Mi kommunista ifjak…I/10.

Álmos, szürke téli délelőtt volt, Szathmáriné a kefirjét eszegette, Némethné a Népszabadságot lapozta, a kávé még nem főtt le. Tandem Balu buzgón tekerte az asztali szorzógépet, recsegtek benne a fogaskerekek. Fél tíz felé járt, halkan szólt a rádió.
-Sok van még hátra? – kérdezte részvevően Szathmáriné. Lejjebb csúszott a székén, előre dőlt, két mellét az íróasztalra fektette. Szép, fejlett, szőlőszem alakú mellei voltak, Tandem Balu kedvtelve nézegette.
Ezek tényleg mellek – mondta magában –nem olyanok, mint a Némethnéé, amelyek inkább tőgyek, mint mellek, lágyak, nagyok, szétfolyósak.
Szathmáriné harapott a fonott kalácsból, s kanalazott hozzá egy kis kefirt.
-Van egy ötletem Balu – mondta majdnem az asztalon hasalva. Az arca piros volt, túl meleg volt benn. –Vegye az összeszorzandó számoknak a logaritmusát, így a szorzatokat összeadásokká alakíthatja. Kölcsön adom az összeadó-gépemet, azzal lényegesen gyorsabban fog haladni.
A Hivatalban Ascot, Sharp, Canon, IBM gépeket használtak, Szathmárinénak és Némethnének a legújabb IBM gépe volt.
-Köszönöm. –A fiú, hálás tekintetet vetett Szathmárinéra. Milyen lehet a ruha alatt az a két cici? Megpróbálta elképzelni, nem sikerült.
-Itt egy logartábla – mondta az asszony.

A kávé sisteregve, fortyogva kifolyt, Némethné az alumínium kiöntőből kétfelé porciózta, kocka-cukrot tett a csészékbe, kettőt, kettőt. Isteni illat terjengett a szobában.
-Balu, maga nem kér, ugye?
-Nem köszönöm. Nem vagyok nagy kávés.
-Tudjátok, mi áll itt? –Némethné, Szathmárinéra pillantott és az előtte lévő újságra bökött. –Most olvastam. Képzeljétek, megint behoztak egy amerikai filmet, a Puskin moziban lesz a bemutatója a Kossuth Lajos utcában december 18-án. Az a címe, hogy Elfújta a szél. Állítólag nyugaton világsiker, minden moziban vetítik. Jellemző.
-Olvastam a regényt, amiből a film készült, – mondta Szathmáriné, belekortyolva a kávéjába. – Margaret Mitchell írta.
-Igen? Miről szól?
-Egy nagy szerelemről. Amerikában játszódik a polgárháború idején. A férfinak tetszik a lány, szerelmes lesz, ám a lány éveken keresztül csak játszadozik vele, hitegeti, mert hát ő egy másik fiút szeret. Végül, amikor már sok csalódás után a lánynak is kellene, a férfinak elege lesz az egészből, elmegy, otthagyja. Kiégett, szerelmét elfújta a szél.
Balu abbahagyta a számolást, felnézett.
-Én is olvastam, megvan otthon. Rhett Butlernek hívják a krapekot, és Scarlett O’ Harának a csajt. Mi lesz velünk? –kérdezi Scarlett a regény végén. Ez a slusszpoén, marha jó. Rhett Butler megvonja a vállát: Őszintén szólva kedvesem, köpök rá! Zseniális egy könyv.
Némethné ránézett. –Azt mondja, Balu?
-Ja, nekem tetszett.
Némethné elgondolkozva kevergette a kávét.
-Hát nem tudom. Az újságban az áll, hogy egy tipikus amerikai kommersz, dekadens, kispolgári értékvilágot tükröző kultúr-szemét, óriási költségvetéssel, a legjobb szereplőkkel, ám mégis csak a bóvli, a semmit nem érő kommersz kategóriába tartozik, mivel nyoma sincs benne sem építő jellegű társadalomkritikának, sem proletár elkötelezettségnek. Írója nem ismeri a marxista-leninista dialektikus materializmus elméletét a fejlődésről, a megőrizve meghaladás elvét.
-Az újság minden amerikai filmről ezt írja – mondta Tandem Balu.
-És maga ezt helyteleníti?
-Ja – mondta Balu. –Maximálisan. A Népszabadság filmkritikái túlzottan vonalasak.
Szathmáriné figyelmeztető pillantást vetett rá, ő azonban folytatta.
-Mit várhat az ember egy olyan újságtól, ami csak a szocialista realizmus talaján született alkotásokat tartja egyedül művészetnek? Amit Solohov, Birjukov, Osztrovszkij, Ehrenburg, vagy Maxim Gorkij írt, az igen, az, alkotás, ami viszont ezen kívül van, mind kuka? Öntsük a lefolyóba Irwin Shaw-t, Robert Merle -t, Somerset Maugham-ot, Rudyard Kipling -et, Thronton Wildert, Orwellt, és Reymontot?
-Ehrenburg soha nem volt szocialista író – vetette közbe Némethé. –Ő inkább szkeptikus, úgy is fogalmazhatnék, hogy cinikusan szkeptikus. Talán inkább Sartrét említhette volna. Ilja Ehrenburg messze áll a szocialista realizmustól.
-Az mindegy –reagált Tandem Balu. -Bocsánat, mindjárt jövök.
Felállt és kiment a szobából, pisilnie kellett.
Némethné elővette a noteszét és feljegyezte:
„1987. december 10. szerda, 10 óra 11 perc. Kelemen Géza megkérdőjelezi szocialista realizmus vívmányait, és kritizálja a Népszabadságot. 10 óra 12-kor kiment, feltehetőleg a WC-re. Kíváncsi leszek, mikor jön vissza?”

Tandem Balu szeretett volna valakit megkérdezni, van-e értelme a korrelációs számításoknak? Komoly kételyei voltak a tekintetben, hogy kell-e egyáltalán egy ilyen munka? Végül Roth Emilre esett a választása. Emil menő közgazdász, Emil jó fej. Az ebédlő előterében alkalom adódott, véletlenül futottak össze. Ott volt Székely Hajnalka, és a másik lány az osztályról, a valahogy hívják Mici, ők befelé tartottak, a fiú már végzett, kifele jött. Töltött-káposzta illata szállt a levegőben és valami émelyítően édeskés, talán puding. Megálltak beszélgetni, sebtében elmondta, min dolgozik, és min töri a fejét
-Szilasi elvtárs azt mondta, igyekezzek, legyek kész január közepére, mert akkor dőlnek el a Pártközpontban a sarokszámok.
-Marhaság – mondta tömören Emil. -Először is a sarokszámok már novemberben eldőltek. Januárban csak annyi történik, hogy a Párt Központi Bizottsága jóváhagyja őket. Másodszor pedig a legfelsőbb pártvezetésnek esze ágában sincs elolvasni a szaklapokban megjelenő tanulmányokat. A legfelsőbb irányítási szinten a Pártközpont állásfoglalása alapján döntenek. Az egész úgy működik, hogy a Pártközpont a Terv Hivatal és az ágazati minisztériumok jelentése alapján összeveti a népgazdaság igényeit és az internacionalista kötelezettségekből adódó kvótákat, s ezek alapján lefekteti a tervszámokat, mennyi kenyér, satöbbi kell a belső ellátáshoz, és mennyi lisztet kell a Szovjetunióba, az NDK-ba, Csehszlovákiába, Romániába, Bulgáriába, Lengyelországba szállítani. Ez a többi terméknél is így megy, amelyeknek előállítása a KGST-s kötelezettségekből eredően ránk, magyarokra hárul, a Mátyásföldön gyártott buszok, a Fehérváron gyártott televíziók, a Győrben gyártott mozdonyok, a Kispesten gyártott traktorok, a Csepelen gyártott teherautók, a Hajógyári Szigeten gyártott tolóhajók, a Szegeden előállított téliszalámi mind a kalapban vannak. A Pártközpont meghatározza miből, mennyi kell, – majd felterjeszti a keretszámokat, s ott legfelül, ahol rálátás van a nemzetközi viszonyokra, elfogadják, vagy egy előre nem látható politikai okok miatt változtatnak rajta. Tudnod kell, hogy a Pártközpontban a legmenőbb közgazdászok ülnek, a legjobb koponyák, nekik nincs szükségük arra, hogy te mondd meg, melyik ágazatban hasznosul a legjobban az élőmunka, s min lenne érdemes változtatni, hogy jobb legyen a hatékonyság. Az arányok kialakításánál, mint mondottam, az elvárások döntenek, nem a hatékonyság, röviden ez a tervgazdálkodás. Néha szükség van egy-egy hatástanulmányra, adatra, információra, ezeket azonban a Pártközpont külön bekéreti, s nem a szaklapokat fogja böngészni, s főleg nem a te elemzésedet, hogy kiokosítsa magát.
Nagyot nevetett.- Apropó, erről jut eszembe. Ismeritek a viccet a KGST-ről? Nem? Na akkor elmondom.

Egyiptomban II. Ramszesz uralkodik, de már öreg. A fia, szintén Ramszesz, elhatározza, hogy letaszítja a trónról, s ő lesz a király. Így is történik, elfogatja az öreget, akit a tevéjével együtt egy sziklaüregbe zárnak, s hatalmas követ hengerítenek a bejárathoz. Évek múltával egyszer csak III. Ramszesznek eszébe jut, hogy azért mégis csak meg kellene adni a végtisztességet az elhunytaknak. Nosza, elhengerítik a sziklát, s láss csodát, csontig lesoványodva, de éppen és egészségesen ott áll a barlangban a teve és az öreg. A fiú lelkendezve szalad oda: apám, te élsz? És a teve is? Hogy tudtatok életben maradni? Ez roppant egyszerű, mondja II. Ramszesz, amit szart a teve, azt megettem én, s amit én szartam azt megette a teve. Ah apám, kiált fel a fiú, most már tudom, mi az a KGST!
Nevettek mindnyájan.
-Príma – mondta a Mici nevű lány. -Amit szart a teve azt megettem én, s amit én szartam, azt megette a teve. Kolosszális.
-Éhes vagyok – mondta Székely Hajnalka, még mindig bugyborékolva. – Nem megyünk?
-Én is éhes vagyok – mondta Roth Emil. –Keresd meg a Számítástechnikán Sarkadi Tamást – szólt még oda Balunak. -Hátha tud segíteni. Nekik lenn az alagsorban van számítógépük, a hivatali adatfeldolgozás azon fut.
Elváltak egymástól, mint ágtól a levél, hogy Petőfit idézzük, Rothék mentek jobbra, befelé az étterembe, Tandem Balu pedig balra a lépcsőház irányába. A fiú néhány lépés után megállt, és hátrafordult. Nagyon csinos ez a lány – futott át rajta. Ebben a pillanatban Hajnalka is hátra nézett, egymásra bámultak. Székely Hajnalka arca lángba borult.
Bejövök neki – mondta magában álmélkodva Tandem Balu. Jé!
-Tiszta bolond vagyok – szidta magát Székely Hajnalka. Minek csinálom? Most aztán majd azt fogja hinni, hogy bejön nekem.