Νίκος Οικονομόπουλος – Είναι Κάτι Λαϊκά
Μουσική: Γιώργος Σαμπάνης
Στίχοι:Ελένη Γιαννατσούλια
Τετάρτη βράδυ σιγοβρέχει μοναξιές / Szerda éjjel – lassan szemerkél a magány
Τσιγάρο ο πόνος και τραβάω ρουφηξιές / A cigaretta: a fájdalom; miből jókat szippantok már
Παραπονιέται στα ηχεία η μουσική / Zokogva jajong a hangszórókból is a zene…
Παραίσθηση μου, φανερώνεσαι κι εκεί / Az én illúzióm, hogy megjelensz még ott is, benne?
Αν μ’ αγάπησες λιγάκι κατά βάθος / Ha kicsit is szerettél engem, valahol mélyen,
Εμφανίσου μια φορά πραγματικά / Egyszer valóságosan is megjelenhetnél, de tényleg!
Το τέλος τ’ άντεξα αλλά δεν είμαι βράχος / Túléltem – bár nem vagyok szikla – párszor, én a Véget
Και δακρύζω πού και πού με λαϊκά / És néha-néha, meg is könnyezem még a népzenéket!
Είναι κάτι λαϊκά με κάτι στίχους / Akadnak valami olyan népi dalok, dalszövegek,
Που μου καίνε την καρδιά, ραγίζουν τοίχους / Amelyek a szívem égetik, és repesztve, falakat döntenek!
Λέξη λέξη σου ‘χουν πει παράπονά μου / Szavanként mondják el a panaszaimat neked,
Που επέλεξες να ζήσεις μακριά μου / Hiszen, úgy döntöttél, hogy tőlem távol élnéd életed!
Είναι κάτι λαϊκά που πετυχαίνω / Akad, hogy megszólalnak valami népi dalok
Σε σταθμούς του ραδιοφώνου και πεθαίνω / A rádiómnak állomásain, és én belehalok!
Και με πιάνει ξαφνικά μια στενοχώρια / És akkor, hirtelen, hatalmas szívfájdalom kap el,
Λες και γράφτηκαν για μας που ζούμε χώρια / Mintha nekünk írták volna épp! – Kik mostan váltak el!
Είναι κάτι λαϊκά… / Akadnak néha olyan népi dalok…
Μοναστηράκι, Αναφιώτικα μετά / Monastiraki, Anafiotika aztán
Ανάβει η θλίψη μες τα φώτα τα σβηστά / Feltámad a gyász, a kialudt fények során
Κι αφού στ’ αλήθεια δεν σ’ αγγίζω στο κορμί / És miután valóban nem érinthetem többé a tested,
Σκορπίζω στάχτη στου αέρα την ορμή / Mint hamut szórom szét a légbe hevem! Ha ezt kerested…
Αν δεν σου έλειψε στιγμή η αγκαλιά μου / Hogyha egyetlen pillanatra sem hiányzott az ölelésem
ούτε λέξη να μη πούμε τελικά / Akkor szót, most ne is ejtsünk, de többé sem!
Τα ανομολόγητα βαθιά αισθήματά μου / A bevallatlan, mély érzéseimet,
με τραγούδια θα στα λέω λαϊκά / Majd dalokkal adom elő néked, népiesen
Είναι κάτι λαϊκά με κάτι στίχους / Akadnak valami olyan népi dalok, dalszövegek,
Που μου καίνε την καρδιά, ραγίζουν τοίχους / Amelyek a szívem égetik, és repesztve, falakat döntenek!
Λέξη λέξη σου ’χουν πει παράπονά μου / Szavanként mondják el a panaszaimat neked,
Που επέλεξες να ζήσεις μακριά μου / Hiszen, úgy döntöttél, hogy tőlem távol élnéd életed!
Είναι κάτι λαϊκά που πετυχαίνω / Akad, hogy megszólalnak valami népi dalok
Σε σταθμούς του ραδιοφώνου και πεθαίνω / A rádiómnak állomásain, és én belehalok!
Και με πιάνει ξαφνικά μια στενοχώρια / És akkor, hirtelen, hatalmas szívfájdalom kap el,
Λες και γράφτηκαν για μας που ζούμε χώρια / Mintha nekünk írták volna épp! – Kik mostan váltak el!
Είναι κάτι λαϊκά… / Akadnak néha olyan népi dalok…