Hajnalok tornyai fölött, lobogó sörényű fényességben és nagy dicsőségben, tüzes vasszekerén eljön az Égi Király. Megszámlálhatatlan angyal követi, és lesi parancsait, nincs, aki ellenállna neki. Sistergő pálcájával lesújt azokra, akik gonoszul cselekedtek. Villámló tekintetétől eszelősen omlanak össze a gyilkosok, a tolvajok, a paráznák, az uzsorások, a hamisan tanúskodók, a hamispénzverők, a megvesztegetett hivatalnokok és a hamis bírák. A tudatlanság megszűnik a gonoszság ágyasának lenni, a fedhetetlen bántás nélkül szólhat az igazságról.
Az élethalász behúzza hálóját és nem veti ki azt többé: a begyűjtött halakat méretük szerint osztályozza, a méreten aluliakat pedig nem dobja vissza növekedni a vízbe, hanem emésztő tűzzel elégeti.
Éle lesz a szónak, mint ahogy éle van a kardnak, és éle lesz a hitnek is.
Mint a gondolat, olyan gyors lesz minden cselekedet.
A tengerek sós vize nyaldossa a mezők termését és nagy ínség jő: szegény a gazdaggal osztozik a falaton, testvériséget fogadnak még a legnagyobb ellenségek is, s azt rebegik parázzsal megperzselt ajkakkal, bárcsak hallgattunk volna Isten intelmeire. Siránkoznak egyre a Törvény után.
A négy égtáj szelei a magasban átölelik egymást, őrült körtáncba kezdenek, mint az árvaságuktól megvadult cigánygyerekek, vörös lesz még a hold is. A firmamentum, akár egy összeroggyanó, véres rongysátor. Imádkozik Istenhez az egész emberiség.