Közgazdásznak tanultam, munkámban az ún. e-kormányzattal foglalkozom. Érdekelnek a környezeti, társadalmi, gazdasági fenntarthatóság dilemmái. A filozófia vonz, de gyakran parttalannak érzem.
Beszélek nyelveket és gyakran írok szakmai anyagokat. Építgettem már formális ontológiát, amiből megtanultam, mennyire ködös valójában az emberi nyelv. Szerintem a mégoly pontosnak szánt fogalmazás is elég tág teret ad a sokféle értelmezésnek, ezért nem hiszek a túl laza költészetben. Irodalmi képzettségemet lukacsosnak tartom; a nagy kalsszikusoknál mindig kétely fog el, hogy vajon mennyire releváns ma a mondanivalójuk. Néhány kedvencem: Szabó Lőrinc, Isaac Asimov, Kurt Vonnegut.
Eddig versekkel próbálkoztam. Szeretem a tömörségüket, és hogy a forma fegyelme megbocsáthatóvá teszi, hogy a tartalom szubjektív, bizonyítatlan, vagy félkésznek hat. Ha a szerző vállalta, hogy izzadjon a rímekkel, akkor bizonyára fontos az a mondanivaló 😉