A lajtorja 153.

15. Imádkozzál érettünk bűnösökért most és halálunk óráján. (V. Könyv, folytatás)

A biztosítási szakma a XIV. századtól jelen volt a korabeli Magyarországon. A céhek közös pénzügyi alapot, spór-kasszát hoztak létre, amelyből tagjaik és a tagok hozzátartozói részére különböző segélyeket, járadékokat tudtak fizetni. Később, a gabonaszállítások felvirágzásának hatására biztosítási társaságok alakultak. 1831-n jött létre a Trieszt Általános Biztosító társulat. A Gazdák Biztosító Szövetkezete, nem sokkal az Első Magyar, és a Magyar Hollandi után 1899-n alakult. Tőkéjéből a Magyar Királyi Földművelésügyi Minisztérium jelentős tőke-részt jegyzett. Üzletágai közé tartozott a tűz, jég, betörés, baleset, szavatosság, gépjármű, szállítmány, üveg, állat és életbiztosítás. Kiterjedt országos hálózattal rendelkezett, a megye-központokban és a nagyobb városokban mindenütt voltak fiókjai, kirendeltségei. A Gazdák, hamarosan az egyik legnagyobb biztosító társaság lett. 1913-n beköltöztek új, 6 emeletes impozáns székházukba, ami a Kálvin téren állt, illetve, ma is ott áll. A felszabadulás után a biztosító társaságokat összevonták és államosították, egyetlen biztosítót hoztak létre, Állami Biztosító néven. Székháza az ?elkommunizált? Gazdák-épülete, a Kálvin téren (Üllői út 1.)
Vezérigazgatónak Köves Andrást nevezték ki. Eredeti neve Steiner. Ez a Köves ott dolgozott valamelyik osztályon a háború előtt, egyszerű könyökvédős beamter volt. Alacsony, cingár, kopaszodó, szemüveges, rosszul-öltözött emberke, tele jóindulattal és segítőkészséggel. Ég tudja, merre lehetett a zsidó-deportálások idején, ?felszabadulásunk? után azonban előkerült, s mintha mi sem történt volna, ohne zsinór, bement a hivatalba dolgozni. Talán ő maga lepődött meg a legjobban a kinevezésen. Nem tiltakozott, világéletében engedelmes, szófogadó kistisztviselő lévén elfogadta az új helyzetet, felment a vezérigazgatói irodába, beült a ?bársony-székbe? és tette, amit tennie kellett, az új követelményeknek megfelelően elkezdte átszervezni a hivatal működését. Köves 1956-ig dolgozott ebben a beosztásban. Október 23. után leváltották. Mendemonda szól arról, hogy néhány nappal később sírva könyörgött az új vezetésnek, hogy neki családja van, vegyék vissza valamelyik osztályra, egyszerű sima, beosztott ügyintézőnek. Vagy igaz, vagy nem, ki tudja ma már megmondani?

Az Állami Biztosító felügyeleti szerve, a Pénzügyminisztérium a szakmai munkába, az osztályok, főosztályok kialakításába, és működésébe nem szólt bele, a Személyzeti Főosztályra azonban az Államvédelmi Hatóság küldött megbízható embereket. A főosztály élére Kadvrjecov Rékát (férjezett neve: Novák Istvánné) nevezték ki. Választékosan, csinosan öltözködő, fiatalos megjelenésű, intelligens, okos, művelt hölgy volt. Nagy elánnal látott neki a Párttól kapott harci feladat végrehajtásához. Sorra kellett vennie a hivatal dolgozóit, megvizsgálni a múltjukat, s a biztonsági kockázatok figyelembevételével leépíteni az oda nem valókat. ?Racizásnak? hívták ezt a folyamatot később, s országszerte alkalmazták. az ötvenes években. Aprólékos, körültekintő munkát igényelt. Negyvenhat elején, közepén a főosztály-vezető nő irányításával megkezdődött a tetemre-hívás az Állami Biztosítónál. Egymás után hívatták le a dolgozókat a ?Személyzetire?, s az aktákban rögített adatok alapján kikérdezték, leellenőrizték őket. Sorra került Dósa Jenőné (Lászlóné) is, aki ez idő tájt a Gazdasági-osztályon dolgozott, Lendvay Illés Lajos osztályvezető irányítása alatt. Őt személyesen a főoszály-vezető, Kadvrjecov Réka hallgatta meg.

Belenézett az anyagba, hümmögött. Félhangosan kérdezte, szinte csak magának. Igaz lenne? Maga tényleg egy gróf unokája? Fráter Mihály, erdélyi nagybirtokos a nagypapa. Feleség Ertsey Piroska, ő is régi nemesi családból való. Kérdezhetném ? folytatta finom éllel a hangjában, most már Médyhez beszélve ? hogy érzi most magát a nép államában, de nem teszem. Maga már itt nőtt fel Magyarországon, nagy szegénységben. Helyes. Apja, Herderics Ferenc, sorkatona az I. világháborúban, hadifogság, eltűnt. Igaz? Ide az van írva. Ránézett Médyre, végigpásztázta az arcát.
Íróasztala mögött ült, Médy előtte egy egyszerű fa-támlás széken. A főosztály-vezető nő galambszürke kiskosztümöt viselt, Dósa Jenőnén fehér blúz volt, és encián-kék szoknya.
Médy tartotta magát. Derekát kiegyenesítve bátran szembenézett a Személyzeti Főosztály nagy-hatalmú vezetőjével. ? Ha kírugnak, hát kirúgnak ? mondta magában dacosan. Elhatározta, hogy, ha fene fenét eszik, akkor sem fog megalázkodni, vagy meghunyászkodni. Lacira gondolt, a férjére, és a családra, a kicsikre, Emikére, akiket ő tartott el. Tudta, erősnek kell lennie. Bármit hoz az élet, szembenéz vele.

A nő lapozott, belemélyedt az aktába. ?Kereskedelmi középiskola, igen. Jeles tanuló. Két évfolyamot elvégzett, utána abbahagyta. Szabad megkérdeznem miért?
A fiatalasszony könnyedén megválaszolta. ?Dolgoznom kellett. Győző bátyámat felvették a Ludovikára. Szükségünk volt arra a pénzre.
-Ne mondja. Hiszen bátyja, Horthynak köszönhetően, mint hadiárva ingyenesen tanulhatott a katona-iskolán, nem?
-Ez igaz, főosztály-vezető kartársnő. Tandíjat tényleg nem fizetett az anyám utána, de minden más, a tankönyvek, a ruhák, a kötelező programok, pénzbe kerültek.
-Itt az áll, hogy anyja az akkori kormány család-segító programjában trafikot kapott. Gondolom jól jövedelmezett egy trafik Budán, a Krisztina körúton. Gunyoros hangon mondta, hogy ?családsegítő-program?.
-Csődbe mentünk.
– Komolyan? Na, lépjünk tovább. Aztán, amikor végzett a bátyja az Akadémián, horthysta katona-tiszt lett belőle. Őrnagyként szolgált később a háborúban. ?Megállapítás volt, nem kérdés, nem kellett rá válaszolni.
-Ahhoz a hadsereghez tartozott, amelyik megtámadta a Szovjetuniót. Hát, példás leckét kaptak.
Erre sem kellett felelni.
-A férje ? folytatta szenvtelenül ? szintén katonatiszt. Főhadnagy. Vele mi van, vagy mi lett?
-Nem tudom. Fogságba esett, ugyan úgy, mint a bátyám. Egyikükről sincs hír.
-Kémelhárítóként szolgált ? szögezte le Novákné. Ránézett Médyre. Olyan hideg volt a szeme, mint egy áspiskígyónak. – Nem kifejezetten jó ajánló-levél manapság. Maga tizenhat évesen az Első Magyarnál kezdett dolgozni?
-Igen kérem.
-Aztán átment a Magyar-Hollandihoz?
-Úgy van.
-Onnan a Gazdákhoz jött, ide az Üllői út 1.-be? Megkérdezhetem miért?
-Többet fizettek ? mondta Médy. ?És végre önálló feladatot kaptam.

Novákné felállt, jelezve, hogy részéről vége a meghallgatásnak. ?Rendben. Most elmehet, végeztünk ? szólt oda a fiatalasszonynak. -Majd meglátjuk, mit kezdünk magával.