Magamról

Egy bolyongó porszem, mi más volnék, ebben a nagy, örök körforgásban, amelyet egy véletlen kromoszóma-nászban, a kozmikus homályból, Tündérkert sziklái közé szórt a teremtő fuvallat, hogy aztán a semmibe tűnjön egy imbolygó gyertyalobogásban.
Ereimben Tejút fájó dallama lüktet, halántékomon csillagösvények mutatják legendás elődeim kitaposott útjait, lelkemben pedig táltos őseim örökölt titkai, így lett mágusok tana az álmaim leple, szerencsémre, mindenkor aranyasszonyok őrködtek felette.
Széjjelrágcsált gyökereink földjén, rovás üzenetek titkai szivárogtak zsigereimbe és a hetedhétországot megjárt apáink keserű imái az ősnyelven ivódtak génjeimbe.
Gyermekkorom, a régi Siculicidium táján, galambbúgos kapuk faragott oszlopai között zajlott, ahol vitézkötéses harisnyában tanultam meg az ezerráncú csizmák talpán az enyészetbe reccsenő népi táncot és hagyományt.
A halak csillagjegyében születettek kettőssége jellemző életemre, a matematikai logika szigorán nevelkedett műszaki mérnök és a hétköznapok elviselhetetlen szürkeségéből és hazugságaiból menekülni akaró, romantikus, művészi alkat váltakozik folyamatosan bennem.A határozott célokért biztos léptekkel induló ifjúból mára egy kissé zavarodott felnőtt lett, aki a mérhetetlen hazugság-áradatból egyre nehezebben tudja kiszűrni az igazat.

Csata Ernő