Szeretek megbújni a székek között, beleolvadni a tömegbe, csak úgy a része lenni. Nem szív, nem ész, csak egy egyszerű sejt, egy aprócska, pici, akit észre sem lehet venni, mégis nélküle nem lenne teljes az egész. Egy mikroszkópikus részecske, ami önmagában nem meghatározó, nem irányadó, de szükséges a működéshez. Lennék akár falevél, egy évgyűrű, egy virágszirom, akármi, csak lehessek még egy kicsit. Egy kicsit része az egésznek.