Hallom a hangot mi szólít,
látom a rajzot mi csábít,
érzem a szeretet ízét,
foghatom a lelkem szépét.
Várom az éjnek csendjét,
csillagfényes kertjét,
élem a tűznek lángját,
égető táncoló vágyát.
Költöm mélyen az érzést,
félem a titkolt értést,
játszom a bűn árnyával,
tépett angyal szárnyával.
Térek a hitnek útján,
kérek az imák hangján,
szomjam szívvel ontom,
vágyam csókkal szorzom.
Tárom a lelkem mélyét,
mérem az időknek létét,
húzom az élet szánját,
járom a tudatom útját.
Tudom az ember fényét,
kerülöm a világ végét,
fogom az élet karját,
ölelem selymes hangját.
Akarom az élet útját,
a végtelen lelkek kútját,
a mélység örök sötétjét,
a sötét vak reményét.
Találom, az élet fáját,
a vágyódás hatalmát,
a születés újra létét,
embernek szerető fényét