Szia, továbbgondolandó vers. A nyelvtani konvenciók fellazítása pontosan ugyanolyan eszköz a közlésre, mint a jó öreg rím és ritmus. Ha bele kellene kötni valamibe, az a kezdő gondolatok panelessége lenne, ezt már sokszor megírták. De még ebben a kis versben is rendes szerkezet van. Áron

Hangulatos lett. Jelen állapotommal sokban rokon. Áron

Lenn. (mindenkinek megvan a maga válasza)

Igen, én egy ilyen sokzsebes fickó vagyok. 🙂 Köszönöm. Áron

Pl így... Talán-mert Talán arcokat kellene rajzolni a homokba (a derű hullámhosszán interferencia van a segítség önmagát beteljesítő jóslat az évszakok nem követik többé egymást) az élet oly hevesen akar s az előttünk elterülő özön hirtelen magokat ültet papírzacskókba hogy kezünkbe vehessük saját akaratunk mert minden nálunk van kezdettől (hiába minden babona) tetterőt sugároz minden izom holnaptól ma és...

Szia, lám a könnyed, rövid, pontos vers pont olyan mélyre hathat, mint a nagy, mívesre alkotott vallomás. Áron

Köszönöm szépen! Áron

Friss és jó kifejezésmód. Az ismétlések funkciószerűek, de elegánsabb eszköz is lenne. Az utolsó sort kissé költőibbé tenném. Mindtam már, hogy egyébként tetszik? 🙂 Áron

Mármint Kati verse a szép példány. 🙂 És az ő továbbgondolása az intertextuális szöveg-tett. Intertextualitás témakörben érdemes Genette elméletét átnézni. Többet mond annál, hogy véleményünk szerint szabad, érdemes, tetszetős-e. Szaktudományi kérdés, ráadásul eldöntött.

Bocs, hogy beleszólok... Az irodalom nem szövegek különállása, hanem együttműködése. Az intertextualitás az irodalom egyik alapvető megnyilvánulása. Hermeneutikai tett úgy értelmezni, hogy újraolvasunk, újraírunk. Nem mellékesen ez egy szép, testes példány. Áron