Isten űrhajója

Gondolat:

"A legrosszabb, ami megtörténhet velünk, emberfajjal,
hogy egy nap értetlen közönyben áll az értelem.
E nap ledöntik a népek a harag és gyűlölet szobrát,
pénzcsinálók hatalmas és papírszagú gyárát.
És akkor csend lesz. Halotti csend. Mert mindenki
haldokolni fog. Mert a pénz annyira elvakította az
emberfajt, hogy nélküle kiszárad.
Mint olajkutak, úgy fog égni e napon az ember.
Csak, sajnos, e napon pergamenek, papírosok,
kódexek és könyvek is elégnek majd, s nem
lesz ki megmentse őket, hogy így figyelmeztessük
az utánunk jövőket: hogyan is kerülhetik majd el ezt az
esztelen és véres és rémes mészárlást önmaguk ellen.
A recept: szeresd mindig azt, aki éppen melletted van!
Ennyi. És ha ez meglészen, akkor majd szépen
elosztanak mindent a szerető emberek.
Most nincs sok szeretet, hópihe, annyi sincs itt, e
világban. Csak látszat csókok, látszat ölelések, hogy
így leplezzük a pénz utáni, mohó vágyunkat.
Egy parancsolat is elég lenne tehát azon az űrhajón,
melyen több ezer éve utazunk,
s melyet a Jóisten adományozott nekünk,
e bolygó állítólagos urainak.
És ha kételkedünk, akkor nézzünk körbe:
láttuk-e Isten fiát, tette-e csodákat, szeretett-e minket,
s rájövünk; belülről kell keresni e csodákat, e szeretetet,
nem építményekben, csillogó sugarakban,
nem falak dohszagú rejtekében,
hiszen:

"Isten országa bennetek van és körülöttetek
nem fából és kőből épült házakban
hasítsd szét a fát, és én ott leszek,
emeld fel a követ, és engem ott megtalálsz."
Ámen!"

2006.09.11.