Tortúra

Ülök az asztalnál, várom, hogy megfőjön a tea. Az asztalon frissen pirított kenyér és vaj. Megkenem a kenyeret, közben a tea is elkészül. Elköltöm szerény vacsorámat. Nem engedhetem meg a fényűzést, hiszen az bujaságra sarkall, és a bujaság bűn.
Átmegyek a nagyszobába. Levetkőzöm; úgy döntök, fürdés előtt megostorozom magam. Ezzel igyekszem vezekelni aznapi vétkeimért. Biztosan vétkeztem, bár nem tudom mit, de érzem, hogy igen, és ezért bűnhődnöm kell. Ostorozás után elmegyek tusolni. Forró vízzel mosdom, így a sebek jobban kitágulnak. Érzem, ahogy a vízzel együtt a vérem is patakokban folyik a hátamról.
Kiszállok a kádból, elzárom a vizet. Megtörlöm vérrel keveredett vizes testem. Felveszem pizsamámat, mely már kissé megmerevedett a ráragadt alvadt vértől. Öltözködés közben ráeszmélek, hogy az egyik kolleginára gondolok. Férfiasságom megmerevedik, belém hatol a vágy, mint féreg a fa kemény törzsébe. Gyorsan elhessegetem a gondolatot, beviharzok a kisszobába és előkotrom a szögekkel kivert övemet és felcsatolom a combomra. A fájdalom egyből lelohasztja bujaságomat. Elmormolok egy Mi Atyánkot és hálát adok a Teremtőnek, hogy testvéreim az egyházunkban kitalálták ezt az eszközt.
A fájdalomtól és vérveszteségtől kissé megfáradtan bemegyek a hálószobámba és lefekszem. Miközben bal combomból ömlik a vér – azt hiszem eltaláltam az artériámat – én lassan álomba szenderedek – és nem ébredek fel többet.