A rengeteg titka – 9. fejezet

Az igazság kiderül

Cleo rosszul aludt az éjjel. Ha elbóbiskolt, akkor is rémálmok gyötörték Molly-ról és Akrarról. Gondolta, hogy nem tartozik Molly kedvencei közé, de azt nem sejtette, hogy a lány ennyire bosszúszomjas. Ezen rágódott egész éjszaka, a ragyogó holdat bámulva, ami besütött Erion szobájának ablakán.
Kira sem tűnt kipihentnek reggel. Mikor összefutott Cleo-val a lépcsőn, a lány jól megfigyelhette a szeme alatt húzódó sötét karikákat. Az asszony alig láthatóan biccentett, és kisomfordált a napfényes kertbe. Erion az asztalnál ült, és Eridowval beszélt.
– Nem hagyhatod, hogy Cleo odamenjen!
Cleo a neve hallatára megtorpant, és beállt az ajtófélfa mögé.
– Anarath vigyáz majd rá.
– Egy fenét! Anarath a többiekkel lesz elfoglalva, Cleo pedig magára marad!
-Mi ütött beléd, Erion? Még sosem vontad kétségbe Anarath döntéseit.
– Aggódom Cleo-ért.
– Ahogy én is. De bíznunk kell Anarathban.
– Én akkor sem hiszem, hogy…
– Ebből elég, Erion! –Kira lépett be a konyhába. Cleo megugrott ijedtében. Még sosem hallotta ilyen hangon beszélni az asszonyt. –Ha Anarath és Cleo beleegyezett a dologba, neked nincs hozzá semmi közöd.
Cleo ráeszmélt, hogy tulajdonképpen hallgatózott, és elszégyellte magát. Gyorsan előjött rejtekhelyéről, és élesen megköszörülte a torkát. A jelenlevők mind felé fordultak.
– Jó reggelt –köszönt, bár belátta, hogy kicsit ironikusan hangzott.
– Jó reggelt, Cleo –Eridow felállt az asztaltól. –Megyek Anarath-hoz. Megkérdezem, hogy mikor vihetlek hozzá.
A lány látta, hogy Erion dühös pillantást vet apja felé, de nem szól közbe. Leült a fiú mellé, és megkezdte a kenyeret. Sokáig senki sem szólalt meg.
– Tegnap egész nap nem láttalak –törte meg a csendet végül Erion.
– Khm… Sheridannal voltam. Az erdőben lovagoltunk.
– Akkor jó. Már kezdtem aggódni, hogy valami bajod esett.
Cleo-nak eszébe jutott, miről beszélgettek előző délután Sheridannal. Úgy gondolta, hogy meg kell beszélnie a fiúval, mielőtt tovább romlana a dolog.
– Figyelj, Erion… nem kell kerülnöd minket, csak mert együtt vagyunk. Nem változik semmi.
Erion abbahagyta az evést.
– Nem kerüllek titeket. Csak nem akarok zavarni.
– De nem zavarsz!
– Feleslegesnek érezném magam.
– Nem éreznéd. Hidd el, azért, mert szeretjük egymást, még nem fogunk kirekeszteni. Még mindig elsősorban barátok vagyunk.
– Jó, akkor csak képzelődtem–mondta a fiú, de látszott rajta, hogy csupán ejteni akarja a témát.
Cleo felállt az asztaltól, és a tükörhöz ment, hogy megkösse a haját.
– Megbeszéltem vele, hogy reggel átmegyek. Nem jössz?
Erion habozott, de végül kinyögte:
– De, szívesen.
– Akkor gyere! –nevetett a lány, és karon ragadta.

Sheridan ugyanolyan aggodalommal fogadta a tárgyalás hírét, mint korábban Erion. Még este nyolckor, mikor kikísérte Cleo-t a Tanácsházára, is azt kérte, hadd tarthasson velük.
A reggeli napsütés hamar elmúlt. Az eget kora délután szürke felhők lepték el. Az eső sűrűn zuhogott, szinte semmit sem lehetett látni az erdőből. Cleo, mikor kilépett a sáros udvarra, hosszú köpenyt viselt, csuklyáját mélyen szemébe húzta, csakúgy, mint Sheridan és Erion. Sheridan még mindig Cleo-t győzködte.
– Vigyáznék rád –erősködött. –Anarathnak biztos nem lenne kifogása a dolog ellen.
– Nem lehet, Sheridan.
– De Erion mért lehet ott?
– Mert Eridow az apám –szólt közbe az említett, és kicsit hátrébb hajtotta a csuklyáját. –És mivel ő is ott lesz…
– De akkor is veszélyes.
– Ha az apád a Védelem vezetője lenne, te is hozzászoknál a veszélyhez –azzal előresietett.
Megérkeztek a Tanácsháza kapujához. Az eső, ha lehet, még jobban rákezdett. Koromsötét volt mindenhol. A hideg már-már csontig hatolt.
Sheridan megcsókolta Cleo-t.
– Nem akarom, hogy bajod essen.
– Nem esik.
– Vigyázz magadra –Sheridan homlokát a lány homlokához támasztotta. –Ne bízz meg senkiben. Bármit ígér a Klán, ne higgy nekik.
– Nem vagyok olyan naiv.
– Gyere vissza.
– Visszajövök. Te pedig ne gyere utánam.
– Jó.
– Megígéred?
– Igen, meg –morogta kelletlenül a fiú.
Cleo elengedte a kezét, és Erion után ment. Mielőtt belépett volna a Tanácsháza kapuján, visszanézett. Sheridan még mindig az út közepén állt. Cleo hirtelen felindulásból visszafutott, lehúzta a csuklyáját, utoljára megcsókolta, majd berohant a Tanácsházába.
Odabenn igen szép számú tünde gyűlt össze. A hátsó udvarban, egy fedett részen várakoztak. Anarath rögtön odasietett Cleo-hoz.
– Jól meggondoltad? –kérdezte. –Nem muszáj eljönnöd.
– De én akarok.
– Veszélyes.
– Tudom.
– Rendben. Hát akkor… mehetünk is, mindenki itt van.
A csoport elindult a kapu felé. Annyi feszültség sűrűsödött össze a levegőben, hogy bele lehetett volna markolni. Senki sem szólalt meg. Úgy vonultak a komor erdőben, akár egy halottas menet.
Az élen lépdelő Anarath kezében halvány fényű lámpást tartott. Mégsem láttak tovább egy karnyújtásnyinál; az eső elnyelte a lángokat. Garman úgy festett, mint egy elvadult, veszélyes erdő. Korábbi vidámsága nyomtalanul eltűnt, mélyéből néma fenyegetés áradt.
Cleo bátortalanul sétált a gyászos menet végén. Megpróbált erőt meríteni Anarath jelenlétéből (hiszen a tünde jelentette neki a biztos támaszt az elmúlt hetekben), de nem járt sikerrel. Ő is zaklatottnak tűnt, szép arcáról aggodalom tükröződött.
Cleo végignézett a némán baktató csoporton. Észrevette, hogy Firith és Manath is a tündék között van. Odaintett nekik. Firith rögtön megindult felé. Nagyon méltóságteljesen festett kék köpenyében, díszes kardjával az oldalán. Hátravetette hosszú, szőke haját, és megszólította Cleo-t.
– Hogy vagy?
– Egész jól. Szeretek Eghainban.
– Örülök, hogy tetszik a hely. De nem gondoltam volna, hogy ilyen veszélyes dologba kell majd belerángatnunk téged. Nagyon sajnálom.
– Én vállaltam. Semmi gond.
– Senki nem számított erre a lépésre. Méghogy Molly bosszúja… Szerintem több van e mögött, mint gondolnánk.
– Mire célzol?
– Nem tudom pontosan. De gyanús ez nekem.
– Megint az összeesküvés-elméletét fejti ki? –kérdezte Manath, aki időközben felzárkózott hozzájuk. –Nehogy elhidd egy szavát is. Én nem látok semmi logikát abban, amit mond.
– Ugyan már, Manath! Ekkora ramazurit csapni egy közönséges ember miatt?
– Na! –szólt közbe Cleo.
– Bocsánat, nem úgy értettem. De szerintem ők már tudnak valamit, amit mi még nem, és ezzel lépéselőnyben vannak. Anarath is egyetért velem.
– Neki is túl élénk a fantáziája.
Időközben kiértek Arigínből, és a kihalt erdőben folytatták útjukat. Kelet felé mentek. Már teljesen besötétedett, az orrukig sem láttak. Az eső változatlanul zuhogott. A hideg cseppek áttörték a fák vastag lombjait, és a tündék csuklyáira estek.
Anarath hirtelen megtorpant, így tett mindenki más is. Az úton fekete alakok serege állt. Az élen toporgó férfi előrelépett jöttükre.
-Elhoztad? –kérdezte rekedten. A fény egy robosztus, zsíros, fekete hajú tündét világított meg. Arca ijesztő volt a rá vetülő árnyékoktól.
-Igen. És te elhoztad őket? –kérdezte Anarath. Hangjából elszántság vetült ki.
Az alak intett, és gúnyosan elmosolyodott. Társai három tündét és egy félelemtől reszkető embert hurcoltak elő. Cleo felismerte a nőt: Mrs. Delpy volt az, szeretett osztályfőnöke. Azonnal megindult felé, de Erion átfogta a derekát, és visszahúzta.
– Bízd Anarath-ra –suttogta a fülébe.
– Mit akartok, mit tegyünk? Adjuk át az embert?
– Pontosan.
– Miért olyan fontos nektek? –Cleo érezte, hogy Anarath elsiette a kérdést. Úgy tűnt, a férfi is észrevette, mert felhúzta szemöldökét, és így szólt:
– Ó, szóval információt akartok. Hát most jól melléfogtál, Anarath. Add oda, én odaadom ezt az embert és az Őrzőidet, és mindenki mehet a maga útján.
– Csak ne olyan hevesen. Nálam is van valami, ami talán érdekelhet.
Most ő intett a kezével, mire Eridow és egy másik tünde előhurcolták azt a két Klán-tagot, akiket Sheridan fogott el az Ultir mellett. Az alakok arcát csuklya takarta.
– Azt gondolod, meg tudsz zsarolni? Öljétek meg az embert –mondta társainak, akik kést húztak elő, amit Mrs. Delpy torkához emeltek.
Cleo nem tudott szabadulni Erion kezei közül, aki még mindig a derekát fogta. Így csak felkiáltott.
– Ne!!
A férfi elmosolyodott, és intett a csicskásainak, akik leeresztették fegyvereiket.
– Te lennél az? –megindult Cleo felé. A lány farkasszemet nézhetett vele, bár a tünde nem láthatta arcát. Ujjatlan bőrruhát és szőrös csizmát viselt. Úgy tűnt, meg sem kottyan neki az eső, vastag bőréről leperegtek a vízcseppek. Szeme szinte fehér volt, alig látszott az a kék kör, ami az íriszét jelentette. Szemétől szájáig hosszú varr futott végig.
Erion elengedte Cleo-t, aki ettől megtántorodott. A fiú szorosan mellé állt, mintha védelmezni akarná.
– Ő az, Molly? –fordult félig hátra a szörnyeteg.
– Igen, ő –lépett elő Molly.
– Nem mondhatod komolyan, hogy ő bánt el veled. Egy ilyen kis senki! –a férfi hátrahajtotta Cleo csuklyáját. A lány sűrűn pislogott a szemébe hulló esőtől.
– Négyen voltak, Akrar. Sheyla, a manója, Sheridan és ő.
Cleo szíve nagyot dobbant, bár már a kezdetektől sejtette: ő volt hát Akrar.
Akrar egyre közelebb ért hozzá. Cleo furcsállta, hogy sem Anarath, sem a többiek nem tesznek semmit, csak állnak, és néznek. Mikor Akrar már csak pár centire volt tőle, tett egy óriási lépést hátra. A férfi félretolta Eriont az útból, és megállt a lány előtt.
– Hogy akarjátok megakadályozni, hogy ne vigyem magammal? –kérdezte gúnyos mosollyal. –Mégcsak cserére sem lesz szükségem.
– Hát ezt döntsd el te –mondta Anarath. –Vegyétek le a csuklyáikat!
Cleo hallotta, ahogy Molly felsikolt:
– Gwan!!
Akrar hátrafordult. Arca végtelen haragot tükrözött. Úgy tűnt, a két sötét tünde nagyon fontos volt a Klán számára.
– Ostoba! –kiáltotta. –Hogy lehettetek ennyire együgyűek? Megmondtam, hogy vigyázzatok a Védelemmel, nem igaz?
– Nem mi fogtuk el őket –mondta Eridow. –Egy tizenhét éves fiú volt. És persze Cleo.
Akrar döbbenten meredt a lányra.
– Molly testőreivel elbánt két… kamasz?
Cleo gúnyosan elmosolyodott.
– A következőt ajánlom: elengeditek a Védelmet és azt az embert, mi pedig elengedjük ezt a kettőt –mondta Anarath. –Először azt terveztük, hogy végzünk velük, de így akár hasznunkra is fordíthatjuk őket. Áll az alku?
Akrar habozott, de Molly eldöntötte helyette:
– Áll –mondta.
A Klán elengedte a megkötözött túszokat, Anarath is az övéit. Cleo odafutott Mrs. Delpy-hez. A nő reszketett a félelemtől. A lány felnézett Akrarra. Az egy pillanatig bosszúszomjasan meredt rá, majd sarkon fordult, és társaival együtt eltűnt az erdő árnyékában.
Cleo levetette a köpenyét, és a vizes Mrs. Delpy-re terítette. Elindultak Arigín fele. Erion és Cleo támogatták a rémült asszonyt. Amint beértek a faluba, a társaság szétszéledt. A lány és osztályfőnöke Anarath-tal tartott a Tanácsházára. Erion vonakodva bár, de hazament apjával.
Anarath a Tanácsterembe vezette őket. Főzött Mrs. Delpy-nek egy erős teát, és leültette az egyik puha karosszékbe. Ő maga mellé ült, míg Cleo a lábuk elé telepedett a földre.
– Hozatok nektek tiszta ruhát, és mikor átöltöztetek, meg kell beszélnünk pár dolgot.
Két tünde meleg anyagokat és pokrócokat hozott. Anarath megvárta, míg ruhát váltanak, majd Mrs. Delpy-hez fordult. Az asszony még hozzá sem nyúlt a teájához.
– Csak egy kis zöld tea –mondta halkan Anarath. –Jót fog tenni, igya meg.
Mrs. Delpy félénken belekóstolt az italba. Még mindig reszketett.
– Ő is olvasta a könyvet –mondta Cleo a tündének. –Tőle kaptam.
– Szóval mindent tud rólunk. Felteszem, akkor szándékosan járkált a kapu közelében. Asszonyom… -Mrs. Delpy-hez fordult. –Tudja, hol van?
A nő nem válaszolt.
– Mrs. Delpy… Arigínben van –mondta halkan Cleo. –Tudja, a kis fekete könyvben olvashatott róla.
– Arigín? –Mrs. Delpy hangja rekedt és erőtlen volt. –Itt van a kapu, ugye? Épp ide készültem, mikor… elkaptak.
Cleo és Anarath sokatmondó pillantást váltottak.
– Ide készült. Tehát magától jött a tünde világba?
– Nem értem el a kaput. Az embereknél kaptak el.
– Még jobban is járt. Ha a Védelemnél köt ki, Torrelben már lefejeztette volna.
Mrs. Delpy elképedten meredt Anarathra.
– Hát igaz? Minden létezik? Torrelben is létezik? És valóban olyan kegyetlen, mint a könyvben?
– Mért akart idejönni? –kérdezte Cleo.
– Kíváncsi voltam, hogy… hova tűntél. Tudtam, hogy ha létezik ez a világ… itt vagy.
Közben Anarath kiment a Tanácsteremből, és a kis fekete könyvvel tért vissza. Az halványan derengett, sejtelmes fénybe vonva a tünde arcát. Anarath csodálkozva forgatta.
– Megtalálták –mondta izgatottan. –A Kiválasztott Arigínben van.
– Hogyan?
– Csak akkor izzik a könyv.
– Benne van, hogy ki az?
– Igen… -Anarath izgatottan végigpörgette az oldalakat. A legutolsónál megállt, és az írásra meredt.
Cleo is a könyv fölé hajolt. Hunyorogva kibetűzte a fénylő betűket. A papíron ez állt:

Cleo Swank