10 éves voltam, mikor megismertem,
Gyerek voltam még, egyből megszerettem.
Szerelmes lettem, s ez évekig tartott,
Majd kamasz lettem, s alábbhagyott.
Már felnőttem, s ez mind elmúlt már,
Szememben átváltozott kiskori játszótársammá.
Néha-néha még újra összefutottunk,
Kicsit beszélgettünk, bolondoztunk,
De utolsó találkozásunk nagyon más volt,
Meglepődve figyeltem: Ő nekem udvarolt!
Annyira új volt nekem ez a jelenet,
nem jutottam szóhoz, csak kapkodtam a fejemet.
Érdeklődve néztem, de nem vettem komolyan,
azt hittem viccel, én meg csak kacagtam.
Napokig a helyzeten mosolyogtam,
de ő csak jött utánam lankadatlan.
Aztán a többiek jót nevettek rajtunk, mikor kiderült:
kiskorunkban egymás iránt szinte ugyanazt éreztük!
Lassan kezdtem felfogni, hogy komoly a dolog,
jól tettem, mert így lettem végre boldog!:)
a régi érzelmek lassan újra feltörnek,
De már más, vége a régi időknek.
Már nem egy kisfiú és egy kislány néz egymásra bután,
egy férfi és egy nő 10 év után egymásra talál…
5 hozzászólás
Nagyon kedves a versed, és mint szabadvers, nagyon jó is. Szépen, szabatosan fogalmazol, mondatokba foglalva, ami a versírásnál is előny, s értelmezése így jó.
Örülök, hogy hozzád tévedtem.
Szeretettel: Kata
Nagyon szépen köszönöm!!:)))
Szeretettel: Foxy
Most is jó a Rím-Páros, de szedhetnéd a szavakat versesebb formába is.
Remélem nem haragszol a kritikáért, tudod nem bántásiból ment.
Egyébként jó, és "hat"…
Üdvi: dp
Nem, dehogy haragszom, és tudom, csak ez így sikerült… csak írtam ahogy kijött.:)
De még így is hat, az a lényeg:)))
Kedves Ladyfox!
Szép ezaz egymásra találás. Mesébe illő. Tetszik.
Ági