"az, hogy egy alkoholista újra és újra alkoholistának szülessen, az irgalmatlan lenne" - ezzel kapcsolatban már lentebb leírtam a véleményemet. Itt, az anyagban, a múlandóság világában is azt tapasztaljuk, hogy ok-okozati folyamatok nem szűnnek meg csak úgy maguktól, akkor a szellemvilágban ez miért lenne másként?
Kedves Ida!
Megható írás, főleg tudván, hogy igaz történet. Örömteli, hogy szerencsésen alakult a történet vége: édesapád hazatért a háborúból (különben nem olvashattuk volna ezt az írást sem), még a lábát se vesztette el végül (az orvosoknak, úgy látszik, már akkor is kicsit fürgén járt a kése), ráadásul az alkoholról...
Kedves Ida!
Elolvastam az Emléktöredékeket, megható volt, annak ellenére, hogy végül is szerencsésen alakult a történet vége: édesapád hazatért a háborúból (különben nem írogatnánk most itt egymásnak), még a lábát se vesztette el végül (az orvosoknak, úgy látszik, már akkor is kicsit fürgén járt a kése), ráadásul az alkoholról is...
Katasztrófairodalom! 🙂
Csak a végén jöttem rá, hogy ez egy sorozat. De miért "Elég volt!" a címe? (A természetnek lett elege az emberekből, és most "visszavág?")
Lehangoló, de a vége mégis biztató: elindul annak az útján, hogy kikeveredjen ebből, hogy egy következő életben már ne kelljen alkoholistának lennie...
"mindenki abban bízott, csak a képzelete űz tréfát vele" - nem mondod... 🙂 Már pánikban az egész város!
"a gyereket nézve, a vállig érő, vértől csatakos szőke haját, a barna szemeit, és nem tudott másra gondolni. Nem tudta elhinni, hogy ilyen könnyen vége lehet egy életnek" - a nem tudott...
Mr. és Mrs. Cevallos: ezek angol titulusok, hogy kerültek ide? Nem tudok spanyolul, de felteszem, Szenyor és Szenyorita. De a Cevallos úr/asszony tökéletes lenne.
Ennél komolyabb probléma, hogy a nyugis, otthonülős férj (és átjön, hogy komótosságát örökölte a fiú, ez tetszik) és a kalandor lelkű anyuka különbözősége nem konfliktusforrás, hanem...
Kedves Anna!
Először is biztatnálak, hogy ÍRJ, mert van hozzá tehetséged. Az Interneten publikáló "önjelölt" írók középmezőnyéből jócskán kiemelkedik ez az írás. Nem is akarom kedvedet szegni azzal, hogy tételesen "végigjavítgatom", kéretlenül főleg nem, csak néhány dolog kívánkozik ki, ami konkrétan megakasztott az olvasásban:
"leült a konyha egyetlen bútora, egy parányi...
A leendő Gábor megmondta neki a "mennyben", hogy ez vár rá. Azzal, hogy évek alatt egy szót sem tanult franciául, utaltam rá, hogy a lélek, amíg nincs testben, nem tud tanulni. Így más konfigurációban, de lényegében ugyanott kell folytatnia, ahol az előző életet abbahagyta. Csak egy következő életben kap...
"felmentést ad az alkoholistának, hogy ő nem tehet róla, egy pokolbeli lény kényszeríti az ivásra" - Na azért nem a templomi térdeplésből rángatta ki az áldozatait Betyár, hogy "Gyerünk inni!", hanem a kocsmában szedte össze őket. Pierre már konkrétan alkoholista volt. Balázsról nem tudunk sokat, ez nem regény, nincs...
"az, hogy egy alkoholista újra és újra alkoholistának szülessen, az irgalmatlan lenne" - ezzel kapcsolatban már lentebb leírtam a véleményemet. Itt, az anyagban, a múlandóság világában is azt tapasztaljuk, hogy ok-okozati folyamatok nem szűnnek meg csak úgy maguktól, akkor a szellemvilágban ez miért lenne másként?
Kedves Ida! Megható írás, főleg tudván, hogy igaz történet. Örömteli, hogy szerencsésen alakult a történet vége: édesapád hazatért a háborúból (különben nem olvashattuk volna ezt az írást sem), még a lábát se vesztette el végül (az orvosoknak, úgy látszik, már akkor is kicsit fürgén járt a kése), ráadásul az alkoholról...
Kedves Ida! Elolvastam az Emléktöredékeket, megható volt, annak ellenére, hogy végül is szerencsésen alakult a történet vége: édesapád hazatért a háborúból (különben nem írogatnánk most itt egymásnak), még a lábát se vesztette el végül (az orvosoknak, úgy látszik, már akkor is kicsit fürgén járt a kése), ráadásul az alkoholról is...
Katasztrófairodalom! 🙂 Csak a végén jöttem rá, hogy ez egy sorozat. De miért "Elég volt!" a címe? (A természetnek lett elege az emberekből, és most "visszavág?")
Lehangoló, de a vége mégis biztató: elindul annak az útján, hogy kikeveredjen ebből, hogy egy következő életben már ne kelljen alkoholistának lennie...
"mindenki abban bízott, csak a képzelete űz tréfát vele" - nem mondod... 🙂 Már pánikban az egész város! "a gyereket nézve, a vállig érő, vértől csatakos szőke haját, a barna szemeit, és nem tudott másra gondolni. Nem tudta elhinni, hogy ilyen könnyen vége lehet egy életnek" - a nem tudott...
Mr. és Mrs. Cevallos: ezek angol titulusok, hogy kerültek ide? Nem tudok spanyolul, de felteszem, Szenyor és Szenyorita. De a Cevallos úr/asszony tökéletes lenne. Ennél komolyabb probléma, hogy a nyugis, otthonülős férj (és átjön, hogy komótosságát örökölte a fiú, ez tetszik) és a kalandor lelkű anyuka különbözősége nem konfliktusforrás, hanem...
Kedves Anna! Először is biztatnálak, hogy ÍRJ, mert van hozzá tehetséged. Az Interneten publikáló "önjelölt" írók középmezőnyéből jócskán kiemelkedik ez az írás. Nem is akarom kedvedet szegni azzal, hogy tételesen "végigjavítgatom", kéretlenül főleg nem, csak néhány dolog kívánkozik ki, ami konkrétan megakasztott az olvasásban: "leült a konyha egyetlen bútora, egy parányi...
A leendő Gábor megmondta neki a "mennyben", hogy ez vár rá. Azzal, hogy évek alatt egy szót sem tanult franciául, utaltam rá, hogy a lélek, amíg nincs testben, nem tud tanulni. Így más konfigurációban, de lényegében ugyanott kell folytatnia, ahol az előző életet abbahagyta. Csak egy következő életben kap...
"felmentést ad az alkoholistának, hogy ő nem tehet róla, egy pokolbeli lény kényszeríti az ivásra" - Na azért nem a templomi térdeplésből rángatta ki az áldozatait Betyár, hogy "Gyerünk inni!", hanem a kocsmában szedte össze őket. Pierre már konkrétan alkoholista volt. Balázsról nem tudunk sokat, ez nem regény, nincs...