1942 Május 9-én születtem Óbecsén, akkor még Magyarország, a háború végén, Trianon jóvoltából Jugoszláv lettem. 1968 Június 26-án Svájcba dobott a sors, csak egy két évig akartam maradni, de még most is itt élek. A nyolcvanas években visszakértem Magyarországtól az elvett magyarságomat, nem adták vissza, így megvettem a Svájci állampolgárságot és Svájci lettem. Sajnos a bepolgárositás következtében a Mucsi-ból Muci lett, és az Antalból, Anton. Muci a Jugoszláv útlevelem által, az Anton a svájci ügyvezető által. Így hát nem csak a nemlétező magyarságomat, hanem még a magyar nevemet is elvesztettem. Tiltakozásomra, azt a választ kaptam, mindenkor jogom van egy név változtatási kérvényt beadni, de az ismét egy pár ezer Frank lesz. A pénz hiányában, még ma is hivatalosan Anton Muci vagyok. Egy véletlen által 2008-ban, az 50 éves iskolai találkozásunkra írtam az első versemet, és azóta írok. Tanulni addig, sajnos, sohasem volt lehetőségem, és most nagyon sokat kellett / kell tanulnom, úgy a magyar nyelveben, mint annak a helyesírásában.
Ez vagyok én. Egy magyarnak született “külfüldi”, aki a szívében még ma is az, aki hivatalosan sohasem lehetett.
Jellemző bemutatkozásom: „Ez vagyok én” cimű versem, amely elmeséli röviden, az eddigi életemet.
Tóni