Az én világomban a körön is van átló. Egy áthúzás, mint a "nincs" jel. Nem hiszek a matematikai értelemben! Az én világomban nem Pithagorasz mutat utat:)
Nem akarok különlegeset, ez jön. És így. Hagyom. Ha szétesik, essen. Ez van bennem. A formák lebontják a tartalmat. A beszéd lebontja az érzéseket. Én ezt így látom.
Szia! Nagyon érzékletesen írsz, a részletek, az árnyalatok elvarázsolnak. Ez egy újfajta nyelv, újmagyar, újvilág, szépséges, mély, kegyetlen...borzongató...!
Köszönöm szépen az értékelést, bár az írást akár a vágtelenségig lehetett volna folytatni... annyi, de annyi szemszögből...:)
Köszönöm észrevételeiteket. Üdv!:)
Az én világomban a körön is van átló. Egy áthúzás, mint a "nincs" jel. Nem hiszek a matematikai értelemben! Az én világomban nem Pithagorasz mutat utat:)
Hm...micsoda káosz, mennyi élet, mennyi halál. Soha ne adj ennek formát, add úgy, ahogy Téged talál.
Nem akarok különlegeset, ez jön. És így. Hagyom. Ha szétesik, essen. Ez van bennem. A formák lebontják a tartalmat. A beszéd lebontja az érzéseket. Én ezt így látom.
Szia! Nagyon érzékletesen írsz, a részletek, az árnyalatok elvarázsolnak. Ez egy újfajta nyelv, újmagyar, újvilág, szépséges, mély, kegyetlen...borzongató...!
Örülök, hogy tetszett! Még hosszabb is lehetne, vagy inkább végtelen.
Érdekes...nekem a Kis Gömbőc volt a kedvencem...:)Talán újra elolvasom, miért szerethettem ennyire?!?! Nagyon tetszenek a párhuzamok.
Hova tolong?:) Egybe aztán szét, egybe aztán szét... gyülekezik, mint az esőfelhő... aztán...
🙂 Csak emlékek... az átélt érzelmek kísértetei, árnyai, lopakodása a jelenbe...