Hulló levelek közt

Két madár repült a felhők között. Az erdőben, kanyargós út szélén, padon ülve anyóka és apóka nézte őket. Nem tudni pontosan, mit ettek aznap, de elégedettek voltak, pedig összedőlt a szobor. Lélegeztek. Egymáshoz szóltak. Nem szóltak egymáshoz. Eltévedtek mozdulatlanul, amíg ott ültek, s váltakozott telihold, félhold, negyedhold. Korábban apóka az asztal mögött ült, anyóka belenézett a tükörbe, eztán döntöttek úgy, hogy kimennek.
Az erdő keresztülfúrta magát az életükön, patakzó csókokat szórva ősz fejükre. Nem féltek attól, hogy arcuk feledésbe vész a fák közt, néztek, miként senki.
Ott, ahol ültek a padon, és gyönyörködtek a tájban, mellettük egy kétszáz méter mély vakondtúrás leledzett, és kétszáz méternyire voltak a házuktól.

Közeledett valaki. Már harminchat centiméterre volt tőlük. Mit akar vajon?
– Elnézést, mondani szeretnék valamit – Szólt az ismeretlen.
– Tessék mondani – Ment bele a társalgásba anyóka. Apóka csak hallgatott.
– Szerintem mérges kígyóként folyik a víz a csapból, és bele kell rúgni az ajtóba, hogy kinyíljon – Kezdte az idegen.
Anyóka érdeklődve figyelt, és bólogatott.
– Elkezdett leszakadni a cipőm talpa – folytatta – valamint az érdekelne, hogy hol a valóság?
Az erdő szélén szöszmötölt a favágó.
– Messze kiterjednek a gondolatok – Vélte anyóka.
– Kardot kell forgatni – jött a válasz – lefestették a falamat. Milyen színű?
Csönd lett.

Értelmesen bolondozva fogatlan krokodil támadt rájuk. A veszélyt elhárították.
– Gyötrő fájdalmak – így anyóka – kész a sütemény. Porcukrot rá!
– Jó úszni a tengerben, kedvesen, mérgesen.
Ezt már nem hagyta szó nélkül az apóka:
– Tüzet gyújtottak aznap, amikor zsákutcába fordultam be. Azonosíthatatlan emberek követtek, tőlük nem féltem. Ellenem hoztak törvényt. Nem tűntek el a pénzhalmok, csak rossz végén voltam a táplálékláncnak. A falevelek megjárták útjukat, olyan tisztasággal, amit nem tudok megfelelően kifejezni. Oly sok emlékem volt, és mind sorra elhagy engem.
A beszélgetésnek vége lett.

Egy betegesen egészséges ember várt a hajóra. Remélte, hogy nem fog vele megérkezni. Kiszáradt a tenger. Mindent elárasztott a csokoládépuding. Anyóka és apóka lova, sajnos nem élte túl az éjszakát. De ők kimentek másnap is, és figyelték a madarakat, hogyan repülnek.