A lajtorja 154 18+

16. Imádkozzál érettünk bűnösökért most és halálunk óráján. (V. Könyv, folytatás)

-Apja f.szát Lendvaynak! ? kiáltott fel Schweivert elvtárs, a Szakszervezeti Bizottság titkára. ? Mit képzel ez az ember?
Dühösen az asztalra csapta a feljegyzést, majd hirtelen mozdulattal utána nyúlt, újra kézbe vette, és megrázta a többiek felé. ?Mi a sz.r akar lenni, hogy ?fejlődőképes?? Egy nő, akinek a származása büdös, mint a s.ggem, férje is, és a bátyja is disznó horthysta katona-tiszt fejlődőképes? Elképesztő. Ki az apám fa.ának meséli be Lendvay? Kutyából nem lesz szalonna! Férje egy kiba.ott rohadék kémelhárítós tiszt volt, ki tudja milyen disznóságokat művelt, lehet, hogy ott volt Schönherz Zoltán, vagy Kilián György elvtárs elfogásánál? Elvtársak, ajánlom a figyelmükbe, nézzék csak meg a káderlapját!

Négyen tanácskoztak a dolgozószobában. A Szakszervezeti Bizottság titkárán kívül jelen volt Novákné, a Személyzeti főosztály vezetője, Köves elvtárs, a vezérigazgató, és Csömöri Dezső a vállalat főkönyvelője, és pénzügyi tótumfaktuma. Novákné szeretett volna tiszta vizet önteni a pohárba. Néhány régi, ?gazdás? kollégát illetően kétségei voltak, nem akart egyedül dönteni.
Csömöri megigazította orrnyergén acélkeretes szemüvegét, köhintett, hogy magára vonja a figyelmet. Határozott, erős hangon szólt.
-Én a magam részéről meg tudom erősíteni, amit Lendvay ír a feljegyzésben. A kartársnő valóban fejlődőképes. Hallgassanak csak ide. Tizenhat évesen gépíró-nőként kezd dolgozni, az Első Magyarnál. Tizennyolc éves, s már titkárnő, s nem is akárhol, a Magyar-Hollandinál, ahol a német nyelv ismerete kötelező. Több budapesti, s országos gép és gyorsíró verseny győztese. Állandóan tanul, folyvást képezi magát, két felsőfokú biztosítási tanfolyamot is elvégez, mire a Gazdákhoz kerül. Jelenleg, úgy tudom, orosz-nyelvtanfolyamra jár. Ha számít valamit a véleményem, őt hiba lenne kirúgni.
-Tartsuk meg tehát? ? kérdezte Novákné.
-Igen. Feltétlenül. És irassuk be, mondjuk egy alapfokú marxista-leninista kurzusra. Így két legyet üthetünk egy csapásra. Megadjuk neki a lehetőséget az ideológiai akármihez és közben folyamatosan szemmel tarthatjuk.

Novákné Köveshez fordult.
-Vezérigazgató elvtárs?
Köves felnézett. Egész beszélgetés alatt a tollát piszkálta, ide-oda gurítgatta a jegyzettömbje körül.
-Személyesen ismerem ezt a kartársnőt ? mondta csendes szóval. ?Vállalatunk egyik legjobb, legtájékozottabb dolgozója. Régi kollégám itt a Gaz?illetve a hogy is mondjam?tudják, na. Kisujjában vannak a hálózati ügyek. Lendvay jobb-keze, nem hiszem, hogy a jelen helyzetben, izé.
-Értem. ?Novákné, tornyos kontyához nyúlt, megigazította. A csinos, magas nők magabiztos mosolyával nézett körbe. Köszönöm Köves elvtárs. Ha ön így látja, akkor megtartjuk.

Schweivert dühösen horkantott. Látszott rajta, hogy valami még böki a csőrét. Szólni akart volna, de meggondolta magát. Felállt, jellegzetes mozdulattal hátradobta hosszú, vékony-szálú rőt-szőke haját, és sápadt májfoltos nagy kezével lesimította. Pattanásos, beesett képe lila volt a méregtől, füléből, orrából dús, vörös szőrzet kandikált elő. ?Maguk tudják ? bökte oda legyintve, nyersen.
Csömöri Dezső, mosolyogva nézte a dühöngő titkárt.
-Ne aggódjon Schweivert ? jegyezte meg. ?Higgye el, jó döntés született. Dósáné kartársnő meg fogja hálálni a belévetett bizalmat, majd meglátja.