Hajnalodott.Csend borult a kis városra.
Nusi érezte,hogy eljött az idő. Régóta betegeskedett már, évek óta. De fájdalmát enyhítette, hogy ezek a kedves emberek, a gazdái befogadták.Enni adtak neki, volt saját doboza, szerették…
De most már el kell hagynia őket. És a fiát, Miót is.
Nusi elindult a kamra felé. Szerencsére nyitva hagyták az ajtót. Mintha gazdái sejtették volna, hogy mire kerül sor.
Macskáknál nem szokás búcsúzkodni.Ő sem akart hát így tenni.Hosszú út vár rá. Erőt kell hozzá gyűjtenie.
Belépett a kamrába. Sötét volt ott, ő mégis jól látott. És ezúttal ezt nem csak kiváló macskaszemének köszönhette…
Továbbra is csend volt. Ez megnyugtatta.
Gazdáira gondolt,még utoljára. Aztán mennie kellett,nem maradhatott. Hosszú út vár rá…
Mikor fölkeltem,nem gondoltam különösebben semmire. Hiszen ez is ugyanolyan napp lesz , mint a többi…Hát nem így lett. Mikor beléptem a konyhába, csönd fogadott.Nusi elment. Örökre…
Sejtettem, hogy ez lesz. Számítottam rá. Mégis, annyira elszomorított.
Az utóbbi időben sokat beszéltünk erről, hogy mi lesz,ha… De sose mondtuk ki a mondat végét. Csak utaltunk rá.
Talán jobb így neki. Hisz beteg volt, nyugtatgattam magam. Mégsem tudtam beletörődni.
Még mindig emlékszem szürke bundájára, zöld cicaszemére…
De hogy is lehetne elfelejteni? Hisz ő volt az első macskánk.
Ennek már két éve, hogy Nusi örökre elment. De azt hiszem teljesen mégsem hagyott el minket.Hisz a szívünben tovább él…
3 hozzászólás
Furcsa, hogy két év után, én vagyok az első hozzászóló IfjúÍrónő, tetszett, de látszik, hogy már nem most írtad…
Üdvözlettel: Nadin
Kedves Fanni!
Kár, hogy nem fedeztelek föl korábban. Nem írsz már többet?
Rövid anyagod nagyon kedves, érződik rajta, hogy szereted az állatokat, hiszen kitűnt, hogy nehezen búcsúztál tőle.
Én is szeretem az állatokat, nekem három macskám volt, mind különleges, és nagyon megsirattam őket, pedig az egyik 21 évet, másik 18-at élt velünk. A harmadik baleset áldozata lett.
Kár, hogy nem írsz, mert tehetséges vagy. A másikl föltett nyagodhoz is írtam, a megjegyzéseim ide is érvényesek.
Szeretettel: Kata
Kedves Nadin és Kata!
Már nagyon rég látogattam meg az oldalt, ami nagy hiba volt tőlem.
Miután gomnáziumba kerültem, sokkal kevesebbet írtam. De most újra szeretnék tollat ragadni. Ötleteim továbbra is vannak, csak megvalósításra várnak.
Egyébként Kata, pont a hozzászólásod napján ünnepeltem a szülinapomat. 🙂