Utolsó hivatalos külföldi kiküldetésem 1988 júniusára datálódik. Nemzetközi vásárt rendezett Tallin, és erre a vásárra meghívást kapott Szolnok, mint testvérváros, a városvezetés cégünket is, és még más kereskedelmi és iparvállatokat is kijelölt a vásáron való részvételre.
1988 nyara: recseg-ropog a „béketábor”, Gorbacsov már kiengedte a szellemet a palackból, de még áll, ha már nem is sokáig a szocialista világrend, a Balti államok már nyíltan beszélnek a függetlenségükről, és új gazdasági kapcsolatokat szeretnének kiépíteni, ennek jegyében rendezik ezt a nemzetközi vásárt is.
A vásárra való felkészülésben szerény személyemre a ruházati termékfőcsoport egy másik kollegámra az iparcikkfőcsoport, intézését bízták. A rendezőelv az volt, hogy csak magyar gyártású, esetleges megrendelés estén kapacitással bíró, szállítóképes, cégek termékeit vihetjük ki.
Megkezdődtek a nem mindig könnyű tárgyalások, az akkor még létező, és többségében jól prosperáló ruházati termékeket gyártó cégekkel, a teljesség igénye nélkül néhány: Férfi Fehérneműgyár, Női Fehérneműgyár, Habselyem Kötöttárugyár, Tisza Cipőgyár, Duna Cipőgyár, Vörös Október Férfi Ruhagyár, Május1 Ruhagyár, Hódmezővásárhelyi Kötöttárugyár, Mosonmagyaróvári Kötöttárugyár, stb. Közbevetőleg jegyzem meg e vállalatok többségének, minthogy a magyar könnyűiparnak már nyoma sincs!
Nem részletezem, ha nehezen is, de időre összeállt minden, két köbméteres konténerekbe csomagoltunk mindent, amit a Hungarokamion vitt ki Tallinba, mi pedig egy charter géppel mentünk június 13-án. A tallini repülőtér nagyon kicsi, elhanyagolt objektum benyomását tette ránk, minthogy az is volt, ennek ellenére, vagy éppen ezért szokatlanul szigorú beléptetési procedúrán estünk át. Szóval a fogadtatás nem volt valami barátságos, ennek okát később észt vendéglátóinktól tudtuk meg, jelesül azt, hogy a reptéri határőrség, és a vámőrség is kizárólag orosz hivatalnokokból állt, akik nem nézték jó szemmel az észtek külön utas próbálkozásait. A légikikötőből a szállodába vittek bennünket, a hotel közvetlenül a Balti tenger partján elhelyezkedő új épület, a Moszkvai olimpiára készült, itt voltak ugyanis az olimpia vitorlás versenyei. A tetőszerkezete úgy volt kialakítva, hogy az odavezető útról olyan látványt nyújtott mintha sok kibontott vitorlájú hajó lenne kikötve, érdekes látnivalót nyújtva az arra járóknak. További érdekessége a beltér labirintusszerű kialakítása volt, nem kis nehézséget, és nagyon jó tájékozódási képességet feltételezve az ottlakókról. Később megtudtuk, hogy ezt is az olimpia biztonsága érdekében építették így, megnehezítve az esetleges terrortámadás lehetőségét, hiszen még frissen élt az emlékekben a Müncheni olimpián bekövetkezett tragédia. A szobák egyébként egyszerűek, de kényelmesek voltak. Ebédután kimentünk a vásár területére megkeresni a helyünket, számbavenni a tennivalókat, berendezni a pavilonunkat stb. Nem sokkal ezután az első kellemetlen meglepetéssel kellett szembesülnünk, feltörték a reprezentációs anyagokat tartalmazó konténerünket, és az összes italt, Tokaji, Balatonfelvidéki borokat, Unicumokat, szóró-ajándékokat, prospektusokat egyszerűen elvitték, mit elvitték ellopták. Kihívtuk a rendőrséget, ők voltak a második kellemetlen meglepetés, hát elég vicces dolgoknak lehettünk tanúi kár, hogy egyikünk sem tudott nevetni, viszont a vérnyomásunk kétszáz fölött lehetett, a rendőrök ugyanis körbe járták a konténereket és ezzel le volt tudva a helyszíniszemle. A vásár irodájába aztán jegyzőkönyvet vettek fel, melynek lényege az volt, hogy mi vagyunk a gyanúsítottak, ezt persze nem írtuk alá, mire ők sértődötten távoztak.
Folyt.köv.
16 hozzászólás
Hát ez is érdekes.A dícső Szovjetúnióban jártam én is,de sajnos a balti államokba nem jutottam el.Ha csak nem,majd ezek után hogy függetlenedtek.Módszerváltás óta csak Kárpátalján jártam a volt CCCP-t illetően, de ott a rendőrök még az álatalad leírtaktól is korruptabbak voltak, Grt.Z
Kedves Zarzwieczky!
Csak ajánlani tudom Tallint, tényleg szép város, remélhetőleg a saját észt rendőreik kevésbé korruptak. Köszönöm látogatásod.
Kedves Zagyvapart!
Az 1988-as évszám elolvasása után, – bevallom őszintén – nem csodálkoztam a viszontagságokon.
A könnyűiparunk, pontosabban a ruhaiparunk haldoklását sajnos pontosan ismerem, mert végigéltem, mondhatni benne éltem. Nem volt könnyű feladat – abban az időben – megjelenni egy nemzetközi vásáron.
Hogy némi iróniát is vigyek bele: a tolvajok tudták mit kell elvinniük. Látod reklám nélkül is sikere volt bizonyos magyar termékeknek! :-))
Örülök, hogy ismét olvashattalak, élmény számomra!
Várom a következő írásod!
Szeretettel:
Hamupipő
Kedves Hamupipő!
Hát igen az 1988-as év fordulópont volt a magyar gazdaságban is, akkor Te valamelyik külker vállalatnál dolgoztál, ha jól értem? Tehát ismered a történéseket, amelyek 1990-ben a nagy lenyúlásokban csúcsosodtak ki, és azóta is tartanak, mindenesetre a 2010-es GDP még nem érte el az 1988 évit. Észtországban, amely gazdaságilag 1988-ban sokkal elmaradottabb volt nálunk, 2011. január óta már Euróval fizetnek, ezen azért el kellene gondolkodni.
Köszönöm kitartó figyelmed, és kedves hozzászólásod.
Kedves Zagyvapart!
Olimpia és terrortámadás, no meg a jó kis magyar borok (ugye akkor még voltak) és a szarkavilág. Mennyi érdekes emlék gyűlik össze életünk során. Ha belegondolok a munkának köszönhetően is rengeteg élménnyel gazdagodtunk, igaz a magasvérnyomást is valószínűleg annak köszönhetjük, és én még dolgozom… :))
Szeretettel: pipacs 🙂
Kedves Pipacs!
Igen az ember munkára született, s közben rengeteg jó, és rossz impulzus éri, de mindíg jó vissza gondolni az elmúlt időkre, mert hisz akkor voltunk fiatalok. Én már több mint egy éve nem dolgozom, örülj neki, hogy te még igen, hiszen akkor még fiatal vagy. Köszünöm hozzászólásod.
Kedves Zagyvapart! Szomorú volt még olvasni is a régi magyar ruhagyárak nevét. 🙁
Szomorú látni a villamoson, boltban utcán a rengeteg rosszul öltözött embert, az occcó egéccégec piaci rongyokban. Annak idején nem volt sok ruhánk, de szépen megvarrt, jó mindőségű ruháink voltak. Megőríztem néhány régi darabot. Ha felveszem ezeket a több évtizedes ruhákat, a koldusok szeme felcsillan, mert egy jól öltözött embert látnak, akitől pár forintot remélnek. Hajaj!
Még szerencsésnek mondhatjátok magatokat, hogy csak a repi konténer tartalmát vitték el. Az a kiállítás szervező cég ahol én dolgoztam annak idején, a vásári installációt minig kétszer küldte el, ha a SZU-n keresztül ment, és nagy volt az öröm, ha legalább az egyik célhoz ért. Ami "eltűnt" sosem lett meg. Nagyon jó ez az írásod is! Judit
Kedves Judit!
Igen, amikor ezekről, a mára eltűnt gyárakról írtam nekem is elszorult a szivem, hát még ha hozzáveszem a megszűnt szolnoki gyárakat: Tiszamenti Vegyiművek, Papírgyár, Cukorgyár, az utóbbit még le is kellett dózerolni, ki érti ezt, és főleg azt, hogy miért kellett ehhez a mindenkori politikának asszisztálni. Mondjuk a globalizáción kívül van egy sejtésem, de azt megtartom magam nak. Köszönöm értő hozzászólásod.
Annyira nem sajnálom, hogy kimaradtak az életemből ezek a keleti irányú utak, de elismerem, hogy a kaland értékük, jóval magasabb, mint az ellenkező irányúaké.
Méltányolom a teljesítményt, amennyiben, ezekben a szokatlan helyzetekben is helyt tudtatok állni, és korrekt üzletkötésekkel, az érdekeinket meg tudtátok védeni.
Az írásaidból sok, számomra új ismeretre tettem szert és közben jól szórakoztam.
Várom a folytatást. a
Köszönöm kedves Antonius, sőt ha hozzáteszem, hogy abban az időben a magyar üzletembereknek respektje volt a környező szoc. országokben, írígyeltek bennünket, főleg amikor hozzánk jöttek, és látták a különbséget a sajátjuk, és a mi infrastruktúránk között. Persze amikor mi túristaként eljutottunk Ausztriába, Németországba nekünk is volt miért "írígykedni".
Jólesik megtisztelő figyelmed.
Üdv.: Zagyvapart.
Szia!
Ezek az élmények az én életemből is kimaradtak, de szerencsére a te tolmácsolásodban megismerhetem.
Szeretettel: Eszti
Örülök neki, ha új inormácíóval szolgáhattam.
Köszönöm, hogy olvastad, és köszönöm a hsz.-t is.
Zagyvapart.
Éedekes ez a töténeted is. Azonban a befejező részen jól mulattam, hogy benneteket akartak gyanúsítottá tenni. És tudod-e, mi juott eszembe? Talán éppen a rendőrök voltak a ludasok, s azért nem is akarták különösebben vizsgálni az ügyet.
Jó volt olvasni.
Üdvözöllek: Kata
Kedves Kata!
Lehet, hogy igazad van, már ami a rendőrök érintettségét illeti, köszönöm, hogy olvastál.
Érdekes rész ez is…Jót nevettem a rendőrök reakcióján,
bár csak utólag nevetséges, akkor gondolom, szét vettet a méreg benneteket…
Puszi: Lyza
Bizony akkor kellemetlen volt, ma már én is nevetek rajta.
Köszönöm, hogy itt jártál kedves Lyza.
Szeretettel: Zagyvapart.