– Nagypapa mi van a kezedben?
– Ez egy régi levél Réka. Egy búcsúlevél. Ülj le, elmesélem röviden a történetét, és felolvsom Neked is. Megismered belőle egy öngyilkos lelkivilágát és a tettét kiváltó társadalmi okokat is…
Fiatal lány volt mikor meghalt. Nehéz élete volt. Az iskolában az osztálytársai soha nem fogadták maguk közé, mert más volt mint ők, és nem értették meg. Korán találkozott a szellemi magánnyal, a meg nem értettséggel… aztán egyetemre került. Hitte, elhitte hogy itt lesznek olyanok akik elfogadják akkor is, ha nem tudják megérteni. Csalódott… itt sem tudták igazán elfogadni… kedvesek voltak hozzá, de nem fogadták be… új illúziót vesztett… és ezek csak az utolsó események, az utolsó cseppek a pohárban… de hallgatsd meg a levelet.
"Nem írok megszólítást, mert a levelem sokaknak szól… talán az egész társadalomnak. nem tudok tovább élni, így a számomra megmaradt egyetlen kiutat választottam. Senkit sem hibáztatok, hisz én vagyok túl gyenge az élethez.
A középiskolában nem voltam boldog. Nem fogadtak el az osztálytársaim olyannak amilyen vagyok, folyton meg akartak változtatni. Mégem adtam fel a személyiségemet, az maradtam aki voltam. És minden hasonló helyzetben levőnek üzenem: nem bántam meg. NE HÓDOLJATOK BE! NEM SZABAD!
Vége lett ennek is. Egyetemre kerültem. Itt követtem el a legnagyobb hibát: hittem hogy itt elfogadnak, hogy a múlt nem fogja megismételni önmagát. Tévedtem… új illúziót vesztettem… mint egykor az életem célját… és most betelt a pohár… nem bírom tovább… ha az emberek képtelenek tolerálni a másságot, én nem tudok tovább élni… hát most megyek. Isten veletek!
– Mennyit szenvedhetett… mert nem hiszem hogy csak ennyi oka volt az öngyilkosságra…
– Valóban nem. Hallottam hogy sok egyéb gondja is volt a családjában is… az édesapja haláláig kínozta, vagy nem törődött vele… az édesanyja nem értette meg, és mások sem. Állandóan szenvedett a szellemi magánytól.
– De hogy tudott eddig is életben maradni?
– Úgy Réka, hogy elég erős volt ahhoz, hogy felvegye a harcot az élettel.
– Hadd nézzem meg a levelet! Nagypapa!-sikoltott fel az unoka, miután észrevette az aláírást-Ő a Te…
– Igen a keresztlányom volt!-sóhajtott Nagypapa keserűen.
12 hozzászólás
Érdekes… nekem kicsit leegyszerűsítettnek tűnik, hiányzik belőle valami… amit nem lehet megfogalmazni, csak bele kell írni.
Köszönöm hogy olvastad Náni, és a véleményedet is…én is érzem a hiányt, alakítom a történetet…ha kész lesz, javítom:)
Most újra visszataláltam ide. 🙂
Megint elolvastam.
Érdekes.
Aztán azt is mit írtam rá pár hónappal ezelőtt.
És már tudom mi az ami hiányzott: oyan sokszor érzem ugyanígy, de nem fogom feladni, és valaki akkor is lesz aki maj megért, csak nem szabad feladni, mert akkor…, az a legrosszabb döntés, nem hagyom meg az esélyt, hogy sikerüljön.
Mű benne a kislány, aki válaszolgat, egyébként még mindig jó, főleg témában tetszik. 🙂
Szia! Örülök hogy visszatértél…hááát ez az első írásaim egyike. Ma már nem pont így kezdenék neki a téma feldolgozásának. Ettől függetlenül örülök hogy tetszik és hogy nem sikerült olyan rosszul:)))
Kissé meghökkentő volt a befejezés.
De nem rossz írás, itt az elején betű maradt ki…:))))
Ölellek: Lyza
Ez az első prózáim egyike, szóval elég régi…örülök neki hogy az első szárnypróbálgatásaim nem sikerültek rosszul.:) Köszönöm hogy olvastad!
Szia!
Első szárnypróbálgatásnak egész jó.
Szeretettel: Rozália
Köszönöm hogy olvastad! Tudod ez a legelső darabok egyike…ma már nem így írnám meg.:)))
Kedves Arthemis!
Szomorú, de nagyon is valóságos, és életszerű a történet, de nagyon le van egyszerűsítve.
Ennek ellenére tetszett.
Üdv.: Zagyvapart.
Akkor így tudtam megírni. Ma már másképp fognék hozzá.:)
Örülök ennek hogy ennek ellenére tetszett.
Köszönöm hogy itt jártál és olvastad!:)
Kedves Arthemis!
Irásodból kitűnik , hogy nagyon jó adottságaid vannak , ügyesen írsz és a téma is elég drámai ahhoz, hogy a szentimentalizmus csapdájába belesétáljál. Ez most sajnos sikerült, de ezzel együtt sem lett átélhetővé számomra mások bánata.
Oly sok az életben a szomorúság, de az öngyilkosság nem megoldás.
Judit
Szia,
a régi írásaim közül most sikerült azt megtalálnod ami a leginkább átdolgozásra szorul…na majd ha lesz időm nekiülök ennek is.:)
Az öngyilkosságot én sem tartom megoldásnak.:)
Köszönöm hogy itt jártál, értékelem hogy mindig őszinte véleményt mondasz(írsz).:) Köszönöm az őszinteséget is.:)