A lajtorja 37.

11. Ne vigy minket a kísértésbe (Második Könyv, folytatás)

A levente mozgalom az 1921 évi LIII. sz. törvény alapján jött létre. Lényegben a 12-20 éves fiatalok számára katonai előképzést volt hivatva rejtett módon, testnevelésnek álcázva szolgálni egy olyan országban, amelyben a nagyhatalmak a vesztes háború után mindenféle katonai szervezést betiltottak.
Ennek megfelelően a foglalkozásokon főleg testgyakorlás folyt, mai fogalmak szerint azt mondhatnánk: atlétika, és tornaedzések zajlottak, amelyek szakszerűségét a járási székhelyeken működő Járási Testnevelési Bizottságok felügyelték. Zsámbok községben a Testnevelési Bizottság elnöke Dósa Jenő volt. A megalakulásról szóló jelentést ő terjesztette fel a megyéhez.
Az egész mozgalom az Országos Testnevelési Tanács hatáskörébe lett utalva. Igen ám, de mivel ennek a tanácsnak a társelnöke tábornoki rangot viselő katona volt, csak a vak nem látta mire van kihegyezve.
Utólag persze mindig könnyű, utólag mindent nagyon jól lát az ember.

Dósa Jenő a levente egyesületek szervezésének első fázisában még talán nem érzékelte kristály-tisztán, mi a helyzet. Egy biztos, az ifjúság rendre, fegyelemre való szoktatását, hazafias nevelését maga is kiemelten fontos feladatnak tartotta. Hányszor, de hányszor beszélgettek erről a kérdésről Janda József, és Csincsura Sándor tanítókkal. Mai szemmel nézve leírhatatlan állapotok uralkodtak a tanítási órákon: a gyerekek kimászkáltak a zsúfolt tantermekből, szemtelenek voltak, visszabeszéltek, még az is előfordult, hogy egyik-másik elvetemült diák az öklét emelte az őt fegyelmező tanárra!
Szóval, odáig rendben lett volna a dolog, hogy egyesület, hogy testgyakorlás, hogy fegyelemre való nevelés, a katonai kiképzés azonban nem fért bele Dósa Jenőnél.
Mire való a kardcsörtetés, kérdezgette magában. Mindent vissza? Igen, Erdélyt vissza, mindent vissza, ez jogos, de nem egy újabb háború árán. Ennek a népnek békére van szüksége, gondolta, nem újabb háborúkra!

Történelmi tény, évkönyvek jegyzik, hogy a gödöllői járásban, Zsámbokon jött létre az első levente egyesület 1921-ben. Egymást követték a rendezvények, versenyek, vetélkedők, teljesítmény-túrák, országjáró kirándulások. 1925 februárjában került sor a mozgalom zászlóbontására. Jelen volt Horthy Miklós kormányzó, és az ország több előkelősége. Radványi Béla esperes sok ezer ember előtt szentelte fel a hófehér, Szent Imre herceg képével, s körben arany hímzéssel díszített zászlót, amelyre báró Schell Ferencné, szül. Beniczky Agatha csillagkeresztes hölgy, mint zászlóanya, kötötte fel a nemzeti színű pántlikát. Beszédet mondott vitéz Endre Lajos (László) főszolgabíró, aki a magyar nyelv, a magyar kard és a magyar faj védelmére szólította fel az ifjúságot, és beszédet mondott Dósa Jenő is, a zsámbokiak képviseletében. Ez utóbbi eseményről csodálatos módon megmaradt egy fakult régi fénykép: a jegyző a szónoki emelvényen áll, rövidre nyírt haja, bajsza hollófekete, tartása délceg. Mögötte zászlótartók a zászlóval, Radványi tiszteletes úr süvegben, és az ünneplő tömeg. Az emberek sírtak a végén, és azt mondták: szépen beszélt a főjegyző úr, szívünkből jött, amit mondott. A béke valóban mindennél fontosabb…

Bejött Valkói Margit, megszeppent hangon jelentette:
-Itt van a német delegáció, kegyelmes uram!
-Várjanak – utasította Endre Lajos. –Még tárgyalunk. Ültesse le az urakat odakinn, kínálja őket kávéval, szivarral, konyakkal!