Néha-néha benézek ide, és találkozom egy-egy ilyen gyöngyszemmel. Sosem az izgatott, milyen technikás, költői, szabályos, ritmusos - bár ez kicsit tényleg zavaró - egy vers, sokkal inkább az, mit mond. A zenében is az tetszik a legjobban, amivel tudok azonosulni, és ez pontosan az a vers. Az összegyűrt kép...
Nem szokásom átírni, újraírni a verseimet. Az újabbak vagy jobbak lesznek, vagy kevésbé, egy-egy vers nekem pillanatnyi érzelem- vagy gondolatkitörés, picit adott hangulatban próbálok csiszolni rajta, de amilyenre sikerül, olyan. Épp azért nem tartom magam költőnek, mert nem élek tudatos módszerekkel, szabályokkal. Köszönöm, hogy olvastál
🙂 Hát igen, érezni rajta, hogy elég első versem. Azért Armand, mert ő a legérdekesebb mind közül számomra. Hatszáz évig tizenhat éves testben élni, Marius mellett tanulni, vámpírbokrot vezetni... a többiekről túl sokat tudni 🙂 Ő még titokzatos 🙂
A folytatás az utolsó rész feltöltése óta várat magára. Nem tudom, mennyi van kész. Most kedvet kaptam folytatni, lehet, még ma este kijegyzetelem az eddigi részeket, hogy ne keveredjek el, és felvegyem a saját történetem fonalát. Örülök, hogy végigolvastad.
Basszus rég olvastam ennél felkavaróbb írást. Annyira érzékletesen írod le ami történt, hogy még rá is teszel egy lapáttal, bár gondolom ez volt a cél. Én nem tudom mit tennék, de valószínű, hogy minden lehetséges eszközzel megpróbálnék minél nagyobb fájdalmat okozni annak, aki ezt a tragédiát okozta. A bosszú...
Néha-néha benézek ide, és találkozom egy-egy ilyen gyöngyszemmel. Sosem az izgatott, milyen technikás, költői, szabályos, ritmusos - bár ez kicsit tényleg zavaró - egy vers, sokkal inkább az, mit mond. A zenében is az tetszik a legjobban, amivel tudok azonosulni, és ez pontosan az a vers. Az összegyűrt kép...
Nem szokásom átírni, újraírni a verseimet. Az újabbak vagy jobbak lesznek, vagy kevésbé, egy-egy vers nekem pillanatnyi érzelem- vagy gondolatkitörés, picit adott hangulatban próbálok csiszolni rajta, de amilyenre sikerül, olyan. Épp azért nem tartom magam költőnek, mert nem élek tudatos módszerekkel, szabályokkal. Köszönöm, hogy olvastál
🙂 Hát igen, érezni rajta, hogy elég első versem. Azért Armand, mert ő a legérdekesebb mind közül számomra. Hatszáz évig tizenhat éves testben élni, Marius mellett tanulni, vámpírbokrot vezetni... a többiekről túl sokat tudni 🙂 Ő még titokzatos 🙂
Köszönöm 🙂
Zseniális 😀 Szélesen vigyorgok 😀 Laci
A folytatás az utolsó rész feltöltése óta várat magára. Nem tudom, mennyi van kész. Most kedvet kaptam folytatni, lehet, még ma este kijegyzetelem az eddigi részeket, hogy ne keveredjek el, és felvegyem a saját történetem fonalát. Örülök, hogy végigolvastad.
Basszus rég olvastam ennél felkavaróbb írást. Annyira érzékletesen írod le ami történt, hogy még rá is teszel egy lapáttal, bár gondolom ez volt a cél. Én nem tudom mit tennék, de valószínű, hogy minden lehetséges eszközzel megpróbálnék minél nagyobb fájdalmat okozni annak, aki ezt a tragédiát okozta. A bosszú...
Most azért nem arra válaszoltál, amiről kérdeztem, mert úgy bonyolultabb lett volna? Nem baj, azért kösz Palkó.
Te most miről beszélsz?
Majdnem elsírtam magam. Pontosan tudom milyen érzés amit leírsz. Nagyon szép vers, elképesztően ábrázolod az érzéseket. Köszönöm, hogy olvashattam