A házi kedvenc
S János nemrég jött ki a börtönből. Uzsorázásért ült három évet. Szabadságra helyezése után néhány órával a legelső útja a közeli kocsmához vezetett. S úr néhány feles és egy-két sör legurítása után mindjárt iszonyúan jó kedvre derült, és úgy döntött, hogy meglátogatja egy régi adósát, P Lászlót.
A kertes ház a falu szélén helyezkedett el. P úr éppen az udvaron tartózkodott, és a virágágyást gyomlálgatta. Amikor meglátta egykori uzsorását, elsötétült az arca. János vidáman kiáltott felé.
– Szevasz, Lacikám, de jó, hogy itt vagy!
Láthatóan már jócskán felöntött a garatra.
– Nem is örülsz nekem? Nemrég szabadultam, gondoltam megünneplem.
A másik erőltetett mosolyt ragasztott a képére.
– Rég láttalak. Mi újság?
– Mi újság lenne? Három évig rohadtam a sitten, mert néhány szemét feljelentett. Amíg pénzre van szükségük, addig jó vagyok a mocskoknak, de amikor meg kell adni a tartozást, akkor piszkoskodnak. Ha azt hiszik, ezt megúszhatják, k&rva nagyot tévednek. Jobban járnak páran, ha elköltöznek, jó messzire, mert úgyis elkapom őket.
– Nem mondod…
P László kinyitotta a kiskaput.
– Iszol valamit?
– Na, ez már beszéd! Semmit se változtál, cimbora.
– Gyere csak be! Nagyon jó szilvapálinkám van.
– A szilvát mindig szerettem, te is tudod.
– Na, persze.
Kezet fogtak és a garázs felé indultak.
– Nemrég főztem, egész remekül sikerült.
– Ha te mondod, én hiszek neked – vigyorgott János, de el is komolyodott, amikor a másik kinyitotta a garázsajtót.
– Mi ez a dög?
– Egy medveölő kutya. Bezártam, mert összebarmolja a kiskertet. Ne félj tőle, nem bánt!
– Tényleg nem?
A kutya odament az uzsoráshoz és megszaglászta, majd nyalogatni kezdte a kezét.
– Nagyon jámbor.
– Nyughass már, te dög!
– Ülj le!
Az állat rögtön engedelmeskedett a gazdája parancsának.
– Úgy látom, beidomítottad.
– Tud néhány ügyes trükköt.
– Hol az a pálinka?
– Mindjárt hozom.
– Jut eszembe, Lacikám, van némi elszámolni valónk.
– Mire gondolsz?
– Több, mint félmillióval tartozol nekem, ami három év alatt a négyszeresére duzzadt.
– Már visszafizettem neked azt a tartozást. Kétszázezret adtál kölcsön, amit én megadtam… háromszor.
– Te is tudod, Lacikám, hogy ez nem így működik. Így is túl engedékeny vagyok veled, mivel a szokásos kamat jóval magasabb szokott lenni. Már telefonáltam az embereimnek, mert sokan vannak a faluban, akik tartoznak, és tőlük többet követelek. Téged kedvellek, és még örülhetsz is, hogy…
– Jól van, Janikám, most hagyjuk ezt! Biztosra veszem, hogy meg tudunk majd egyezni. Hozok egy kis páleszt.
– Idehallgass, cimbora! Feljelentettek, de engem ezzel nem lehet megállítani. Nem félek a börtöntől, az embereim pedig bármire képesek. Tudom, hogy te nem járkálsz a bíróságra, mert több eszed van, de nem a semmiért ültem három évet. Az idő pénz, a tartozást pedig vissza kell fizetni. Nem szeretnék haragban lenni veled.
– Mikor voltunk mi haragba?
– Sosem, és ez maradjon is így. Nem szívesen bántanálak, se téged, se a családodat, de a tartozás az tartozás. Senki sem bújhat ki alóla.
– Értem én, értem. Ez így van rendjén.
– Látom, megjött az eszed.
– Mindig is a helyén volt. Most adok egy kis nedűt.
– Rendben, haver, ez már beszéd.
P László kihozott a garázsból egy félig telt ásványvizes flakont.
– Mindjárt hozok feles poharat hozzá.
– Hagyd csak, jó ez így is!
– Úgy látom, te se változtál.
János röhögni kezdett, majd beleszagolt az italba.
– Ismerős az aroma.
Meghúzta a flakont, majd elégedetten bólogatni kezdett.
– Jut eszembe, a családomat említetted nemrég – tűnődött László.
– Micsoda?
– Azt mondtad, nem szívesen bántanád őket.
– Ez így is van.
– Sajnos már nem lenne rá módod.
– Hogyhogy?
– A feleségem és a lányom is meghalt.
– Nem mondod!
– Autóbalesetet szenvedtek tavaly nyáron.
– Azt a kur… sajnálom, haver.
– Én is. Majd beleőrültem a fájdalomba.
– Elhiszem.
– Most pedig idejössz, és pénzt követelsz tőlem.
– Ami jár, az jár.
– Nem lehetne, egy kis haladékot kérni?
– Tudod, hány ilyet hallottam már? Részvétem a családodért, de ha mindenkinek haladékot adnék, felkopna az állam. Vannak elvek, amiket be kell tartanom.
– Szóval nem engedhetsz a meggyőződésedből.
– Úgy van. Ide is adhatsz vagy százezret!
– Nincs pénzem.
– Lacikám, ne kezdjük már újra a szokásos köröket!
– Rendben, akkor hozom a pénzt.
A másik a fejét csóválta.
– Nem akarok neked bajt csinálni, értsd már meg! Meg aztán…
Elharapta a mondatot, mert a hatalmas medveölő kutya két lábra állt, és jókora mancsait a vállára téve, az arcába lihegett.
– Szólnál ennek a dögnek, hogy húzzon innen a francba?
– Tappancs, vissza!
Az állat P László lába mellé ült.
– Ez aztán nem semmi. Mit tud még?
– Tappancs, pacsi!
A kutya pacsit adott.
– Fekszik!
Lefeküdt.
– Ül!
Felült.
– Nagyon ügyes.
– Nekem mondod? És van még egy parancs, amit csak nagyon kevés kutya tud teljesíteni.
– Mi lenne az?
– Inkább hagyjuk.
– Mutasd meg!
– Nem akarom leterhelni szegényt.
– Ne csináld már, haver, olyan keveset szórakoztam a sitten. Sajnálod tőlem ezt a kis mulattságot?
– Jó, de csak akkor, ha tényleg ragaszkodsz hozzá.
– Igen, ragaszkodom hozzá! – közölte János egészen fellelkesülve. – Lássuk azt a mutatványt!
– Ahogy akarod.
László az uzsorásra mutatott és kiadta a parancsot.
– Tappancs, gyilkolj!
Vége
A hősök
József tudta, hogy meg kell tennie. Évek óta tervezett, és most végre elérkezett az idő. Nagyon sok pénzébe került a robbanószerkezet elkészítése, de kitűnő munkát végzett. Tudta, hogy elég letenni a poggyászt, majd a mobiltelefonján felhívni a megfelelő számot, és máris a pokolba küldte a hitetleneket.
– Jobbá teszem a világot – motyogta magában, miközben a szabadtéri koncert felé vette az irányt.
Utálta a hangos zenét, a drogokat, az italozást, és az erkölcstelen életmódot. Amit tenni készült, az remélhetőleg intő példa lesz a felelőtlen fiataloknak, hogy az igazság keze lesújt rájuk. Egyszerűen nem maradhat ilyen romlott az emberi lélek, valamit tenni kell végre ellene. Elég volt a semmitmondó prédikációkból, a képmutató politikából, a hazugságokból és a hitszegésből. Fel kell rázni a társadalmat.
A hasában kellemes feszültség éledt, amint áthaladt a zebrán. A zenebona hangjai a fülébe szűrődtek. Már elég sokan összegyűlhettek a rendezvényen: kamaszok, felnőttek, szülők és a gyermekeik. Mind megtanulják, hogy mit jelent az erkölcs és a vasszigor.
A szél az arcába fújt, amint elindult a járdán. Még párszáz méter. Olyan helyre kell letenni a bombát, ahol jó sokan vannak. Már szinte látta maga előtt a ma esti tévéhíradót.
***
Vagány a külső sávban motorozott.
– Látod azt az ipsét? – kérdezte a mögötte ülő társától.
– Lenyalt hajú köcsög – húzta el a száját Penge.
– Az, és elég könnyelmű, amint látom. Tudod, mi a dolgod, tesó!
Lassított, és a jól öltözött férfi mögé lavírozott a motorral. Csupán egy fél pillanatig tartott az akció. Penge gyakorlott mozdulattal, igen jó ütemben ragadta meg az illető poggyászát, Vagány pedig gázt adott.
A férfi felkiáltott meglepetésében, de mire kettőt pislogott volna, a rosszfiúk már tova is száguldottak. Harsány röhögéssel faroltak be a sarkon, majd búcsút intve áldozatuknak eltűntek a szeme elől.
***
Penge elégedett mosollyal tépte fel a poggyász cipzárját.
– Ez meg mi a p&csa?
– Valami kazettaszerűség – ráncolta a homlokát Vagány.
– Inkább egy fémtáskának tűnik. Vajon mi lehet benne?
– Lehet, hogy pénz. Nyisd ki gyorsan!
– Nem olyan egyszerű az. Számzár van rajta.
– Lehet, hogy gyorsvágó kell hozzá.
– Ez csak háromjegyű zár! Üssünk be valami kódot.
– Egy, kettő, három.
– Gondolod, hogy ilyen egyszerű? Na, jó, csak a te kedvedért.
Penge beütötte a kódot, de a táska nem nyílt ki.
– Még valami ötlet?
– Három, kettő, egy.
– Igazi zseni vagy.
Hamarosan csalódott grimaszt vágott.
– Ez se jó.
– A f@szba, reggelig is próbálkozhatunk. Van egy csomó kombináció. Mennyi is? Ezer talán?
– Ne terheld túl az agyad! Végigmehetünk egyesével, de előtte még ki akarom próbálni a hatszázhatvanhatot.
– Miért?
– Mert az olyan szép kerek szám. Harmadik próbálkozásnak éppen megfelel.
Beütötte a számot, mire sípolás hallatszott.
– Mi ez?
A következő pillanatban iszonyatos detonáció reszkettette meg a levegőt, hogy Vagány és Penge apró cafatokra szakadt. Szerencsére elhagyatott helyen voltak, nem pedig egy szabadtéri koncerten. A két fiatal az önfeláldozásával több száz ember életét mentette meg.
Vége