Sanya és Zozó meg a háló

– chatparty –

Sanya: Alásszolgája, Zozó!

Zozó: Alásszolgája, Sanya! Merre voltál tegnap, hogy hálaistennek nem találkoztunk a hálón?

Sanya: A barátaim spontán szerveztek egy fagyizást.

Zozó: Akkor gondolom, görbe este volt. Leinni nehezebb magunkat, mint lefagyizni.

Sanya: Ez igaz. Egyébként, nem kellett nekik kétszer mondani, hogy menjek… háromszor mondták.

Zozó: Többször előfordult velem is, hogy a barátaim a tudtom nélkül szerveztek programot. Annyira a tudtom nélkül, hogy…

Sanya: …hogy meg sem hívtak téged.

Zozó: Stimmel. Mesélj! Milyen volt a program?

Sanya: Szép délután volt. Nem volt akkora forróság, sem hideg.

Zozó: Akkor mi volt benne a jó? Langyos lehetett a hangulat.

Sanya: Például, a fagyi hideg volt.

Zozó: Az természetes! Ha nem volna hideg, akkor sörnek hívnák.

Sanya: Vagy kapucsínónak.

Zozó: Az a kis olasz ajtónálló?

Sanya: Ismered?

Zozó: Igen. Kávészínű egyenruhában feszít a bejáratnál.

Sanya: Néha félek tőle. Sokszor habzik a szája.

Zozó: Az nem az. Ő az öccse.

Sanya: Sokan veszettül imádják.

Zozó: Gusztus dolga. Én a húgát jobban szeretem. Tudod, a Martinit.

Sanya: Szédítő jelenség.

Zozó: Ezek szerint te is jóban vagy a családdal?

Sanya: Csak látásból ismerem őt.

Zozó: Értem. Mindegy. Az a jó, hogy a család védel … izé szeretetét élvezhetjük. Jut eszembe! Milyen ott nálatok a kávé?

Sanya: Amilyet csinálok.

Zozó: És meg tudjátok inni?

Sanya: Amúgy, inkább teázunk.

Zozó: Nem csodálkozom.

Sanya: Errefelé a feketeteát tejjel iszák.

Zozó: Kipróbáltam, de nem ízlett. Rummal jobb.

Sanya: Na látod!

Zozó: A kávé viszont konyakkal finom.

Sanya: A konyak meg kávéval.

Zozó: Nem! Nem szabad elrontani vele a konyakot!

Sanya: A Szilvási Lajos regényeiben szoktak konyakozni.

Zozó: A dokik igen, de attól mindig fájt az egyik orvos feje.

Sanya: Tényleg? Ez fel sem tűnt.

Zozó: Nálatok nem konyakoznak az orvosok?

Sanya: A fejük mindenesetre nem fáj, de majd legközelebb megkérdezem a háziorvosomat és a gyógyszerészemet. Legalább a kockázatok miatt.

Zozó: Szóval, a szerencsejáték azért megy.

Sanya: Néha az egész élet annak tűnik.

Zozó: Igaz. Amennyi kártya van az élethez! Ez az ország mindenhez kártyát ad. A kártya országa lettünk, csak ne építsünk belőle várat.

Sanya: Ne is, mert megadóztatják! Csak nincs tele a kártyákkal az … irattárcád?

Zozó: De bizony! Még a fiókomban is mindenféle kártya van. Nem hordom mindet magammal. Régen nem is volt ennyi.

Sanya: Igen. Régebben a kocka dívott.

Zozó: Milyen kocka?

Sanya: Azt adtak lakásnak.

Zozó: Tényleg! Kockapanel, de ma már nem kockáztatnak.

Sanya: Most már monopolyt játszanak.

Zozó: Az nagyon önző játék. Miért nem duopoly? Esetleg quadropoly?

Sanya: Régebben a „Takarékoskodj!” volt a menő, ma meg a „Vegyél fel hitelt!”

Zozó: Régi szép társasjátékok! Ott volt még a „Gazdálkodj okosan!”, meg a „Ki nevet a végén?”

Sanya: Most mi van helyette? „Keresd a kincset!” és a „Szellemkastély” esetleg ez az új országos horror játék, ez a „Ki evett a végén?”

Zozó: Az most is van.

Sanya: Horror? Vagy evészet?

Zozó: Enyészet… Tegnap a lányaim hangosan olvasták a nyárra feladott olvasnivalót. Egy mesét. Megnéztem a szerzőt. Csodálkoztam, hogy nem Stephen King volt.

Sanya: Mit vártál? Már messze járunk a Lolka és Bolkától.

Zozó: Na jó, de ezt Benedek Elek írta! Nem hittem a szememnek!

Sanya: Állítólag az eredeti Grimm-mesék is ilyenek.

Zozó: Nem tudom, azt nem olvastak a lányaim. Nem tudnak angolul.

Sanya: Talán németül nem tudnak?!

Zozó: De! Németül tanulnak.

Sanya: Wunderbar!

Zozó: Szép medve?

Sanya: Ja.

Zozó: Kell az idegen nyelv ismerete.

Sanya: Pfalzgrafenweiler… Olyan szép szó!

Zozó: Egészségedre! Zsepid van?

Sanya: A szomszéd falut hívják így. Szerencse, hogy nem ott lakok. Még most sem tudom gondolkodás nélkül kimondani.

Zozó: Sok mindent ki lehet mondani gondolkodás nélkül. Kis gyakorlással pedig szinte minden sikerül.

Sanya: Inkább mutogatok… A falu irányába.

Zozó: Görbegödörbeborg. Ez egy svéd falu. Most találtam ki.

Sanya: A fantáziánk kanyarban sincs a valósághoz képest.

Zozó: Ez igaz! Nemrég olvastam néhány furcsa nevű településről. Az a baj, hogy nem jegyeztem fel a neveket.

Sanya: Pedig most vártam egy hosszú-hosszú listát.

Zozó: Inkább attól voltak furcsák, hogy jelentésük is volt. Legtöbb esetben más nyelven, mint például egy német falu, melynek neve Fucking. Talán ha ötszázan laknak ott.

Sanya: Mivel tölthetik ott az idejüket?

Zozó: Nem tudom, talán nem halnak ki teljesen.

Sanya: És mi legyen a testvérvárosa nálunk? Pornóapáti?

Zozó: Vagy Szekszárd?

Sanya: X-el.

Zozó: Mint például a kex?

Sanya: Igen! Van olyan falu is, hogy Csesznek.

Zozó: Még olyan is, hogy Tököl.

Sanya: Ez ám a finom erotika, mi?

Zozó: Van, akinek igen. Kinek hol a határ.

Sanya: Na igen. Ízlések és pofonok.

Zozó: A pofonos rész már szadomazo.

Sanya: És milyen sok családban űzik ezt a fajta szexet.

Zozó: Lehet, hogy Cseszneken is cseszegetik egymást?

Sanya: Az egész falu? Szerintem nem csak ott. Talán már az egész ország is. Tiszta gruppen.

Zozó: Az valami déli gyümölcs?

Sanya: Hogyne! A brazil szappanoperákból ismerheted. Mindenki, mindenkivel, mindenhol, mindig.

Zozó: Már emlékszem! De ez Mexikóban is divat, meg itthon is. Mármint a déli gyümölcs.

Sanya: Itthon? Barbárok közt?

Zozó: Még idegenek közt is, de az igazi barátok együtt vannak jóban-rosszban. Tényleg, te milyen műsorokat nézel odakinn?

Sanya: Nincs tévém.

Zozó: Azt hittem, jól lehet kinn keresni, illetve, találni is.

Sanya: Online nézek magyar adásokat. Csak amiket akarok.

Zozó: És miket akarsz?

Sanya: Most néztem a „Tűzvonalban” első évadot. Két éves késéssel…

Zozó: Én nem tudom, mi az. Évek óta nem nézek tévét.

Sanya: Azt hittem, odahaza is lehet keresni. Hahaha! Csak vicceltem!!!

Zozó: Van tévém, de a lányaim nézik. Valamennyire azért tájékozott vagyok, mert hallok ezt-azt, úton-útfélen, itt-ott, erre-arra. A Tűzvonalbant bizonyára törölte a memóriám, ha már két éve volt. Tudod, kell a hely a merevlemezemen.

Sanya: Stohl András a főszereplő. Ez a tény jó pár ember elriasztott a filmtől, és talán az is, hogy a M1-en volt.

Zozó: Mivel lett híres ez a színész?

Sanya: Mindig lezárta a szavazást.

Zozó: Milyen szavazást?

Sanya: Valóvilág.

Zozó: Lehetett rá szavazni, hogy milyen legyen?

Sanya: Nem. Arra lehetett, hogy ki essen ki.

Zozó: Honnan?

Sanya: A műsorból.

Zozó: Mostanában mindenhol sok az elbocsátás, nem csoda, ha a műsorokból is kiesnek.

Sanya: Ez is tévé hatása. Sok lett a kiszavazóshow.

Zozó: Nem helyes a kifejezés. Ha a való világról beszélünk, akkor az beszavazás. Ide szavazódnak be.

Sanya: Érthető! Véletlenül nem producer vagy?

Zozó: Még nem, de már megfertőződtem. Vagy nem erről az új betegségről beszélsz?

Sanya: De, pontosan! Sokan meg akarják kapni.

Zozó: Milyen tünetekkel jár?

Sanya: Mobilozási kényszer.

Zozó: Elhízás veszély? Kopaszodás?

Sanya: Az is, de még angol akcentus.

Zozó: Csőlátás?

Sanya: Bezony! Anyám kínja … és a többi.

Zozó: Erről eszembe jutott édesanyám. Borzasztó nehéz felnőttkora volt szegénynek, amíg én gyerek voltam… mellette.

Sanya: Tényleg?

Zozó: Szegénynek nem volt felnőttszobája. Először csak szoba-konyha, később is csak nappali meg háló.

Sanya: Halászháló? Lepkeháló?

Zozó: Nem! Pókháló! Sokat küzdött ellene. Partvissal. A sarkok azonban nem adták fel könnyen. Sarkalatos kérdés volt, hogyan legyen hálótlanítva.

Sanya: Ezek a pókok nagyon sarkosak. Nálunk most minden ajtónál hangyariasztó van.

Zozó: Nálunk is. Elég olcsó. Minden ajtóban áll egy vicsorgó imádkozó sáska.

Sanya: Egy kis dobozka az egész, be kell dugni a konnektorba, és működik. Olyan az alakja, mint a városokban a turistáknak készült infóközpont. Bejön a hangya a házba, a hangyariasztóban köszöntik, kap egy térképet a házról, elmondják, hol a konyha, hol a nasis szekrény…

Zozó: Nahát! EU szabvány?

Sanya: Naná!

Zozó: Óvjuk a természetet? Ez nagyszerű!

Sanya: Nem bántjuk az állatokat!

Zozó: Helyes! Ezért nem verekedek soha. Minél nagyobb az állat, annál inkább kitérek előle.

Sanya: Félsz, hogy megvernek?

Zozó: Nem csak az utcán vannak állatok. Némelyik hivatalt is kerülöm, hogy ne bántsam az… izé… óvjam a természetemet.

Sanya: Fura egy természetük van.

Zozó: És sok dologban hasonlatosak egymásra. A fajukra jellemző az erős hangkibocsátás, vörös fej, dülledt szemek, habzó száj, de van egy alattomosabb fajta is.

Sanya: Mitől alattomos az a fajta?

Zozó: Attól, hogy megtévesztők. Beöltöznek embernek! Leginkább napszemüveget hordanak meg öltönyt és irattáskát. Annyira sikeresek a megtévesztéseik, hogy még a tévében is látni őket.

Sanya: Gondolom nem a természetfilmekben…

Zozó: Nem. Rendszerint egy nagy karámban gyűlnek össze. Ott látni őket.

Sanya: Vannak még ezen kívül látens természetfilmek, ahol nem tudatos módon, de az állatokat tanulmányozzuk… Hadd ne mondjak címeket…

Zozó: Showműsorokban?

Sanya: Igen, de nem a régi, hanem az új típusú show-kra gondoltam.

Zozó: Pedig fontos a só a szervezetnek.

Sanya: Melyik szervezetnek?

Zozó: Tudod mit? Majd legközelebb beszélgetünk erről.

Sanya: Az emberi szervezetről?

Zozó: Igen. Mivel az állati csoportosulásokat már kitárgyaltuk.

Sanya: Én most megéheztem.

Zozó: Érdekes! Én is.

Sanya: Na jó! Akkor kellemes vasárnapot és jó étvágyat!

Zozó: Én is hasonlókat kívánok neked, mint te nekem!

Sanya: Ajjaj!

Zozó: Mi a probléma?

Sanya: Semmi, semmi! Holnap belépsz, Zozókám?