neked most meleg szobára, száraz ruhára, és egy forró levesre van szükséged! Gyere, gyorsabb, ha Sleipnir repít minket haza!- jegyezte meg Odin.
Freyr elővezette a szürke, nyolclábú lovat, melyről azt tartották, hogy a leggyorsabb ló a világon. Tyr kissé szemrehányóan nézett az öregre, ám a másik csak intett, hogy nyugodjon meg, nem lesz baja, így a hadisten is felugrott a lovára, és elindult vissza Azgardra.
– Nos, akkor ez a meccs döntetlennel végződött.- jegyezte meg Antonia, mikor úton voltak.
– Nem, eleget tapasztaltam, és elfogadlak! Remekül megálltad a helyed, és ne tagadd, hogy Tyr-nek járt el a szája, mert tudok az edzésitekről. Mindenesetre jó munkát végeztetek, nagyon élveztem a harcunkat.
– Ezt most csak azért mondja, hogy megnyugtasson.
– Hidd el, nem ez a szándékom! Remekül harcoltál, és bizonyítottad, milyen rátermett vagy!
– Köszönöm.- suttogta maga elé a lány.
Haza érve Tyr azonnal ágyba parancsolta a lányt, Röszkva anyónak pedig kiadta a parancsot, hogy készítsen egy adag meleg levest, és hozza fel.
– Mi történt uram?- kérdezte az öregasszony aggódva.
– Antonia kisasszonyt baleset érte, beszakadt alatta a jég! Indulj a konyhába, banya, és tedd, amit parancsoltam!
Röszkva anyó mélyen megsértődött a banya megszólításért, de hamarosan egy tányér forró levessel jelentkezett Antonia szobájában, aki már három meleg takaró alatt feküdt.
– Edd meg, lányom, jót fog tenni!- nyújtotta át a tálcát, és a rajta lévő levest az öregasszony.
Antonia kedvetlenül nézte az előtte lévő ételt, majd óvatosan kézbe vette a tányért, és belekortyolt a levesbe. Forró volt, de nagyon finom. Lassan kiitta az utolsó cseppig, és visszaadta az üres tálcát az öregasszonynak.
– Finom volt, köszönöm!
– Nincs mit. Próbálj meg aludni, és holnapra kialszod ezt a kis balesetet.- mondta Röszkva, azzal visszacsoszogott a konyhába mosogatni.
Antonia fáradt volt, így hamar elaludt. Tyr benézett hozzá később, de látta, hogy alszik, így átment Odinhoz, aki nyugtalanul járt fel-alá az előcsarnokban. Mikor meglátta a férfit megkérdezte:
– Hogy van?
– Nem kell aggódnod jól. A vén Röszkva főzött neki egy forró levest és most alszik. Reméljük nem lesz semmi baj!
– Hát én is remélem, hogy nem.