Már akkor grafomániás lettem, amikor megtanultam a betűket, ám csak 2009-ben kezdtem komolyabban írással foglalkozni. Gyökereim a Napvilág Íróklubon találhatók, itt kezdődött el irodalmi pályám, 2014-től szerkesztői feladatokat is vállaltam. Ez az alkotói közösség fontos meghatározója fejlődésemnek és jelenlegi irodalmi életemnek. Az Élő Magyar Líra Csarnokában is a szerkesztőség tagja vagyok, valamint moderátor a Fullextra Irodalmi és Művészeti Portálon, 2024 januárjában pedig a DunapArt Magazin szerkesztője lettem.
  
A versek világában mozgok otthonosabban, de kedvet kaptam prózai művekhez is, szívesen írok novellákat vagy portrékat, rövid tanulságos vagy lélekemelő történeteket.
Sokáig csak a kötött formákat – elsősorban szonetteket – részesítettem előnyben; ma is hiszem, hogy van helyük napjaink költészetében, igyekszem ezt a meggyőződésemet saját művekkel alátámasztani.
Néhány éve kitérőt tettem a szabadversek felé; különleges utazás ez, és én szívesen kirándulok számomra ismeretlen területekre, mert vonzanak a kihívások.
Szeretek játszani ritmusokkal, szabályok között is felhőtlennek és szabadnak érzem magam.
Fontosnak tartom a kritikát, mert hozzásegít a folyamatos tanuláshoz, fejlődéshez, szélesebb látókört eredményez, emeli az alkotások színvonalát. Ugyanilyen fontosnak gondolom az olvasói visszajelzéseket, mert szintén tükröt tartanak, melybe érdemes belenézni, hogy tisztábban lássuk önmagunkat.
 
A líra áll közelebb hozzám – valószínűleg több évtizedes gyógypedagógiai tevékenységem és zenével, énekléssel töltött időm hatása ez. Szívesen és gyakran foglalkozom az emberi lélek rejtelmeivel, mélyben zajló pszichikai folyamatokkal, minden érdekel, ami ezzel kapcsolatos, több versem és prózai művem épül erre a témára. Lényegesnek tartom, hogy amit „művelek”, ne csak öncélú írásterápia legyen, hanem mások felemelkedését is szolgálja.
 
Egy saját kötetem jelent meg „Csillagokba írva” címmel (2018), mely a megelőző kilenc évem verseinek és prózáinak válogatását tartalmazza. A második megjelenése 2023-ban várható.
 
Az írás számomra menedék, biztonságos sziget. Olyan terület, ahol komfortosan érzem magam, ki tudok kapcsolódni. A levegővételhez hasonlítom, vagy betűk, szavak harmonikus dalához. Hiszek a szavak gyógyító erejében, „mert erősugár a szó, ha megfogant”.