6óra05 perc. Már megint fel kell kelni. Hmm. Mi lenne, ha ma csak úgy, mondjuk, nem mennék be? De be kell. Na még 10perc és felkelek. Becsszó.
Ó, hogy a franc essen belé, 6óra 30. Istenem, miért? Vajon milyen idő van odakint? Biztos hideg, hiszen már november van. Akkor kezdjük a szokásossal: Mit vegyek fel? Könyörgöm, csak van egy ruhám, amit magamra húzhatnék ma. Nincs. Hol az a hülye farmer, meg a fehér ing? 10perc őrült rohangászás után lokalizálom az ing helyét, a szennyestartóban van. Jó. Lássuk, mi van még; mondjuk a fekete pulcsi. Megvan. Előcibálom a vasalatlan ruhák káoszából a felsőt és beizzítom a vasalót, remek, 2perc és a felső kivasalva hever az ágyon.
Sikerült belenéznem a tükörbe és magamra ismernem. Már 5perce magamat bámulom. Hogy nézhetek így ki?! Duzzogásból csinálok egy kávét, előveszek egy ’’trendi’’ női lapot és rágyújtok az első blázra. Ok. Mehet a az arcom renoválása. A kezemben egy bugyival, a másikban a fogkefével keresem a szemceruzámat, úgy rémlik tegnap behajítottam a táskámba. Remek, elnyelte a feketelyuk, ha szabad így neveznem a Gucci táskámat. De hol a táska? Az lehetséges, hogy egy feketelyuk önmagát nyelje el? Hmm, úgy emlékszem tegnap ledobtam a szobában. Remek, táska ágy mellet, szemceruza kézben, nadrág rajtam. 7óra05. már csak pár dolog van hátra, úgymint felvenni a felsőt, belőni a hajat, megtalálni a táskát, belebújni a cipőbe és elindulni. Először is a felső rajtam.
A hajamnak élete van. És nem tudom befolyásolni. A jobb oldalon a kis szöszszerű izék megőrültek és az ég felé állnak, míg a másik oldalon kicsi kunkorokba rendeződtek. Remek. Hagyom, már úgyis mindegy. Már megint hova mászott az a rohadt táska?! Eszembe jut, hogy a szemceruza keresésénél a kezemben volt, onnan hova mentem? Fürdőszoba. Nincs meg. Miért? Megtaláltam, valahogy bemászott a pizsifelső alá. Nincs egy cipőm, ami menne a hülye nadrághoz. Megbüntetem a reggelt. Leülök bagózni. Igen, jól esik. Közben végig stírölöm a cipőkínálatot. Legyen ez az egyszerű fekete. Jó. Kész is vagyok.
Minden megvan? Pénztárca, irat, cigi, telefon, smink, könyv, táska…valamit tuti elfelejtettem.
HOL A KULCSOM??10perccel később a kulcs után felforgatott lakást hagyok hátra. Ja a kulcs a táskában volt.
Aki eddig nem értette, hogy a nők mit képesek pepecselni reggel, az a szerencse fia. Mert ugyebár a lánya nem lehet.
5 hozzászólás
Hehe, micsoda ismerős történet! Csak nálam a dolog súlyosbítva van egy férjjel, aki minden reggel morcos, és zombiszerű állapotba kerül a korai felkeléstől.
Huhh… hát ez aztán odatett, mintha magamat láttam volna olvasás közben :)! Grat. hozzá! Nagyon tetszik 🙂
üdv.: Nati
Jópofa! Különösen a feketelyuk-táska párhuzam. Én átérzem.:) Grat!
Na azért ez enyhe túlzás…! Mármint simának nevezni, bár az biztos, hogy vannak olyan reggelek (vagy bármely napszak, csak oda kelljen érni valahová…), amikor minden összeesküdött azellen, hogy időben el tudjunk indulni. A végén jót nevettem, ez a szerencse fia-lánya jó ötlet!
Üdv
Zsázs
Velem ez sokszor előfordul…Mozgalmas életem van:)