Félek…

– …a sötétségtől. Nyolckarú szőrös szönyeteg, mi arra hivatott, hogy hálót szőjön a nap elé, hogy alattomosan felkússzon, rettegésben tartson, majd a kövek közé meneküljön ha lejárt az ideje. Veszedelmes, kiszámíthatatlan és végtelen.

– …a haláltól. Mert tudom, hogy a fájdalmának a terhét más hátára kell tennem – keresztként, és lerombol mindent, hosszú évek erős várát zúzza porrá dühében.

– …a csalódástól. Mert nem elég egyszer túlélni, kísértetként lebeg a fejem fejett minden régi, és új, az elmémre telepszik, és befolyásolja tetteimet.

-…az ezeket összekötő és mindenen átívelő időtől. Mert van, hogy olyan gyorsan eltelnek napok, hogy észre sem veszem, és van hogy minden kattanás között örökkévalóságok telnek el. Minden percem ki szeretném használni, nem szeretek pazarolni.

Paradox módon ezek ihletnek meg.