2-es metró, Keleti. Ledöcögök a szürke mozgólépcsőn. Hosszú és meredek. Néha azaz érzésem, hogy egyenesen a Föld középpontjába vezet.
A peronon színes lárma hömpölyög. A kékesszürke szerelvény csikorogva robog be a megállóba. Egy ottfelejtett újság kiszakadt lapjai keringőbe kezdenek egy cukorkás papírral. A metró ajtaja kivágódik és kezdődik a harc: tülekedés, taszigálás, káromkodás.
“Vigyázat, az ajtók…” BUMMM! “…záródnak!” – harsan fel a figyelmeztetés. A nehéz ajtók még egyszer visszapattannak, hogy még nagyobb csattanással újra összezárulhassanak. Velem szemben fiatal anyuka ül a kisfiával. A gyerek hatalmas, csodálkozó szemekkel súgja édesanyjának: “We’ll have to be really quick, when getting off, mum!”* Külföldiek.
*"Nagyon gyorsan kell majd leszálnunk, anya!" (ford.)
2 hozzászólás
Jellemző helyzetkép! S mint írás is nagyszerű: gyors, pontos pillanatfelvétel az "utcáról" Tetszett! Üdvözlettel: én
Koszonom a hozzaszolast es az elismero szavakat. Bevallom, ugy erzem, jol sikerult, ezert kicsit elszomorodtam, amikor kiderult, hogy nem kerult be a kivalasztottak koze. De meg mindig megoszhatom itt, Veletek. 🙂 (elnezest, sajnos nincsen ekezetes billentyum.)