Kedves Írótársak!

Egyszer már voltam regisztrálva a honlapon, akkor más névvel. Egy kis csendre vágytam, illetve úgy gondoltam, hogy költészetemnek az ide publikált részét meg kell semmisítenem, túl kell lépnem rajta. Istenről, szeretetről, emberségről, de a fájdalomról, bármely elvont absztrakt dolgokról, akár a matematikáról, informatikáról szeretnék írni, elmélkedni. És az univerzum létezésére pontosabb választ kapni annál, hogy 42. Ezt a választ Istennél keresni, és másoknak megmutatni, a hitet, és a kételyt is. Informatikát tanulok Sopronban az egyetemen. Furcsa humán-reál kettősségű ember vagyok. Itt mind a két oldalamat szeretném megmutatni. És megtanulni a szavak erejével bánni, így 20-as éveim elején, és ifjaknak, és deres fejű ifjaknak is "taní-tani". És tanulni tőletek. Kérlek vigyázzatok a szóra, mert a legnagyobb mozgató erő, de a legerősebb fegyverek egyike is.

Ezekkel a szavakkal kívánok mindenkinek örömöt a versben, és a prózában, a könyv bármelyik oldalán is legyen.

Szalai Mihály