Határozd meg nekem ennek a szónak a jelentését: Most.
És ha a jelentését meg is tudod majd mondani, akkor arra várok választ tőled, hogy mit takar e szó: Most.
Talán nem is létezik…
Mert létezik a múltad? Vagy létezik a jövőd? Bármit is gondolsz vagy mondasz, én akkor is azt mondom nem létezik. Csak a Te szívednek mélyén található. A múltnak emléke, s a jövő reménye…
Mondd el nekem mi a jövőd. Lehetőség? És ha igen, akkor meddig lehetőség? Előbb utóbb belelépsz testébe reményednek, élvezed melegét, majd kilépsz belőle, mert ki kell lépned belőle. Emlékeddé lett az, amit nekem reményedként mutattál meg…
És újra kérlek: Ragadd meg ezt a pillanatot…
Ragadd meg ezt a pillanatot…
By albertt
10 hozzászólás
Az idő múlása mindenkinek relatív. Ami a most élőknek a jelen, az a múltban élteknek a jövő, a jövőben létezőknek a múlt. És mindig változik.
Kedves Don Paco!
Valóban. Én ezért mondom: Ragadd meg ezt a pillanatot…
Élj! Létezz!
Bár véleményem szerint az idő maga nem relatív. Az idő egyszerűen csak van. Itt a Földön. Mert egyébként nem is létezik…
Köszönöm, szép napot
Azt hiszem ez a téma megérdemelne egy hosszabb gondolatmenetet vagy eszmecserét, mert érdekes következtetésekre lehet jutni.
Nem értek egyet azzal, hogy az idő csak itt a Földön létezik. Legfeljebb az idő mérése. Tudniillik ha nem lenne idő, akkor mi az az egység, ami alatt a Naprendszer megkerüli a galaxis középpontját vagy amely alatt eljut egy csillag fénye hozzánk? Mindegy, hogy minek nevezzük, akár citromnak is hívhatnánk, de attól még múlik.
Lehet, hogy egy kissé közönségesnek vagy lekezelőnek tűnök (nem szándékom) és bocsánat, azonban: Az amit írtál, Földi látásmód, Földi gondolkodás eredménye…
Hiszen mi itt a Földön mindent relatívnak és múlandónak ismerünk. Ez nem baj, mivel itt vagyunk most..
Ellenben semmi sem múlandó, hiszen az idő nem léte meggátolja az elmúlást is. Csak nekünk létezik idő, nekünk létezik galaxis és naprendszer, és nehezen látunk túl azon, hogy ezek czak a színfalak. De nem is kell túllátnunk rajta, hiszen nem az a feladatunk. Az én gondolkodásom egy bizonyos látásmód, amit soha nem akarok ráerőltetni senkire sem. Ezt hoztam, a novellámban leírottak során megtapasztaltakból…
Bizonyítékom nincs rá, hiszen egy érzés csak ami maradt utána…
Megoldást nem fogunk találni itt a Földön, de keresni kell a megoldást…
,,…Isten keresése, a megtalálás lehetetlenségének tragikus tudatával egyezik”
Szép napot
Kedves Albertt!
Kimondtad a kulcsszót, és ez a lényeg: nincs rá bizonyíték.
Mert mire van? Bizonyíték-e az, amit a tömegek annak mondanak? Megtalálhatjuk-e egyáltalán a valódit?
Sosem fogjuk megtudni, de ha nem is keressük, esélyünk sem lesz rá…
Üdv, Jodie
Remélem nem bántalak meg albertt, de véleményem szerint sem a keresztény, sem egyéb isteneknek nincs köze az egyén belső fejlődéséhez. Legalábbis közvetlenül. Mindenkinek magának kell azt éreznie, hogy mennyire vágyik a megismerésre. És az igazság is minden élőlény számára más. Ez megint relatív.
Az idő nem a föli látásmód miatt létezik, hanem egy fizikai fogalom. Hogy máshol esetleg máshogy érzékelik, vagy esetleg egyáltalán nem, az lehetséges, de nem a szűklátókörűség miatt mérjük az időt, hanem mert egy viszonyítási alapot képez számunkra.
Viszont vitázni itt nem szeretnék erről, de lehet, hogy nyitni kellene egy fórumtémát és ott érvelhetnénk majd. Kellemes és érdekes vitát lehetne belőle kihozni.
Kedves Jodie!
Köszönöm!
Hogy kimondtad Te is a választ. Nincs rá bizonyíték, mint ahogy nincs semmire sem itt a Földi világban…
Azonban ezzel ne szürkítsük el a létünket.
Élni kell, szeretni kell, keresni kell…
És már meg is van a megoldás…
Szép napot
Kedves Don Paco!
Én is így gondolom: Semmiféle “kreált” Istennek nincs köze az egyén fejlődédéhez, hacsak nem egy közvetett, az egyház általi imádságról van szó. Személyes véleményem: Isten te magad vagy…
Az időre azért van szükségünk, mert viszonyítási alapok képződnek általa, és erre szükségünk van az ellentétek világában.
Vitázni szerintem is egy fórum lenne a legmegfelelőb, azonban én még mindig kóros időhiányban szenvedek, ezért nem sok esélyt látok rá. És természetesen vitázni! Nem vitatkozni…
Azonban ha lesz egy ilyen lehetőség, talán jelezd kérlek, és még akár…
Szép napot
Szerintem mérhetetln. minaz anyagleg kissb része X a – ki tudj a hanyadikon
Ez igazi mély filozofiai téma. keveseket érdekel. csak a tudomány értéke.
Amit e témában itt olvastam minden igaz és igy jó csa a magamét tudom hozzátenni.
Mégpedig hűen önmagamhoz egy versem idézetével
Vannak videók, DVD lemezek,
Képek, melyek felelevenítik az emléket!
De amit leírok, az, a gondolatom,
Az érzelmem képe! Kiegészül vele a tárgy,
Megelevenedik, s az összes, együtt,
Élő valóság!
Gondolatok nélkül, csak azoknak emlék,
Kik a látottakat átélté.
Akik nem voltak ott, Sőt, nem is léteztek,
Csak nézik a képet s kérdik: vajon ki lehet?
De ha rajta írás jelzi, kit ábrázol,
S hozzá olvas róla néhány szót,
Világossá válik, miféle volt!
Egyébként, csak nézi a tárgyat, a képet,
Gondolkodik: vajon kié lehetett?
De nem mond semmit, nincs felelet,
Nincs gondolat, mely megérinti a lelket.
S én szeretném, ha a jövő nemzedéke,
Többet tudna róla, milyen volt az őse,
Míg nékik a tárgy, emlék a múltból,
Nékünk jelen.
Ők a jövő! Nékik ez múlt, történelem!
Mikor a kis gyermek, apja, anyja képét nézi,
A mamáját mosolyogva kérdi:
Milyen volt? Mit mondott? Hogy mondta?
Tényleg! Ez az apuka, ez az anyuka?
Amikor megtudja, a boldogságot érzi,
S már is reméli, hogy ő is felnőtt lesz,
Hisz apuka, anyuka is volt bébi!
A múlt nélkül, nincs jelen, a jelen nélkül jövő!
Együtt kerek a világ, ezt add te is tovább!
Ó! Ha őseink is tudtak volna írni,
S valahogy nékünk üzenni!
Nem csak génjeinkben élnének,
Lennének tőlük személyes emlékek!
Még gazdagabb lenne lelkünk,
De így is büszkék lehetünk!
Mert a múltból, szellő szárnyán üzentek nékünk,
Látván, mily tétován álltunk és vártunk,
Hogy valami történjen!
Mikor kihal egy nemzedék,
Minden a következőn múlik!
Kedves Marica!
Verseid igen mélyek, sok van bennük…
Csak ismételni tudom magam, hogy
köszönet értük…
Beküldözgetted már őket? Biztos tetszene másoknak is…
Köszönöm szépen ismét és újra a megtisztelő figyelmet…
Szép napot