Az én olvasatomban, csupa beteljesületlen vágy és megvalósult érzések emléke csapong mindhárom versben. Egyedi jelzős szerkezetek tolják az olvasó elméjébe, különös világod, hogy ott keveredjenek, azok feldolgozásáig. Ami nem biztos, hogy megvalósul teljes mértékben. De, miért is kellene. Mindenkinek mást ad egy vers, itt meg egyszerre három. Köszönöm Sailor!

te új ismeretlen nap ne légy megint ismétlés csak raktárodból hozzál ki pár szépet Minden reggel ezt várom. a tegnap rongyai helyett ünneplőt ölts fel mert találkozni megyek rajzolj arcomra egy szép mesét Nagyszerű megfogalmazás. csak halk suttogás legyél Megnyugtató érzés. A sok ordítás helyett. a letarolt réten nem nő semmi már rám csókolta a vád hideg árnyékát Nem is kellenek szavak. Túlcicomázott mondatok. Megmagyarázó homlokráncolások. ledönti...

Persze, szép lenne és jó lenne, minden ahogy leírod. De, nem az. Álomszilánkok., szép kép. A harmadik tetszett most a legjobban. Eltaláltad. Tudod miért vagyok itt keveset, Mert ma is 2x kidobott az oldal. Lassan tölt be, nincs türelmem hozzá. Bocs, hogy rád öntöttem.

Köszönöm szépen!

Köszönöm!

Köszönöm szépen!

Köszönöm Sailor! ...és igen azt hiszem így van. ?

?ne félj egy újba lépsz egy meztelen díszbe új tükörbe mert nincs csak fehér-fekete kavarognak bennünk a nyugtalan egek? Nagyon átérezhető. Akár a következő. ?bánatok csiszolták bennem az érdemest ment a belső marakodás mégis épphogy csak kóborol szétnyújtott fogalom fényt adni nem elég nincs benne szenvedély tömjénes ábránd maradt? Ez pedig szívfájdító. ?nem ismernénk meg egymást az utcán nem tudni merre jársz de ha megszólalsz lelkem azonnal...

Szomorú, de hasonlóan gondolom.

Kedves Sailor! ?tűhegyes kérdések közt gázolok? Meglepő kép, annyira plasztikus, hogy szinte én is kerülgetem őket. Valóban mindig bukkanhatunk apró csodákra, persze csak ha kikerüljük a sértő kérdéseket. ? A második versed túlcsorduló érzelem patak az én olvasatomban. Ezt nem úgy teszed, hogy édeskés legyen, hanem hegyek- völgyek közt haladó...