Anna modern felvilágosult asszony volt. Szülei a széltől is óvták, mivel testvére még gyermekkorában meghalt.
Fiúcska volt, alacsony súllyal, koraszülöttként látta meg a napvilágot, mely neki az inkubátort jelentette. Sárgaság, légzés elégtelenség, halál. A szülők nehezen tették túl magukat, sokáig gyászolták rövid életű gyermekük.
A második viszont időre született, szép súllyal és élni akarással, mely végig kísérte egész életét. Ő már a XX. század önérzetes, tettre kész, „tudom, mit akarok” asszonya volt. A házasságot sem siette el. Egyedüli gyerekként mindent ő örökölt. A nagyszülők korábbi kis házacskáit még a szülei adták el, amiből egy későbbiekben felkapott településen szép nagy házat tudtak venni, hatalmas telekkel. Egyetlen lányuk iskoláztatták és mindent megadtak neki. Édesapja, egy még a front idején szerzett betegségben viszonylag fiatalon elhunyt, özvegy édesanyja nem vágyott más társra, így a lányával kettesben maradtak.
Anna nem volt túlságosan érzelmi lény, inkább jó üzletasszonyi véna adatott neki. Férjét is az üzleti világban ismerte meg, aki csodálója és hódolója volt a talpraesett, okos lánynak. Anna rendes fiúnak tartotta Bélát, de kicsit nyámnyilának, pipogyának, de azt gondolta, hogy férjnek megfelel, hiszen ő nem az a régi típusú feleség, aki főtt étellel várja majd az urát. Béla 5 évvel fiatalabb volt Annától, de ez a férfit nem zavarta, tetszett neki a céltudatos, határozott nő. Nagy felhajtást sem akart Anna az esküvőből, inkább azt a pénzt is betette a takarékba, ahol már szépen növekedett a vagyona.
Édesanyja kedvelte Bélát, örült, hogy férfi került a családba, hiszen veje mindent rendben tartott a ház körül. Ő maga pedig azzal segítette a fiatalokat, hogy mosott, főzött rájuk, hiszen lánya gyakran dolgozott a hét végén is.
Anna egy gyereket akart, azt megszülte és röviddel utána vissza is ment dolgozni. Édesanyja és férje megcsináltak otthon mindent, este csak arra volt gondja, hogy játsszon a kis Márkkal, akit valósággal imádott.
Édesanyját hirtelen veszítette el, aki egy rosszullét után kórházba került, majd onnan a temetőbe, mivel a testében hordott kór, már áttéteket képezett, nem lehetett segíteni rajta.
Bélával megromlott a kapcsolata, mert férje elvárta volna tőle az anyósától kapott figyelmet és kiszolgálást, amit ő nem volt képes és nem is akart megadni.
Egyébként az „ágyban” is problémák voltak, Anna hidegsége, frigiditása miatt. Anna, aki egyedül barátnőjével, Erikával volt bizalmas, elmondta, hogy nem az ebéd Béla legnagyobb problémája, hanem az, hogy az ágyban nem egyeznek. Te tudod a legjobban, hogy ismét beiskoláztak, vezetőként sokkal nagyobb a felelősségem, aztán ott van az én drága kis Márkom is. Munka, tanulás, gyerek és akkor még Béla elvárná, hogy „akrobata” legyek az ágyban. Egyszerűen nincs hozzá se energiám, se kedvem. Különben is, csak a tervbe vett gyerek miatt mentem férjhez. Soha sem érdekelt a szex, undorító az egész. Ráadásul utána még mehetek mosakodni, aztán pedig már nehezen alszom el. Neki meg ezzel a nyámnyila kinézetével folyton ezen jár az esze.
Erika szintén férjes asszony volt, náluk azonban fordított volt a helyzet. Férje jóképű, nagy szövegű, macsó típus volt, de ennyi. A látszat csal, azt már a saját házasságánál is tapasztalta, de hogy Béla ilyen fickós lenne, arra nem gondolt.
A házaspárok időnként összejártak, ráadásul Márk keresztszülei is voltak. Erika gyakran hazavitte Márkot az óvodából, mikor Anna iskolába ment, vagy más elfoglaltsága akadt. Néhány nap múlva Anna megkérdezte, hogy Erika ugye számíthatok rá, hogy elmész Márkért, mert ma vezetői továbbképzésen veszek részt, nagyon későn érek haza. Béla pedig mire végez, addigra bezár az óvoda. Természetesen, nagyon szívesen. Nem is tudom, hogy köszönjem meg neked, válaszolta Anna. Ugyan, azért vagyunk barátnők, hogy számíthassunk egymásra, nem? Szóra sem érdemes, egyébként is szeretem a keresztfiam.
Erikának kulcsa volt a lakáshoz, Béla a szokott időben érkezett haza a munkából. Erika addig bekevert egy kis palacsintatésztát, majd kisütötte azt. Márk teli szájjal falta, de maradt belőle Bélának is bőven. Még meleg mondta mosolyogva, egyél te is, azért sütöttem többet, hátha jól esik neked, mondta a férfinek. Köszönöm, Erika kedves tőled, nagyon szeretem, utoljára még szegény anyósom sütött. Nem nagy ügy mondta Erika.
Jaj, el ne felejtsem mondani, hogy Anna későn jön haza, mert vezetői továbbképzésen vesz részt.
Márk egy idő után unatkozni kezdett. Apa át akarok menni Zolihoz, játszani! Jó, de meg kell kérdezni, hogy Zoli anyukája otthon van-e? Zoli szülei két házzal laktak lejjebb, a gyerekek, hogy itt, hol náluk játszottak egymással, természetesen szülői felügyelet mellett.
Gyere, átkísérlek, meglátjuk, hogy ott maradhatsz-e, vagy visszajössz velem?
Akkor, megyek, mondta Erika. Ne siess, két perc. Szeretném viszonozni a kedvességed. Ugyan, semmiség volt, mondta az asszony.
Ragaszkodom hozzá, hogy megigyál velem egy pohár bort. Nagyon jó márka, születésnapomra kaptam a legjobb barátomtól, még fel se bontottuk. Megfogta kisfia kezét és már kinn is voltak a házból. Erika közben bement a fürdőszobába, megfésülte a haját és egy kis sminket is feltett az arcára.
Hol vagy, hallotta a férfi hangját? Keress meg! Vigyázz, mert megtalállak! A fürdőszobából nyílt egy ajtó a háló felé. Erika benyitott és leguggolt az ágy mellé. Bélának tetszett ez a játék, vajon miért csinálja Erika? Már a mosolyában is volt némi kacérság, aztán a palacsinta, most meg ez a bújócska? Erika nem állt fel, mikor Béla észrevette őt. A férfi odament és felemelte az asszonyt. Érezte a szíve dobogását, résnyire nyíló szája csókra csábította, de Béla mégsem merte megcsókolni őt. Letennél végre? – kérdezte Erika olyan hangsúllyal, mint aki egyáltalán nem erre vágyik. Hová? Hát, azt neked kell tudnod. Béla letette az ágyra. Erika karjai átfonták a nyakát, tüzes arcát a férfi arcára szorította, aztán se kép, se hang, elszakadt a film. Erika életében még soha nem élte át ezt az érzést. Bár olvasott arról, hogy a nőnek is jó, de a férjével odáig soha sem jutottak el.
Fogalma sem volt arról, hogy órák vagy percek teltek el, csak azt érezte, hogy ez kell neki, még, még és újra. Egy idő után eszébe villant, hogy hol van, és mit csinálnak, ettől egy kicsit kijózanodott, és próbálta összeszedni magát, kibújni a férfi öleléséből, de Béla nem hagyta. Erika nem bánta. Nem, semmit nem bánt, azt se, ha utána vége lesz az életének, mert az érzés, amit átélt, mindent megért neki.
Felöltözött és menni készült. Erika még nem kínáltalak meg borral, tartotta vissza Béla. Márk mindjárt hazajön, figyelmeztette őt a nő. Láthat bennünket borozgatni, nem? Rendben. Era, adsz egy kis bort? Ott van a poharadban. Nem onnan gondoltam. Bélának most már ráforrt a szája Erika szájára és nyelvével ízlelte a bort, majd kihámozta a ruhájából, leült a székre, karjaival átölelte darázs derekát és gyengéden az ölébe húzta. Erika félájultan hallotta a csengő hangját. Beszaladt a fürdőbe, rendbe hozni magát. Béla közben bevitte Márkot a nappaliba. Erika ez alatt kiosont a házból, így a kisfiúval nem találkozott.
Jó volt kiérni a hidegre, mert még mindig izzott az egész teste, le kellett hűlnie és higgadnia. Mit tettem? Anna a legjobb barátnőm és István a férjem. Lelkiismeret furdalást érzett. Ez nem fordulhat többet elő! Este azonban az ágyban fekvő, alvó férje mellett, újra átélte a délután történteket. A felidézett emlék olyan erős volt, hogy szinte fizikai fájdalmat érzett. Anna nem akarja, István nem tudja, ők pedig Bélával egymásnak lettek teremtve. Rendben, de ott van Márk is, és ki tudja, hogy Béla mit gondolt az egészről?
István csütörtökön azt mondta: édesem, jó lenne a hét végén leutazni a szüleimhez. Tudod, hogy legalább havonta elvárják a látogatásunk, nekik ez ünnep.
Igen szívem, tudom, de azt is, hogy inkább téged várnak. Nagyon jól tudod, hogy milyen nehéz nekem, hogy mindig a gyerekre célozgatnak és az is, hogy ismerik az életem és mégsem értik meg, hogy egy kicsit élvezni szeretném azt. Más ebben a korban megy férjhez, nem 18 évesen, mint én. A veled töltött 5 év alatt ismertem meg a tengert, a színházat, együtt voltunk síelni, jártunk koncertekre és hangversenyre. 18 éves koromig minden kimaradt az életemből, még a szerető szülők is. Még annyi élmény vár ránk. Egy férfi pedig kortalan, tőled még bármikor lehet gyerekem. Ők nem tudják, hogy nekem milyen élmény veled utazni a saját autónkkal, bárhol megszállni egy szállodában. Mindezt neked köszönhetem drágám és hálás is vagyok, hogy engem választottál. Erika szívem, én lehetek boldog, hogy igent mondtál. Mindenem a tied, te vagy az életem értelme. A szüleimnél majd kimentelek.
Erika állami gondozott volt, semmivel sem rendelkezett. István szülei viszont jómódúak voltak, nem ilyen lányt szántak a fiúknak.
István már-már agglegény korban volt, mikor Erikát megismerte. Annyi lány örült volna az udvarlásának, de őt valahogy nem érdekelték. Szülei aggódtak is, csak nincs a gyermekükkel valami baj, jóképű, okos, tehetséges, de semmi érdeklődést nem mutat a női nem iránt.
Kezdetben örültek, mikor egy szép napon bejelentette, hogy megismerte az igazit, bemutatja és feleségül veszi.
A lány nagyon szép volt, ügyes, aktív, temperamentumos, talán túlságosan is az, a mi nyugodt fiúnkhoz, gondolták a szülők. A levegő izzott körülötte. Formás popsiján feszült a nadrág, mellbimbói majd kibökték a testhez simuló pólót, mely alatt nem hordott melltartót. Viszont István oda volt érte és a lány az ég adta világon mindent megcsinált. Munka mellett ellátta a háztartást, szakácskönyvből sütött, főzött. Valahogy az volt az érzésük, hogy nem annyira a fiúk vonzó a lány számára, mint a jólét, de igazából nem tudtak mit tenni. Gyermekük évről évre jó pár kilogrammal lett nehezebb, miközben az ara megtartotta lánykori súlyát és formáját. A szülők már-már elfogadták volna őt, viszont zavarta őket, hogy még öt évi házasság után sem született gyermekük.
István nem benned van a hiba? Minden rendben van közöttetek?- kérdezték fiúk. Igen, én titokban elmentem orvoshoz, nemzőképes vagyok, Erika szerelmem is egészséges. Tudjátok, milyen siralmas élete volt, legyetek egy kis türelemmel, most tud élni, hogy anyagilag megengedhetjük magunknak. Egyébként is fiatal még, mit vártok tőle?
Erika, mikor kikerült az intézetből, elhatározta, hogy jómódú férfi felesége lesz. Nem fog úgy járni, mint az anyja, aki a testéből élt és azt se tudta, hogy kitől született a lánya. Mivel nem volt biztos háttere, intézetbe adta.
Erikát nagyon kedvelte az egyik tanárnője, aki azt mondta, hogy a szegény lánynak nincs mása, csak a becsülete. Ne dobja oda magát senkinek, várja ki az igazit, akkor nem jut az anyja sorsára.
Erikának nem volt fontos a család, be akarta pótolni gyermekkora minden hiányát, utazással, bulizással, társasági élettel. István ritkán igényelte az intim együttlétet, pedig Erika soha nem hárította azt. Talán egyszer átélem, hogy számomra is élvezetes legyen, gondolta. Próbálkozott szexuális tartalmú könyvekkel, melyeket felolvasott hitvesének, amiről ő azt mondta, hogy ilyen csak a regényekben létezik. Nem jó velem?- tette fel ilyenkor a kérdést. De igen, felelte az asszony, mert nem akarta megbántani a férjét, aki mindennel elhalmozta őt.
Ahogy István elutazott, rövid idő után csöngetett Annáékhoz. Nem zavarok? Hoztam egy kis sütit. István elutazott, egyedül vagyok, maradt nekem is bőven, egyedül úgy sem tudom megenni, gondoltam áthozom.
Jókor jött, mondta Anna, a fiúk mindig sütiért nyúznak, nem értik meg, hogy nincs rá időm, nekem a karrierem kell építenem, gondolnom kell Márkra. Neki szeretnék megadni mindent. Egyébként is jó, hogy jöttél, tudunk egy kicsit dumcsizni, hiszen Béla átmegy sakkozni Zoli édesapjához. Márkot is viszi, aki szívesen játszik Zolikával, nekünk meg lesz egy kis időnk egymásra. Az jó lesz, felelte Erika. Béla és Márk előbb megkóstolta a sütit, majd elmentek.
Erika, nagyon jókor jöttél. Az igazság az, hogy Bélával megromlott az eddig sem jó házasságunk. A ház az enyém, ezt nem vitathatja, nekem pedig már terhes ez az egész. Tudod, hogy hajtok, mint az állat, ő meg elvan, mint a befőtt. Letudja a műszakját és kész. Igaz, szereti Márkot, de nekünk már nincs közös jövőnk.
Anna ne hamarkodj el semmit! Dolgozik, szereti a fiát, ragaszkodik hozzád, mit vársz még tőle? Tőle, már semmit. Nem szeretem, sohse voltam oda érte, de a terveimben szereplő gyerek miatt, elfogadtam őt. Ami neki fontos, az engem nem érdekel és fordítva. Nézd Erika ezt még nem mondtam senkinek, de ő erős hozzám. Hogyhogy erős, nem azt mondod mindig, hogy pipogya? Igen, az életben az, de az ágyban erős. Az együttlétünk után fáj a hasam és teljesen kimerülök, miközben ő még ki tudja, meddig csinálná.
Anna nem jó neked, mármint, hogy annak ellenére, hogy fárasztó, nem érzel vágyat, nem élvezed, nem elégülsz ki? Nem kell válaszolnod, lehet, hogy túlságosan is belemászok a magán életedbe. Nem gyengéd, nem figyelmes, nem veszi figyelembe az igényeid?
Nyugodtan kérdezhetsz, hiszen én vetettem fel a témát. Sok mindent szeretne csinálni, szerinte egy házasságban minden megengedett, ami mindkét félnek jó. Nincsenek számáru tabuk a szexben. Nézd, azért mégsem részletezem, mi mindent meg nem tenne és a potenciája hihetetlen, lehet, hogy más nő, már ezerszer a mennyben érezné magát, de nekem ez az egész gusztustalan. Jó, ha időnként hagyom magam, de ennyi. Ilyenkor is fájdalmat érzek, és azt várom, hogy mikor lesz vége. Nem kellene elmenned orvoshoz? Nem ez a normális. Voltam már, egyszerűen erős hozzám a férjem. És más módon? Másról hallani sem akarok.
Sajnálom, mondta Erika. Te mit csinálnál, kérdezte Anna? Nem tudom. Nyilván mindent megpróbáltatok, nehéz ebben tanácsot adni. Megkérdezhetem, hogy ti miként álltok? Hát, István mellett – mint tudod – jó életem van, mindent megad nekem, sokat utazunk, nyaralunk, szép házunk van. Nem ezt kérdeztem. Nézd, Anna nekem is van problémám. Nem tudjuk megbeszélni, mert ő nagyon konzervatív és ritkán igényli az intimitást. Olyankor figyelmes és kedves. Jó neked, mondta Anna. Igen, nem panaszkodhatom, válaszolta Erika.
Közben megjött Béla a kis Márkkal. Most már megyek, korán lefekszem, esetleg még egy kis tévé, mert holnap takarítani szeretnék és természetesen főzni, hogy ha a szüleitől hazajön István, addigra minden készen legyen.
Márk az édesanyjához szaladt és kérte, hogy vegye fel. Béla felajánlotta, hogy kikíséri Erikát. Era, valamit kitalálok, de mindenképpen átmegyek hozzád. Az asszony válaszolni sem tudott, Béla már bement a házba. Erika egy ideig várt, aztán lefeküdt. Természetesen nem jött még álom a szemére, mikor kopogtak az ablakon. Kiment és beengedte Bélát. Hogy tudtál eljönni? Felhívattam magam a barátommal, hogy be kell mennem éjszakai munkára. Könnyen lebukhatsz, Anna utána tud járni. Nem fog, de ha mégis, akkor a barátom azt mondja, hogy csak hülyéskedett, mert egy legénybúcsúra akartak hívni, de féltek, hogy Anna nem enged el, ezért találta ki a műszakot. Egész éjjel a mienk.
Zuhanyozni ment, ahonnan meztelenül jött ki. Az asszony tágra nyílt szemmel nézte. Béla pedig mozdulatlanul állt. Erika ledobta a hálóingét és lassan, szinte rituálisan közelített a férfihez. Most nem siettek, az eggyé válás minden másodpercét ki akarták élvezni. Nem tudtak betelni egymással, több évet pótoltak be egy éjszaka alatt. Béla a szerelem minden repertoárját végigjátszotta az asszony csodálatosan szép testén.
Erika mindent hagyott, miközben egész testében remegett. Béla nyelvével ízlelte az asszony nyelvét és fogait, majd, mint egy hangszeren, játszott a testén, annak minden zegzugán. Era nyögéseitől felbátorodva egyre erősebben pengette a húrokat. A nő vonaglása tovább fokozta a játék örömét. Erika nem bírta tovább, ő is birtokolni akarta a férfit.
Arra ébredt, hogy Béla nézi őt. Mikor aludtam el? – akarta a kérdést feltenni az asszony, de nem tudta, mert a férfi csókja lezárta az ajkát. A nő szorosan fonta karjait a férfi nyakára, érezte a szíve kalapálását, forró teste sütött, mint a júliusi nap. Az asszony teste kinyílt, mint a kagyló, melyet a férfi magáévá tett. Erika azt gondolta, hogy már mindent átélt, amikor ráeszmélt arra, hogy még csak most jött a java. Aléltam zuhant rövid, de, mély álomba.
Már évek óta altatókon élt, este nem vette be, mert Bélát várta, később pedig eszébe se jutott. Kinyitotta a szemét d.u. 2 óra volt. Béla szuszogott békésen mellette. Most ő nézte meg a férfi testét, szinte centiméterről centiméterre. Kezével lágyan megsimította az arcát, nyakát, mellét, hasát. Már-már a combjánál tartott, mikor belenézett a férfi arcába és azt mondta: nem ér, tudom, hogy ébren vagy. Honnan?
Látom. Én is láttalak az ágy mellett kuporogni. Azt hiszed nem tudtam, hogy miért sütöttél palacsintát és miért vártál meg? A férfi a hátán feküdt, és a beszélgetés közben se mozdult. A nő lassan, mint egy kígyó felkúszott rá, csípőjét mozgatva tekeredett rajta, de hiába, pedig a férfi teste kemény és feszes volt. Te jössz, gondolta Béla, miközben egy szót se szólt. Az asszony egy ideig bírta, majd csípőjét megemelve, lassan, szinte észrevétlen csúszott rá Béla férfiasságára. Egyikük sem mozdult. Erika érezni akarta a lüktetést, a tökéletes eggyé válás megfejthetetlen rejtélyét. Hogy lehet, hogy ennyire kitölti a másik az ő testét? Egy idő után lassú, ritmikus mozgásba kezdett, majd, mint, mikor a lovas biztonságban érzi magát a nyeregben úgy fokozta a tempót. Egyre sebesebbre váltott, míg célba nem ért.
Szemeiből patakzottak a könnyek, melyeket szétkent szerelme arcán. A mámor gyöngykönnyei fakadtak ki belőle, az eddig soha át nem élt, semmivel össze nem hasonlítható érzésé. Aléltan terült el, és mikor kinyitotta a szemét már d.u. 4 óra volt.
Muszáj menned, gyorsan megfürdök, te pedig öltözz, és csak húzd be az ajtót! Sietnem kell. Nem főztem, nem mostam, nem takarítottam, és az ágy? Majd kiviszem a kertbe az ágyneműt, a hintaágyra szellőzni.
Béla felemelte és bevitte a fürdőszobába. A kád félig volt jó meleg habos vízzel, amit az alatt készített, míg az asszony aludt. Betette a kádba, majd belépett ő is. A kád modern volt és sokkal szélesebb, mint a szabvány méret. Körülötte tükör. Ennek ellenére kettőjüknek mégiscsak szűknek bizonyult. A férfi az asszony alá csúszott és háttal magára emelte őt. Megmosdatlak mondta. Kezével kanalazva a vizet, lemosta az asszony arcát, nyakát. Melleit kezébe fogva körkörösen simogatta. Az asszony csendesen nyöszörgött. Feszes hasát végigsimítva haladt tovább a testén lefelé. Erika combjai összezártak, ezért azt külső feléről simította végig. Közben combjai ösztönösen elernyedtek, így belső felén is végigcsúsztatta ujjait. Lassan haladt visszafelé. Ujjbegyével óvatosan tapintotta ki a barlang bejáratát, majd körkörös mozdulattal simította annak belső falát. Az asszony nyöszörgése, apró rángatózása felbátorította a mélyebb kutakodásra, a barlang feltárására is.
Másik kezével kicsit megemelte az asszony derekát. A víz melege és síkossága miatt, mint egy jól ismert zárba a kulcs, úgy csusszant be a szerszáma. A simogatást is folytatta. Az asszony, mint egy megvadult csikó, úgy ugrált ritmikus mozgással, miközben a víz folyamatosan lökődött ki a kádból. Béla fel akarta venni a nő ritmusát, a simogatást erős masszírozás váltotta fel, mígnem Erika fogain átszűrt nyöszörgése, sikolyban nem csengett le. Teste még meg-meg rándult, de a vihar már elmúlt.
Az asszony szembe fordult vele. Száját szájába vette és úgy szívta magába, mint egy örvény az áldozatát, aztán pihe-puha csókokat lehelt rá, végül elengedte
A férfi a fürdőszobaórán látta, hogy már elmúlt 5 óra. Mennem kell. Kijelentésére választ sem várva, kilépett a kádból, gyorsan letörölte magáról a vizet, beleugrott a nadrágjába, magára kapta a többi holmiját is, és indulni készült. Erika még a vízben maradt.
Behúzom az ajtót, ahogy kérted és ezzel kilépett a fürdőszobából. Béla, kiáltott utána az asszony! Mi lesz velünk? Mi lenne? Beadjuk a válópert és összeházasodunk, vagy te mást szeretnél? Nem. Ezek után nem tudok többé mással élni és nem is akarok.
Béla távozása után, gyorsan kiszállt a kádból, leengedte a vizet, feltörölte a márványlapokat és magára vett egy szabadidős ruhát.
Jaj, az ágy! Egy pillantást kell rá vetni és csak a vak nem látja, hogy milyen csaták dúltak benne. Egyszerre rángatta le az egészet, majd felnyalábolta, és kivitte a kertbe.
Milyen árulkodó jel van még? A hajam, vizes és szétbomlott. Odaállt a tükör elé és nem akart hinni a szemének. Egy tíz évvel fiatalabb meggypiros ajkú, rózsás arcú, fényes szemű nő nézett rá vissza. Nem érek rá magam csodálni, kapott hirtelen észbe. Megfésülte és feltette a haját, majd, még ha lesz időm, megszárítom, a lényeg, hogy rendben legyen.
Mit mondok, miért nem főztem? Két napja nem evett, csupán szolidaritásból egy szelet sütit, ha már átvitte. István biztosan éhes lesz és nincs itthon semmi, hiszen ahogy a férje kihúzta lábát, átment Annához, később pedig már csak Bélát várta, aztán meg, nem volt idő másra.
István jókedvűen érkezett haza. De szép vagy! Kozmetikusnál voltál? Kicsim, tudod, hogy szeretem a házias ételeid, de édesanyám annyi mindent pakolt, hogy ma inkább azt kellene elfogyasztanunk, a tied eltesszük, legalább holnap nem lesz vele gondod.
Nem főztem. Kényeztettem magam egy kicsit. Fürdőben voltam és masszőrnél. Meg kozmetikusnál, mondta István, azt se hallgasd el! Ennyire látszik? Hogyne, olyan a bőröd, mint egy babáé. Nyertél, kíváncsi voltam, hogy észre veszed-e. De mennyire! István közeledett a feleségéhez és egy cuppanós puszit adott az arcára.
Egyébként a szüleimhez máskor nyugodtan jöhetsz. Már a pályaudvaron vártak bennünket. Csodálkoztak, hogy te nem vagy velem. Elfogadnak téged, belátták, hogy a gyerek a mi dolgunk, nem fognak piszkálni vele. Édesapám még azt is mondta, hogy jó szemed van neked fiam, helyre kis asszonyt választottál. Szépen kigömbölyödtél a finom ételeken, amelyeket eléd tesz, meg látom, hogy milyen egyetértés van közöttetek. Mindenhová együtt mentek és bár jóképű férfi vagy, nem féltékenykedik rád. Én se őrá, megbízunk egymásban, felelte István.
Na, gyere már kincsem, melegítsd meg az ételt és együnk! Megmelegítem, de ne haragudj, én nem vagyok éhes. Csak nem vagy lázas? Olyan piros az arcod. Nem hiszem, talán csak bujkál bennem valami, majd korán lefekszem, hátha holnapra minden rendbe jön.
Az jó lesz. Főzök neked egy teát és viszek be gyógyszert is. Láttam, hogy az ágyneműt kitetted szellőzni, majd én behozom, ne fáradj vele! Köszönöm, mondta az asszony.
Jó is lesz, ha lefekszem, legalább nem kell beszélgetnünk, és talán „betegségem miatt” nem akar tőlem semmit.
Reggel korán kelt – még soha nem aludt ilyen jól – elkészítette a reggelit, majd férjével közölte, hogy ma előbb megy be. A hétvégén leltároztak a kollégái, hátha szüksége lesz Annának segítségre. Amilyen precíz, biztosan mindent le akar majd ellenőrizni. Menj csak szívem! Annának add át üdvözletem, és mondd meg, hogy ha túl van a munka dandárján, összejöhetnénk.
Erika örült, hogy az utcán van, de még nem múlt el a feje felől a vihar. Béla nem csak szombat éjjel, amit talán ki tud beszélni a váratlan műszakkal, de vasárnap is nála maradt. Fogalma sem volt, hogy erről mit tudott beadni Annának.
De jól nézel ki, mondta Anna, ahogy meglátta Erikát. Nem engem osztottál be a hét végére, azért is jöttem előbb, hogy ha tudok, segíteni szeretnék.
Rendes tőled, de itt vannak a tanulók, annyit csak meg tudnak csinálni, hogy a leltárjegyekről kitöltsék az íveket. Inkább a helyeden dolgozz, mert oda nem tudok kit beállítani.
Egyébként majd szeretnék beszélni veled. Ja, erről jut eszembe, hogy István üdvözöl, és szívesen összejönnénk veletek, ha túl vagy a nehezén. Én is üdvözlöm és szólok, ha megfelelő lesz az alkalom.
Anna vasárnap kora reggel bement a boltba és egész nap dolgozott, így fel se tűnt neki, hogy Béla nem volt otthon. Márkot elvitték Béla szülei, miután Erika elment. Annának kivételesen nem volt ellenére, hogy programot csinálnak vele, hiszen neki úgy is dolgoznia kell, nem hagyhatja a leltározókat magára, hiszen a felelősség az övé. Béla pedig éjszakás, nappal biztosan pihenni akar.
A műszak végén Anna azt mondta, hogy döntött a kettőjük dolgában. Be fogja adni a válópert. Erika vállalnád a tanúságot? Ha komolyan gondolod, akkor természetesen, de semmi rosszat nem tudok mondani rá. Sohasem bántott, szereti Márkot, hazaadja a fizetését. Mit mondjak? Ne félj, nem kell hazudnod, csak azt kell megerősítened, hogy elhidegültünk egymástól.
Én mit mondjak Istvánnak, ráadásul épp most jött azzal, hogy anyósék mennyire elfogadtak. A tenyerén hordoz. Munkába se kellene járnom, de megengedi és a pénzt is megtarthatom. Sütni, főzni szeretek és ezért a jólétért, amit ő nyújt, ennyit igazán megtehetek.
Egy ócska „K” vagyok. A saját ágyunkban hemperegtem a barátnőm férjével, aki egyúttal István barátja is. Ráadásul én vagyok a keresztanyja a kis Márknak. Elment a józan eszem. Szex mániás vagyok, ezért nem tudok aludni, mert vágyom rá. 5 év alatt egyszer sem csaltam meg Istvánt. Most miért kellett? Szegény Anna meg jóra bízta a „káposztát”. Legjobb lesz, ha végzek magammal.
Anna Erikát a munkába állása óta ismerte. Mint az üzletlánc gazdasági vezetőjének, beleszólása volt a munkaerő felvételébe. Majdnem a lányom lehetne, gondolta Erikáról, aki 16 évvel volt fiatalabb nála. Annának tetszett Erika szorgalma, udvarias és gyors kiszolgálása, és miután megtudta, hogy szülők nélkül nevelkedett, még inkább a szívébe zárta. Erika meghívta az esküvőjükre. Férje, Anna korosztálya volt, udvarias, művelt, közvetlen ember, így aztán viszonylag hamar barátság alakult ki közöttük. Erikáék mellettük voltak a kis Márk születésekor is, ezért is döntöttek úgy a férjével, hogy őket kérik fel keresztszülőnek, melyet a házaspár örömmel vállalt.
Béla úgy sem gondolta komolyan, hogy otthagyja a családját, egy ilyen senki miatt, aki csak „arra jó”.
Rosszkedvűen ment haza, de mikor István megérkezett a nyakába ugrott. Látom édesem meggyógyultál. Igen. Szeretlek István és többé nem engedlek el egyedül! A te szüleid az én szüleim is, ha elfogadtak. Gyereket akarok tőled! Az én édes kis feleségem. Aztán el ne aludj este! Rengeteg munkát hoztam haza, de igyekszem korán ágyba bújni.
Erika már megbánta ezt a gyerek témát, de a „kocka el van vetve”, gondolta. Este kihagyta az altatót, amit már nem is fog szedni, mert a babának nem tenne jót vele. István kedvenc parfüm illatát használta a zuhanyozás után, és a karácsonyra tőle kapott szexis hálóinget vette fel. Lefeküdt az ágyba, amit még reggel áthúzott. Lemostam magamról minden szennyet, az ágynemű is tiszta, szívem a férjemé, soha többé nem leszek hűtlen hozzá! A szerelem elmúlik, ha egyáltalán az, amit érzek Béla iránt, hiszen csak akkor kattantam rá, mikor megtudtam, hogy milyen fickós. Nem, Erika legalább magad ne áltasd, a szex volt fontos neked, szó sincs itt szerelemről. Igaz, hogy Béla kedves férfi, de eddig még soha nem gondoltál rá „úgy”, ha Anna nem önti ki a szívét, nyilván maradt volna továbbra is a barátság, semmi más.
István fáradtan ájult be az ágyba. Erika átfonta a nyakát, megcsókolta és gyengéden végigsimított férje testén. Erikám, holnap korán kelek, viszont hamar érkezem. Tudom, hogy szeretnéd, de ígérem, hogy bepótoljuk, ami ma elmaradt. Jó? Persze drágám, jó éjt!
Másnap összefutott Bélával, aki Márkot vitte az óvodába. Ha van időd, gyere, kísérj el bennünket! Mivel mindjárt itt az ovi, nem gond. Márk mindkettőjüknek integetett, szia apa, szia Erika néni.
Erika, az egyik barátom ismerősének van egy kis garzonja Sopronban, amit nem használ, mert fél évre kiment külföldre a munkahelye által. A barátomnál hagyott egy kulcsot, hogy időnként rá tudjon nézni a lakásra, kivegye a postaládából a leveleket, lássák, hogy mozgás van, nehogy valakinek eszébe jusson befészkelnie magát.
Megbeszéltem vele, hogy amíg nem tudunk keresni valamit, addig kivennénk. Mivel az ismerőse rá bízta, hogy kiadja, vagy nem, még örült is neki, hogy nem lesz rá gondja.
Írj egy pár sort Istvánnak, hogy ne aggódjon miattad, néhány fontos holmit csomagolj össze és szökjünk meg.
Te hogy közlöd Annával? Az egyszerű, látom rajta, hogy nem szeret, púp vagyok a hátán, megírom, hogy elhagyom, így neki is könnyebb lesz. Nem kell semmi, de a láthatásra igényt fogok tartani, mikor rendeződik a helyzetem.
Egyikünk sem normális, mondta az asszony. Igazad van, de mire várjunk? Ha most nem lépjük meg, később nehezebb lesz. Vagy talán azt hitted, hogy futó kaland vagy az életemben? Erika a szexuális vágy nem szégyen, ettől nem kevesebb, hanem több vagy, ha nem hagyod, hogy visszaéljenek vele. Gyönyörű vagy és nagyon jó veled, tudom, hogy neked is velem. Érett nő lettél Era, kinyíltál, mint egy rózsa. Fel kell vállalnunk magunk, az érzéseink, vagy ha úgy tetszik érzékiségünk. Nem élhetjük le boldogtalanul az életünk, ha boldogan is élhetünk!
Igazad van, tudod az intézeti srácokkal már gyereklány koromban kipróbáltam a szexet, aztán igyekeztem hamar férjhez menni, hogy „hivatalosan” csinálhassam, de nem volt örömöm egyikben sem. Azt gondoltam, hogy a jólét pótolni fogja a vágyaim, melyek miatt mindig rossznak éreztem magam és kompenzálni akartam figyelmességgel, szeretettel, hűséggel. Belemenekültem a munkába is, de nem tudtam annyit dolgozni, hogy ne gondoljak rá. Az altatók sem tudták elnyomni az érzéseim.
Ne hidd szerelmem, hogy nekem könnyebb volt! Anna alig várta, hogy vége legyen, mindig az volt bennem, hogy „szívességet” tesz. Kutyába se vett, csak a gyerek kellett neki tőlem. Szánalmasnak éreztem, hogy gyakorta könnyíteni kell magamon, ráadásul egyszer „le is buktam”. Már kívülről csukódott az ajtót, de vissza kellett jönnie valamiért és meglátta, mit „művelek”. Attól kezdve még jobban undorodott tőlem. Hiába ígértem meg, hogy többé nem teszem, nem bírtam magammal, ezért nekem is örökös lelkiismeret furdalásom volt. Szégyelltem, hogy nős ember létemre így kell élnem.
Ha már egymásra találtunk, nem tarthatjuk fenn a korábbi méltatlan helyzetünk! Te pedig sokkal többet jelentesz nekem, mint hogy bujkáljunk és hazugságban éljünk.
Erika most érezte magát először igazi, egyenrangú társnak. Béla volt az első ember az életében, akivel teljes őszinteséggel beszélt a múltjáról, kielégítetlen vágyairól, a nélkül, hogy szégyellte volna azokat. Béla is vele osztotta meg lelkiismeret furdalása okát. Megcsókolták egymást ott az utcán, majd gyorsan nekiláttak intézni a közös életük, melyet tiszta lappal akartak elkezdeni. Nem akarták, hogy a múlt beárnyékolja azt.
Erika beteget jelentett. Hazament, megírta a levelet, bepakolt néhány holmit és a pályaudvaron találkoztak Bélával, aki addigra a kulcsot is elhozta magával.
Azt, hogy hová költöztek, senkinek nem mondták meg. Anna és István miután kiderült, hogy mindkettő párja egyszerre lépett le, rájött, hogy csak egymással szökhettek meg. Nem nyomoztak utánuk, aki menni akar, menjen!
A válóper viszonylag simán lezajlott. István nem engedte, hogy a szülei eljöjjenek, és mindennek elmondják a volt feleségét. Anna pedig azt mondta, őt Béla nem érdekli, de Erikának soha nem fogja megbocsátani, amit tett. Kihasználta az őszinteségét, bizalmát, és összeszűrte a levet Bélával, aki akkor mégiscsak a férje és a gyermeke apja volt.
A válást követő napon a hivatalnál bejelentették házassági szándékukat, majd két tanú jelenlétében összeházasodtak.
Erika egy éven belül egy kisfiúnak, majd a következő évben egy kislánynak adott életet.
Hitelt vettek fel és egy kertes házba költöztek. A garzonért végül is nem kellett fizetniük, így az alatt is sikerült valamennyit megtakarítani, meg Erika keresete is rendelkezésre állt, hiszen volt férje azt nemes gesztussal meghagyta neki.
Béla hamar talált munkát és hála Erikának, aki jól tudott gazdálkodni, az ő keresetéből is félre tudtak tenni.
Erika sokat foglalkozott a gyerekekkel, de arra mindig odafigyelt, hogy a férjére is jusson ideje, akibe időközben fülig szerelmes lett. A föld minden kincséért sem cserélte volna el figyelmes, szorgalmas, becsületes párját.
Kerek volt az élete. A féltékenységnek még az árnyéka sem merült fel egyik félben sem, hiszen a tökéletestől rosszabbat választani dőre dolog lett volna. Mindketten megtapasztalták a megalázottság, a kielégítetlen vágyak nyomorúságát, alig várták, hogy egymás karjaiban átéljék a teljes azonosulást, a két test eggyé válásának örömét és gyönyörét. Az asszonynak nem volt szüksége barátnőre, ahogy férjének sem barátra, hiszen mindent meg tudtak beszélni egymással.