Ülök a mólón, a Balaton, mint egy bölcső, hipnotikusan ringat.
Amerre ellátok,…ég, kék, zöld, napfény. A víz apró csillámokat szór a szemembe.
Vitorlás suhan hangtalan, valahol elveszlik a finom pára és a lét határán…
A Hold fehéren rejtőzködik a felhőfoszlányok között.
…és én csak ringatózom.
Távolban, a domb tetején, mint egy jel, a tihanyi apátság , mozdulatlan állandósággal őrzi a lelkeket és a hely szellemét.
A meleg szellő átölel, bekúszik a szívembe, … közben zenét hallgatok.
…és én csak ringatózom.
Az élet paradicsoma, a béke és a nyugalom szigete,…a tökéletes harmónia.
Tudom, hogy itt kell lennem, át kell élnem.
Kinyílik a szívem és kuncogva, nevetve száll fel a vadkacsákkal, felfedezve a tó simogató ölelését.
…és én csak ringatózom.
Behunyom a szemem, hogy magamba zárjam a fény átszűrődő éltető erejét, a színeket, az illatokat, a misztikus varázslatot.
Elmosolyodom.
Csak ringatózom…
…és a szememből kigördülő könnycseppek, utat találnak az arcomon.
6 hozzászólás
Szia!
Ha nem úgy kezdted volna az írásodat, hogy " … Ülök a mólón … " akkor akár hihettem volna azt is, hogy egy balatoni csónak szemszögéből írsz. nagyon jó. Csupa béke, csupa szépség vesz körül, amíg olvasom. Gratulálok!
Üdv.
Igen! Ezért szeretem én a Balatont. Ott voltam veled, fantasztikus volt.
Szia!
A Balaton elvarázsol, és felhozza lelkünk rejtett mélységeit. Én is nagyon szeretem legnagyobb tavunkat.
Szeretettel: Rozália
Tíz éves voltam, amikor először megláttam a Balatont. Szerelem első látásra, ami azóta is tart.
Tetszik az írásod nagyon. Különösen a befejező mondat.
Gratulálok: Wolf (aki szégyelli, hogy valamikor félt a krampusztól)
Én is ott élek………….ismerem ezt az érzést!
Köszönöm, hogy ujra felidézhettem irásodon keresztül….
Lena
Kedves Artur, Arany, Rozália, Wolf, Lénabuci!
Örülök, hogy velem varázsolódtatok el! 🙂
Ildikó