Egyszer volt, hol nem volt, régen volt, talán igaz sem volt. Ha már így, szépen belekezdtem, akkor elmesélek egy történetet. Nem különösebben hosszú, nem különösebben – ha őszinte akarok lenni, akkor semennyire sem – tanulságos, de érdekes. Jó társaságban egy sör mellett ilyenek és ehhez hasonlóak szoktak röpködni, megmosolyogtatva az ott levőket, akik mindenféle megjegyzéseket fűznek hozzá, tovább fokozva a jókedvet. A jó társaság itt is megvan, hozd a sört is!
Lehet dobozos, üveges, sőt ha olyan helyen vagy, akkor csapolt is. Egyetlen dologra vigyázz: nehogy alkoholmentes legyen! Hogy lány vagy és nem iszol sört az most nem érdekes, viszont kifogás nincs, hozd a sört, ha esetleg habos lesz tőle az ajkad, akkor majd lenyaljuk, lesz jelentkező, ne aggódj! De siess, had meséljem már el a sztorit.
Na szóval, az eset egy fiúval történt, de tudjátok mit, inkább legényt mondok, mert fiúnál akár gyerekre is gondolhattok, ő pedig már érett dalia volt aki a lányokat hajkurászta. Mondom, szokványos történet, mindenki tud ilyenekből jópárat, jöhetnek is. Amikor te is hajkurásztál, amikor téged is hajkurásztak, esetleg te ezért nem, téged azért nem. És ezek csak azok amiben te is szerepelsz, de azokon lehet a legjobban szórakozni: Hogy te mekkora marha vagy! Nehogy megsértődj amint majdnem szétpukkadunk amikor rajtad nevetünk, igyunk is gyorsan abból a sörből!
Ott tartottam, hogy a legény összejött egy lánnyal. Megbeszéltek egy találkozót, ami nagyjából az jelentette, hogy a srác elmegy a lányért, aztán majd alakul valahogyan. De nem ám gyalog! Azért nem lóháton, fehér paripán, hanem mással. A lány kíváncsi volt, hogy milyen autót várjon, mire számítson. A srác rámosolygott, majd magától értetődően ráfelelte, hogy ne aggódjon, észre fogja venni, elég nagy, elég feltűnő. Itt már gondolom te is sejted, hogy ez lesz a történet csattanója, a lovaskocsitól a luxus terepjáróig minden eszedbe juthat. Például amikor a Józsi bácsi még legény korában a luxus lovaskocsiján – ami ugye terepjáró volt – elment a Julcsa néniért. A luxus abból állt, hogy a lópokróc az ülésre volt terítve, de azok voltak a szép idők, az volt ám az igaz szerelem! Még most, évtizedek múltán is együtt vannak, együtt isszák a kis konyhájukban a saját borukat, természetesen vizespohárból. Erről jut eszembe! Ugye te sem csak nézegeted a sörödet?
Tehát elérkezett a találka ideje, a lány szépen kicsinosította magát – ezt soha nem értettem, hogy mi az Isten nyilát tudnak annyit tollászkodni a csajok -, majd kilépett az utcára. A ház környékén nem állt semmi. Körbenézett, balra semmi, jobbra az utca vége felé egy busz, amiből integet feléje a sofőr. Igen, jól gondolod. A hős Kaszanova volánsofőr volt, busszal járt mindenhova, a randikra is. Volt hely benne bőven, a lány még válogathatott is.
Ennyi volt a történet, egyszerű kis sztori aminél te biztosan tudsz jobbat is. Halljuk, a következő kört te állod!
3 hozzászólás
Szia István! megkértél, hát nem kertelek. Ez a történet egy kocsmában elmegy, – ha már nagyon be van rúgva az ember. Mint írásmű, viszont kicsit karcsú. Nem szellemes, csak szellemeskedő. A csattanó lapos, jobbra számítottam. A "hadd" szót még mindig két "d"-vel kell írni: De azért el ne keseredj! Remélem nem vagy az, az elkeseredős fajta! Tudod Petőfi hány szemétkosarat töltött meg összegyűrt papírlapokkal, míg megírta a Helység kalapácsát?! Rettenetesen sokat. Csak legalább ne busz lett volna, olyan lelombozó egy busz. Mondjuk egy traktor, Egy Zetor. Azon is lehet szerelmeskedni. Kényelmetlenül romantikus, de télleg frankó!:) Üdv: én
Szia!
Ne aggódj, itt semmi különös célom nem volt, hacsak magának az írásnak a gyakorlása nem.
Nem régóta írogatok, de az már tudom, hogy ha nincs is ötleted akkor is jó ha írsz valamit, valamiről. Azzal is gyakorlod a szavak, mondatok sorba fűzését (és a helyesírást is), tapasztalatokat, rutint szerzel. És nem csak arra jössz rá, hogy hogyan írj, hanem arra is -ami talán még fontosabb-, hogy hogyan ne.
Mert egyszer csak mondjuk jön a nagy ötlet. Leülök, és elkezdek írni. De hogyan is? Azon töröm a fejemet, szenvedek órákat, hogy hogyan fogalmazzak meg valamit. A történet pedig közben elveszik. A példáddal élve, ez az egyik eldobott papírlap – de hogy lesz-e Helység kalapácsa szintű írás a végén, az rejtély.
Üdv: István
U.i.: Ja, a történet tényleg igaz. Régen, még az "átkos" vége fele történhetett. Éppen emiatt lehet, hogy más megközelítésben megérne még egy misét. Az ötletek megtartására is jók lehetnek az ilyen írások.
Jó úton jársz, és bírom a hozzáállásodat! Üdv: én