A hídon

Ahogy kilépett a kapun, olyan erővel vágta mellbe a szél, hogy a lélegzete is elakadt. Sötétedett. A délutáni forrósághoz képest lehűlt a levegő. Összébb kapta magán a ruhát.
A híd közepén járhatott, amikor eleredt az eső. Sietni kezdett. Mintha lépteket hallott volna maga mögött. Női cipők kopogását, amelyek úgy gyorsultak, ahogy ő szaporázta a lépteit.
-Állj már meg! Nem veszed észre, hogy nem tudsz elhagyni? – hallotta a furcsán ismerős hangot.
-Nem veszed észre, hogy én te vagyok?
Megállt. Épp egy lámpa alatt. Szinte világos volt. Lentről a folyó, a lába alól a nedves járda visszaverték a fényt. Hátranézett, de nem látott senkit.
-Te én… vagyis én te? Mégis mit akarsz tőlem?
A hang kissé gúnyosan visszakérdezett:
-Pontosítsunk! Te mit akarsz magadtól?
Nekidőlt a híd korlátjának. Még jó, hogy nem járt arra senki, különben azt hitték volna, hogy eszement vagy öngyilkosjelölt.
A hang kíméletlenül folytatta:
-A kétségeid vagyok, amiket sosem tudtál tisztázni magadban. Az örökös félelmeid. Az éjszakai álmaidban felbukkanó sérelmek, amiket okoztál, és amiket neked okoztak. A korai árvaságod, a meg nem oldott matekpélda, az elfelejtett verssor a színpadon. A barátaid, akik elmaradoztak, mert a leveleikre sem válaszoltál. Az elhagyott szeretők, és akik téged hagytak el. Lehettél volna jobb feleség, jobb anya.
-Ne!…A gyerekeimben ne bánts! – vágott közbe, és a hang irányába tett egy mozdulatot.
-És a meg nem írt versek? A több mint harminc évig tartó hallgatás? Ez nem fáj? Nem fáj, hogy már nem lehet, ami egykor lehetett volna? Ami lehettél volna? Hogy letelik lassan az időd…
Azon vette észre magát, hogy bőrig ázott, hogy didergett. Lenézett a lomha, nagy folyóra, csábította annak csöndes sötétsége, a nyugalma. Milyen egyszerű is lenne, mint a műtét előtti altatás. Csak annyi, mintha elfújnák a gyertyát. Felemelte a fejét, a híd túloldalán meglátta a bolt fényeit. A boltét, ahová otthonról elindult.
-Úristen! Mindjárt bezár. Kenyér kell meg tej a kisunokának.
És szaladt át a hídon, az esőben, cipelve tovább egyre súlyosabb lelkiismeretét.