Ott volt a szó a nyelvemen, hogy kimondjam, de valahogy nem voltam benne biztos, hogy valóban az az igazi, a megfelelő arra, amit látok. Ahogy felnéztem a könyvemből az egyik megállónál, és megláttam azt a kalapos figurát, az első gondolatom az volt, hogy groteszk. A hosszú kabátjában, a magas és vékony termetével, az arcából kiálló csontos orrával, azzal a kalappal a fején, másra nem is tudtam gondolni. Az egész talán csak egy pillanatig tartott, mert azután begördült a megállóba az ellenkező irányból érkező villamos, és eltakarta előlem. De az alakja megmaradta a fejemben. Visszafordultam a könyvemhez, és miközben a sort kerestem, ahol abbahagytam az olvasást, minduntalan a kalap került képzeletem középpontjába.
A kalap, ami semmiben sem különbözött hétköznapi társainál, egyszerű, karimás, barna színű fejfedő volt, olyan, amilyet még talán a nagyapám is hordott. Valami állatszőrből, vagy műszálból készülhetett, ami lehetett filc is. Bőr esetleg csak a belső felén volt, hogy a fej és a haj zsírossága nehogy ideje korán tönkre tegye. Vajon máson is ennyire groteszk képet festett volna a kalap? Ahogy ezen a kérdésen rágódtam, magamat is a kalap alá képzeltem, és arra a megállapításra jutottam, hogy én nem lettem volna benne annyira különös, de az is lehet, hogy ez a kor nem kedvez a kalapos embereknek. Az ő idejük lejárt. Mert valljuk meg őszintén, ma a kalap, ha csak nem valami amerikai tehénhajcsárra akarunk hasonlítani, itt nálunk Pesten már nem nagy divat.
4 hozzászólás
Magára a definícióra gondolsz? Mert azt, ahogyan kinézett, leírtam, benne van a 3.mondattól.
Igen, valahol igazad lehet, de mint kitűnik a történetből az egészre egy villanásnyi időm volt csupán. Sokkal többet én sem jegyeztem meg az alakból, és pusztán a benyomások maradtak meg, amiket megosztottam veletek.
hmmm. Nekem így is tetszik 🙂 Még mindig nem szeretem a tanult, szabályszerű dolgokat. A költészet, az írás szabad.
Ügyesen és gördülékenyen fogalmazol, az ember el AKARJA olvasni a következő mondatodat, művedet is. Gratulálok!
Nekem a kalap különössége nem jött iagzán át. A befejező mondat tetszett.
Talán személeletesebb leírás (magas és vékony helyett égimeszelő, arcából kiálló csontos orr helyett kampós, csontos, nagy orr).
Nem társainál nem különbözik, hanem társaitól. 🙂 A filc műszál? Eddig nem hittem volna, de talán tájékozatlan vagyok.
Tetszik, hogy honnan merítettél: egy hétköznapi benyomás. Nagyon művészi, nagyon itt van.
Köszi.