Miért pont a pokolba? Csak azt ne mondd, több az ösmerős! >:) De ez nem lényeges. A műhöz annyit fűznék, hogy rímek, költői képek, fordulatok, vagy épp időmérték nélkül elég "uncsi" - fogalmaztat a plázaszleg. Barackvirág jól írja, valahogy felrázhatnád a nagy szürke tespedésből az embert, magát aktivizálandó emelje...
Néha írok. Az biztos, ahhoz tisztább fejre lenne szükségem, nem ilyen káoszvert.
A vers egész pontosan így fest, időmérték szerint:
adóniszi sor | adóniszi sor
adóniszi sor | choriambus
Adóniszi sor: - U U - -, azaz két versláb együtt, egy daktilus és egy spondeus. (Elvileg lehet daktilus és trocheus is,...
Hozzáértő nem vagyok én sem, meg nem is leszek, soha, bármennyire is szeretném. Amit írok, közel sem biztos, hogy úgy van, ahogy én állítom, ahogy én látom, viszont úgy hiszem, mindig érdemes a javaslatokat, meglátásokat bedobálni egy üstbe, valami saját algoritmust ráuszítani, hogy melyik inputot hogyan és hová is...
Végülis, szellemes alkotás. Jópofa a párhuzam. Számomra a szabadvers határmezsgyéjén massíroz, a "talán még belefér" vonzáskörzetében; de legyen ez most az én bajom!
Más. Több tucatnyi csokrot kitevő ömlengős kritikát olvastam el nem csak Gyömbér, de legalább annyira mások műveinél az elmúlt hónapokban. Szerintem nem leszek túl népszerű meglátásommal. Alig-alig...
Fenét, a rímeimmel van a gond. Csapnivalóak.
A cidriz szó szándékos volt, akkor és ott elképzelni sem tudtam volna mást, ami jobban illik a mondatba, gondolatba. Cidriz, vagyis őszi operába reszket, remeg bele a télidéző és -váró fagyos szellőben megannyi kis száradó levélsereg. Cidriz. 😉
Hozzáértő? Én biztos nem. 😉
Zöld Zsázsa: igen, ezek a szavak azok. Ha neked vagy kedvesednek tetszik, felőlem maradhat. Ok? 😉
Tudjátok, érzésem van, úgy megfelé. Talán baj, ha leírom, amit épp gondolok. De majd moderálom magam. Igyekszem. 🙂
Kritikát a versre. Köszönet, közörömre.
Igen, attól még a vers túl hosszú és elég régies, XIX. századi hangvételén én változtatnék. Meg itt-ott a rímeken, a szabálytalan szótagszámon (vagy szabadvers?); de főleg a hosszán. Struktúra és tömörítés, az a kulcs. 😉
Lehet, mégsem olyan kevesen. Mármint érteni, meg. Csak azt nem, hol az új, az átütő, merre a falomoltatás, az irodalmi kos, faltörős.
Kicsit nyers még a saslik.
Miért pont a pokolba? Csak azt ne mondd, több az ösmerős! >:) De ez nem lényeges. A műhöz annyit fűznék, hogy rímek, költői képek, fordulatok, vagy épp időmérték nélkül elég "uncsi" - fogalmaztat a plázaszleg. Barackvirág jól írja, valahogy felrázhatnád a nagy szürke tespedésből az embert, magát aktivizálandó emelje...
Na. A vége az v=5010, természetesen.
Néha írok. Az biztos, ahhoz tisztább fejre lenne szükségem, nem ilyen káoszvert. A vers egész pontosan így fest, időmérték szerint: adóniszi sor | adóniszi sor adóniszi sor | choriambus Adóniszi sor: - U U - -, azaz két versláb együtt, egy daktilus és egy spondeus. (Elvileg lehet daktilus és trocheus is,...
Ha önmagammal nem is, de régvolt kocaköltősdiskedésem kontárférceivel annál inkább. Elégedetlen, természetesen.
Hozzáértő nem vagyok én sem, meg nem is leszek, soha, bármennyire is szeretném. Amit írok, közel sem biztos, hogy úgy van, ahogy én állítom, ahogy én látom, viszont úgy hiszem, mindig érdemes a javaslatokat, meglátásokat bedobálni egy üstbe, valami saját algoritmust ráuszítani, hogy melyik inputot hogyan és hová is...
Végülis, szellemes alkotás. Jópofa a párhuzam. Számomra a szabadvers határmezsgyéjén massíroz, a "talán még belefér" vonzáskörzetében; de legyen ez most az én bajom! Más. Több tucatnyi csokrot kitevő ömlengős kritikát olvastam el nem csak Gyömbér, de legalább annyira mások műveinél az elmúlt hónapokban. Szerintem nem leszek túl népszerű meglátásommal. Alig-alig...
Fenét, a rímeimmel van a gond. Csapnivalóak. A cidriz szó szándékos volt, akkor és ott elképzelni sem tudtam volna mást, ami jobban illik a mondatba, gondolatba. Cidriz, vagyis őszi operába reszket, remeg bele a télidéző és -váró fagyos szellőben megannyi kis száradó levélsereg. Cidriz. 😉
Hozzáértő? Én biztos nem. 😉 Zöld Zsázsa: igen, ezek a szavak azok. Ha neked vagy kedvesednek tetszik, felőlem maradhat. Ok? 😉 Tudjátok, érzésem van, úgy megfelé. Talán baj, ha leírom, amit épp gondolok. De majd moderálom magam. Igyekszem. 🙂
Kritikát a versre. Köszönet, közörömre. Igen, attól még a vers túl hosszú és elég régies, XIX. századi hangvételén én változtatnék. Meg itt-ott a rímeken, a szabálytalan szótagszámon (vagy szabadvers?); de főleg a hosszán. Struktúra és tömörítés, az a kulcs. 😉
Lehet, mégsem olyan kevesen. Mármint érteni, meg. Csak azt nem, hol az új, az átütő, merre a falomoltatás, az irodalmi kos, faltörős. Kicsit nyers még a saslik.