− Van tiszta pólóm?
− A szekrényben.
− Zokni?
− Az is.
− Mi lesz ma az ebéd?
− Babgulyás. Két napra főztem. Holnap ugyanis költözöm.
− Te? Hová?
− A pasimhoz. Gergőhöz, hisz ismered.
− Ahhoz a málészájúhoz?
− Százszor életrevalóbb, mint te. És képzeld, szeret. És én is őt.
− De nagyinak megígérted a halála előtt, hogy törődsz velem.
− Mát se csináltam tizenöt évig, anyáék balesete óta. Közben elmúltam harminc. Gyereket akarok, saját gyereket!
− És velem mi lesz?
− Mi lenne? Huszonhat leszel, van állásod, a lakást is itt hagyom neked.
− És a pénz a takarékban?
− Az elviszem. Szükségem lesz rá, ha új életet akarok kezdeni.
− És ki főz, ki mos rám? Én nem tudok.
− Majd megtanulsz. Én sem tudtam, a nagyi mindent megcsinált helyettünk. Ki sem engedett a konyhába. Aztán megtanultam.
− Persze, mert te nő vagy.
− És? Azt mondják, hogy a férfiak jobb szakácsok a nőknél.
− Az sem érdekel, hogy egyedül maradok?
− Azért, mert elköltözöm, az öcsém maradsz. Ha félsz egyedül, nősülj meg!
Ha akad olyan jó bolond, aki önkéntes cselédnek áll be hozzád.
− Szerinted, kit vegyek el? Vicát? Vica jó csaj, csak kicsit olyan… kurvás. Judit hozzám jönne, de szegénykém olyan, mint a piszkafa. Mara szuper lenne, de ő átnéz rajtam, nem kellenék neki.
− Hát nőt is én keressek neked? Talán én fektesselek be valamelyik mellé? Na, nem, öcskös! Ez már legyen igazán a te dolgod.
− De megbeszélhetnénk…
− Nincs mit megbeszélni. Egyébként is rohanok, mert mindjárt becsöngetnek. Várnak a „gyerekeim” az iskolában. Ja, és ne felejtsd el a nagyi halálának az évfordulóját! Mégis csak ő nevelt minket majdnem tíz évig.
2 hozzászólás
Kedves Kati!
Ez egy érdekes párbeszéd volt. Ha a nővér azt észrevette, hogy a nagyi megcsinált mindent helyettük, akkor ő vajon miért nem tanította az öccsét munkára. Bizony, azt már egész kicsi korban el kell kezdeni… 26 évesen már nehezebb lesz, de majd menni fog, előbb-utóbb.
A szülők minden bizonnyal hiányoztak ennek a testvérpárnak.
Jó megoldás volt, így párbeszédben megírni, végül kerek egész lett.
Szeretettel,
Ida
Kedves Ida!
Igyekeztem, hogy kikerekedjen a történet narráció nélkül is.
Köszönöm, hogy elolvastad.
Szeretettel: Kati