🙂 Köszönöm, hogy olvastátok!

Örülök, hogy tetszett. Bár ne lenne igaz! Misi

Köszönöm! 🙂 Jól esik, hogy még emlékszel rám! Ha valami kiesik belőlem, majd még feltöltöm 🙂

Szia! majdnem nagyon tetszik. kit olvasgatsz szívesen mostanában?

🙂 Szia, én és az irodalmi élet? Sehogy, kérlek alássan! Amint látod a feltöltéseim közt eltelt időt, rögtön megállapíthatod, nem vagyok valami ász. Sajnos kiment belőlem az alkothatnék, mert kicsit értelmetlennek tartom

Szia! Rögtön megálltam az első mondatnál "Az egy kilométer nagyságú villám" - ilyen nincsen 🙂 a km az hosszmérték, másrészt ki méregeti a villámokat? A hatalmas villám villám másodpercekig szakította darabokra a mennyboltot... vagy ilyesmi. "...nagyapámnak, akitől ezt az ocsmány alakú - véres fogú cápafej - vekkert hagyta rám halála után." Ennek...

köszönöm 🙂 Kötőjeleken kívül nem használtam központozást vagy mondatközi írásjeleket sehol Örülök, hogy tetszett

Hát éppen ezt mondom én is!!! Csak akkor úgy tűnik, fél szavakból is félreértettük egymást 🙂

Jaj de jó, hogy elolvastad :))) Tényleg örülök!!!!! Annak is, hogy tetszik, mert én kicsit úgy érzem, hogy nagyon elvesztettem az írás fonalát...

Kár... jobban örültem volna egy szerepversnek, mert az csak addig és akkor E/1, aztán meg mindenkinek, minden olvasáskor. Így meg mindig és folyton E/1, de később olvasva egyre üresebben és értelmetlenebbül. Pedig jó szöveg 🙂