Elkezdődött hát!
„Tíz!” Milyen jó dolog is ez! Szinte súlytalannak érzem magam. Ezt mindenkinek ki kéne próbálnia! Micsoda szabadság! Ti apró hangyák a mélyben, ti esztelen állatok. Csak nevetek rajtatok. Én nemsokára túl leszek minden gondon-bajon, ti meg gürcölhettek tovább. Ha tudom, hogy ilyen nagyszerű érzés, akkor már előbb megteszem.
„Kilenc!” Vajon mit szólnak majd, ha leérek? Biztos meglepődnek. Kár, hogy már nem nevethetek rajtuk. Milyen meglepődött arcot vágnak majd. Hát igen! Nem leszek szép látvány. Biztos lesz olyan, aki rám se mer nézni! Az ostobák nem tudják, milyen nagyszerű élményben volt részem!
„Nyolc!” Kicsit kellemetlen érzés tölt el, ha az utam végére gondolok. Vajon fájni fog? De hát nem érdekel. Ez az élmény megér egy kis fájdalmat. És ha esetleg fájna, akkor is hamar elmúlna. Azt hiszem…
„Hét!” Nem ártott volna szólni a lentieknek, nehogy valaki rossz helyen legyen rossz időben. Na de mindegy. Mindenki helyett nem intézkedhetek.
„Hat!” De mi van, ha egy szerencsétlen épp akkor ér oda, mikor én? Az egész tervemet keresztülhúzhatja. De hát bízzunk a legjobbakban!
„Öt”! Na, valaki észrevett. Hogy mutogat, meg kiabál! Kicsit rémisztő az arca. Megijedtem tőle. Vagy nem is tudom… Talán nem tőle ijedtem meg. Ez már kezd egy kicsit túl gyors lenni.
„Négy!” Belegondolva már nagyon nem tűnik jó ötletnek ez az egész. És azok a kétségbeesett arcok ott lenn!
„Három!” Mindjárt vége! Te jó ég! Igen, azt hiszem fájni fog. Nagyon.
„Kettő!” Milyen bolond voltam! Istenem, nincs visszaút…
„Egy!” Nem akarok meghalni!!!
Bevégeztetett.
Neve: lényegtelen
Élt: de meghalt
Halál oka: meggondolatlanság
11 hozzászólás
Szia!
Ez nagyon jó, iszonyatosan jó ötlet és tetszik! Kicsit humoros, sőt, inkább humoros, talán a vége, ami megrázó és ütős… “Meggondolatlanság” – ez jó! ;-))
Hogy jött?
Nem mindennapi, az biztos.
És jó a végén ez a lezáró gyászjelentés.
Szia!
Nem az ugráshoz kell nagy bátorság, hanem, hogy szembe nézzünk azzal, ami miatt leugranánk. Ezt a jól szerkesztett írást ajánlom minden leendő, vagy potenciális öngyilkosjelöltnek. Szerintem kevesebben dobnák el az életüket.
Bravó!
Üdv.
Szia,
igazán egyedi az ötlet és a megvalósítás, még nem találkoztam ehhez hasonlóval!!!
Nem mindennapi, szokványos munka!!! Ez egy remekmű, gratulálok!!!
ja, és osztogatnám én is az öngyilkosjelölteknek!!!
üdv, eszkimo.
Huh, köszönöm mindenkienk a dicsérő sorokat! 🙂 Kicsit meglep a sikere, de mindenesetre nagyon jól esik! 🙂 Köszönöm mégegyszer mindenkinek!
Pont a minap beszélgettünk erről egy barátnőmmel! Hogy milyen lehet zuhanni a magasból – mondjuk egy panel tetejéről – közben megbánnánk-e, hogy kiugrunk. Mi játszódna le az alatt néhány másodperc alatt, sikoltanánk-e, vagy élveznénk a szabadságot, hogy megszabadulunk a gondoktól. (ezt nem úgy kell érteni, hogy potenciális önygilkosjelöltek vagyunk:D egyikünknek sem fordulna meg a fejében, feltettük a “mi lenne ha…” kérdést) Igen, azt hiszem ilyesmit érezhet egy öngyilkos. Legyen az bármilyen halálnem. Vissza az életbe. Nem dobhatjuk el azt, ami ajándék.
ajándék vagy sem: annyi jó van az életben, annyi örörm, hogy egy múló rossz pillanatért esetleg időszakért butaság eldobni!
köszi, hogy olvastad!
Kedves Arnodre!
Tyűűűha! Ez piszkosul tetszik. Bár, szerintem az öngyilkosok nem akarnak visszafordulni, hiszen alig várják a leérkezést. Ez csak az én gondolatom, ettől függetlenül többször is el tudnám olvasni, hiszen máris közel áll a szívemhez. Gratuláloook! 🙂
Szia fanofgd!
Hát igazából nem tudom… még nem voltam egyszer sem öngyilkos! De mintha valahol hallottam volna h az öngyilkosok nagy százaléka megbánja, és csak nagyon kevesen próbálkoznak újra… na persze ez azokra vonatkozik akik elsőre túlélték! 🙂
És köszi szépen a soraidat! 🙂
Kedves Arnodre!
Tetszik, ahogy némi humorral töltötted meg az amúgy tragikus történetet. És szerintem is igaz, hogy aki öngyilkos lesz, ha csak nem rögtön hal meg (ami a legritkább), szívesen visszacsinálná… Egy apró magyartalanság: bízzunk a legjobbakban helyett azt írtam volna: reméljük a legjobbakat,de ez csak a magánvéleményem:)
Üdv: Borostyán
Kedves Arnodre,
hát igen, sokan menekülnek a halálba………..hazudnék, ha azt mondanám nekem nem fordult már meg az öngyilkosság a fejemben. De a haláltól és a szenvedéstől sokkal jobban félek, mint az okotól, melyek kiváltahatják önnönmagunk megölésének gondolatát.
"Ami nem öl meg az, megerősít"——-jó nagy közhely,de igaz
én még próbálok erős maradni és derűs:D
John